Eltelt az első hónap...

Amennyire tartottam az évkezdéstől, annyira kellemes meglepetésként ért, hogy azt látom jól  vesszük az akadályokat.
Mindenki tudja a dolgát, mindenki teszi is. Aránylag zökkenőmentes volt a tanévkezdés.

Marci mindenki legnagyobb meglepetésére nagyon sokat fejlődött. Már nem az a kis összegömbölyödött kis süni. Nyitott szinte mindenki felé. Már mesél, van mondanivalója mindenkinek. Csak félve merem mondani -nehogy elkiabáljam- egyre kevesebb a reggeli sírás. Nagyrészt köszönhető ez a kedvenc óvónéninknek. Imádják egymást, és nagyon tudja mire van szüksége Marcinak. Első félévben szerencsére csak ő van velük, de januártól visszakapjuk a másik óvónénit is. Hátha addigra beleszokik az óvodába...
A reggeli sírás ellen egyébként nagyon jónak számít az is, hogy még pár perc ölelgetés van a folyosón, és Marci mondja meg, hogy mikor érzi magát késznek a búcsúzásra. Ez max.10 perc plusszt jelent, de így nem szomorkodik annyira.
Októberben indul Zeneovi és angol oktatás. Jelentkeztünk, megpróbáljuk.

Zozi imádja továbbra is az iskolát, nagyon sokat tanulnak nagyon gyorsan... Általában minden lecke kész van, ha valami nem olyan szép, mint ahogy megálmodtuk akkor kicsit gyakorlunk.  A gyakorlás nem kötelező, bármit csinálnak plusszban pirospont jár érte. De ha foglalkoztató füzetet visz megmutatni, azért is jár pirospont. Szuper :-)
Voltak a tanító nénik családlátogatáson, szinte csak dícsérték Zozit. Ügyes, gyorsan és szépen dolgozik, jelentkezik, okosan érvel. Csupa csupa jó. ...énpedig nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szépen sikerült belerázódni. Féltettem, mert senkit nem ismert minden ovistársa másik iskolába jár. De ez sem jelentett gondot, vannak barátok és van egy barátnő.... aki- Anya olyan szép a haja, és olyan szépen beszél :-)
Voltak már apróbb balesetek is... tulajdonképpen minden hétre jut valami... Zozi volt az első aki magára borította a padot... vannak kissebb nagyobb horzsolások, kék foltok... múlt héten pedig annyia szaladt a suliba, hogy megbotlott és a száját horzsolta le, belül pedig felhasadt csúnyán... hát folyt a vér rendesen....
A legbüszkébb talán tegnap voltam rá. Az úszás órát mesélte, hogy bele kellett ugrani a medence széléről a vízbe... ami neki állig ér, ráadásul nem hogy úszni nem tud, hanem egyenesen retteg a vízben. Szóval BELEUGROTT... háromszor is :-) legyőzte a félelmét. És ez annyira jó...

Zsuzsi is szokja... végre a negyedik hét végére megkapták az órarendjüket. Talán ez már végleges. Már csak kedden van nulladik órájuk, de ezen a napon még kilencedik óra is van... brutális... Mint ahogy a menza is... egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy ebédeljenek. Van, létezik, de a 10perces szünetben képtelenség úgy ebédelni, hogy ne késsen óráról. 2 után pedig nincs ételkiadás... Így októbertől le is mondtuk, inkább visz szendvicset, este pedig úgyis főzök...
Az osztályuk elég vegyes... mint mindenütt, itt is vannak még nála is nagyobb szájúak, rendbontók. Voltak -és lesznek- emiatt büntetések. Csak reménykedem benne, hogy őt nem szippantja be ez a közeg. Szokatlan még neki ez a fajta tanulás... hogy itt nem írni hanem jegyzetelni kell. Bírkózik a latinnal is... de majd belejön.
Ügyesen hazajárnak Zozival, bár ez-az néha ott marad (sapka pohár kulacs), de a gyereket még nem felejtette ott :-D Ez a lényeg.

Szóval mi így. Soha rosszabb hónapot magunknak.