Csak nőnek, nőnek telik az idő
... még előttem van a kép amikor először megláttam rácsos kiságyában aludt, szopta a bal hüvelykujját. Annyira baba volt még, csak egy csöpp kisember...
Most pedig csak néztem
-ahogy készülődik a ballagására,
-ahogy az osztálytársaival vihorászik,
-ahogy nagy komolysággal lépked a templom felé,
-az ünnepség után pedig nevetve viháncolva röpíti a lufiját a felhők közé...
Néha idegtépően értetlen gyerek, néha pedig meglepően komoly majdnem felnőtt. De ez így van jól. Így szeretjük.
Tegnap az Ő napja volt, Őt ünnepeltük.
Szép nap volt. Az ünnepség után itthon folytattuk a "bulizást" Helyhiány és létszámra való tekintettel hidegtálak készültek -lásd a képen és szorozd kettővel, plusz saláták.
Persze nem csak komolyságokban bővelkedett ez a nap. Emlékezetes marad ahogy a két kicsi szórakoztatta a körülöttünk levő vendégeket.
Templomi szösszenetek: (református iskola)
Marci (amikor megszólalt a templomban az orgona):
-Ez nem is zene!! (természetesen jó hangosan)
Zozi: (már jó ideje hallgattuk a lelkészi búcsúztatót)
-Apa, ez olyan unalmas...
(Na biztosan néhány ember neveletlennek gondolja az előbbieket. Tény, hogy nem vagyunk templomjárók, mindenkinek fontos a saját hite, természetesen nekünk is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése