Volt egyszer egy ballagás...

Igen,  idáig már eljutottunk. Nem csak nagykorú (már egy éve) hanem ballagó diák. 
Ugyan 2 évig még az iskola padját koptatja, de persze az már nem olyan tanulás lesz.
Igazándiból nem tudok felhőtlenül boldog lenni... Nem szeretnék a piszkos részletekre kitérni, legyen elég annyi, hogy  pokolian küzdelmes évek vannak mögöttünk... pláne az első és az utolsó év volt kritikus...
Na de  túl vagyunk rajta,  ha minden rendben lesz,  akkor lesz egy "érett" diákunk. Ha nem... hát... majd lesz valahogy...

Szóval ballagás.  Hááát voltak bajok...
- először is,  pénteken este volt...
- mindenki dolgozik... na jó, van szabadság...
- a másik... namármost a család egyik része ugye nem a közelben lakik... kvázi ha eljönnek a ballagásra, utána nem tudom őket elhívni megünnepelni, mert az éjszakára nincs hova tegyek ennyi embert...
Így azt találtuk ki, hogy majd érettségi után tartunk egy naaagy bulit.
- Zozinak aznapra tették az Anyák napi ünnepséget... sikerült átkönyörögnöm hétfőre... de mi van ha nem... melyikre ne menjek... Ballagás jó esetben az utolsó... viszont az Anyák napi ünnepség... hát a szívem szakadt volna meg...
- Marci aznap kirándult... na jó, hazaértek, de volt logisztika rendesen, ki, hol, mikor, kit...
- fodrász... minden volt, csokor, ruha... de basszus elfelejtettünk a fodrásznál időpontot egyeztetni... előtte 3 nappal ugrott be... így nekem előtte éjjel (!) itthon befestettük Apácskával a hajam, reggel 6-kor pedig már a fodrász fésülte.  Utána Zsuzsinak...  Mire vinni kellett a fiúkat a suliba itthon voltam 😊

Maga az ünnepség a megszokott volt. Vonultak, lufit engedtek, virág, fotózás stb... Nekem az nagyon fura, hogy ezek a gyerekek nem énekeltek... végigvonultak nevetgélve  de semmi meghatottság nem lengte át az ünnepséget. Csak úgy megvolt és kész... biztos azért is,  mert ők nem válnak el,  az osztály nagy része marad diák.