Játszóházasdi

Mielőtt belelendülök a mesélésbe leírom, mert tuti elfelejtődik az ehhez kapcsolódó "Zoziszáj":
Z:-Mikor megyünk el egy játszóházba?
A:-Hááát nem tudom, majd hamarosan.
Némi hatásszünet...
Z:-Nagy ajándék lenne... (befűzlekúgyishangsúly)
Anya:-Jó akkor mit szólnál hozzá, ha ezt kapnád névnapi ajándékul?
Z:-Semmi mááást csak ezt??
Még nagyobb hatásszünet...
Z:-...és nem lennél szomorú, ha nem adnál más ajándékot csak ezt?
Apa:-Nem hiszem nagy ajándék ám ez.
Na itt már nem kicsit kuncogtunk némán magunkban...
Z:- Mert én egy kicsit az lennék ám...
Na mi eddig bírtuk nevetés nélkül. Persze megbeszéltük, ha jóóól viselkednek akkor a következő hétvégén elmegyünk valahova.

Itt a környéken nincs olyan igazán szuper hely, így a kiválasztottunk a KACKAC játszóház lett. (itt kicsi is és nagy is megtalálja azt a helyet ahol jól érzi magát. Igen, még mi nagyok is jól mulattunk.

Nem csalódtunk nagyon jó kis hely, bátran ajánlom :-)

Sokat nem tudok róla mesélni, mert megteszik ezt a képek helyettem, de mindent elárulnak azok a ragyogó szemek és mosolygó arcok.

Nanááá, hogy én is kipróbáltam a csúszdát :-) még szerencse, hogy Marci az elején kicsit bátortalan volt :-D


Aztán persze már nem hagyta, hogy segítsünk...


Csúsztunk úgy is, mint egy nagy kukac mind az öten összekapaszkodva... csak arról nem volt aki képet készítsen :-)