Így mondja a közmondás...
Na szóval a múlt péntek este még tartott némi izgalmat.
Ugyanis amíg mi farsangoltunk a fiúkkal Zsuzsanna fodrászhoz ment. Hazafelé nem a megszokott útvonalon jött haza (mertugyemiértis)...
Az egyik ház előtt volt az utcán egy kutya. Az meg szépen jól megharapta.
Na ebből milyen információ jutott el hozzám?
Kb fél 7-kor értünk haza a fiúkkal, láttam hívott telefonon.
-Miért kerestél?
-Ja semmi csak fertőtlenítőt kerestem.
-Azt aztán minek?
-Jaaa megharapott egy kutya. (mondta ezt úgy, mintha közölte volna hogy megevett egy szelet kenyeret)
-Milyen kutya, hol, kié?
-Mondja az utcát hogy hol.
-Voltál dokinál?
-Ááá, csak kicsit harapott meg.
Na nekem itt cseppet elgurult a pirula. Mert veszettségben nem lehet "kicsit" meghalni...
Bakker leendő eü dolgozó...
Úgyhogy cipő, kabát indulás az ÜGYELETRE (bakker megint oda)
Vajon ki lesz? Elhajtanak? Csak nem...
Szerencsére tök normális doki volt, bár oltóanyag épp nem volt raktáron (no comment) vett fel jegyzőkönyvet és hétfőn kellett Zsuzsannának a háziorvoshoz mennie. Ott megrendelték az oltóanyagot és kedden megkapta az első szurikat. (amitől úgy félt, hogy bőgött egy sort miatta... aztán meg sem érezte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése