2014. szeptember 12., péntek

Munkás, dolgos, sulis, ovis hét...

Ez a hét már élesben ment. Így összegezve azthiszem egészen jól vette mindenki az akadályokat. Bár ez nem az én érdemem, hanem a gyerekeim ennyire csodálatosan rugalmasak.
Persze nagyon izgultam -és azthiszem fogok is még- minden délután...

Zsuzsinak még mindig nincs végleges órarendje, de bízom benne nem marad így ahogy most van... heti 3 alkalommal van 0. órájuk ami 5 órás ébredést jelent... viszont pénteken csak a 4. órával kezdenek és csak 2 órájuk van... többet utazik, mint amit ott van...
Szokatlan neki a tempó... kicsit kiborult ma emiatt, mert az egyik tanárnő szinte élvezi is, szándékosan gyorsan diktál. Hát igen ez már nem az ovi, lépést kell tartani. De majd belerázódik.

Zozinál már minden szépen elrendeződött. Gyűlnek a piros pontok és csillagok.
Apropó: -Ti mivel jutalmazzátok, ösztönzitek a lurkókat?
Volt szerdán egy maratoni szülői értekezlet is. Viszont mindent átbeszéltünk. Jó kis csapatnak tűnik az osztály is és a szülők is. Közvetlenek, nyitottak. Szuper.
Zozi hétfőn magára borította a padot... fogalmam sincs hogy sikerült, mert -másnap megnéztem- jó stabilak alig tudtam megmoccantani...  Na mindegy neki sikerült. Hintázott a széken, gondolom megbillent és magára rántotta. Szerencsére nem történt nagyobb baj az ijedtségen, egy buksi-púpon és egy arcon levő kékes folton  kívül. Viszont egy életre megtanulta: nem hintázunk a széken.
Elkezdődött a suliban a szolfézs is, kíváncsi vagyok tetszeni fog-e Zozinak...
A tanulmányi versenyeket szerintem idén még kihagyjuk. Majd jövőre ha kedve lesz indulhat. Lesznek majd versmondó versenyek, arra viszont jó lenne benevezni.

Marci nem nagyon barátkozik az óvodával. Illetve az elválás a nagyon nehéz, mert állítólag játszik, jó kedvű egész nap, énekel, mondja a verseket, jól eszik. Hát nem tudom remélem nem csak vígaszként mondja az óvó néni...
Itthon jó kedve van, még amikor reggel Zozit visszük akkor sincs baj, csak amikor odaérünk és át kell öltözni akkor szomorodik el. Most azt próbálgatom mi lenne a jobb... eddig öltözés után gyorsan elköszöntünk beadtam, aztán tiszta lelkibeteg voltam hogy sírva hagyom ott... Hétfőn annyira zokogott, hogy hányt is... Keddtől egy kicsit csücsülünk a folyosón összebújva és Marci szól ha úgy érzi bemegy már. Persze így is pityereg, de talán nem annyira. Ez időben kb. 5-10 perc, de ha ez kell ahhoz, hogy jobb legyen neki,  legyen így.

Zozi és Zsuzsi ügyesen jöttek haza minden délután, nem volt semmi gond. Kedden amikor előre jelezték az esős időt akkor kaptam észbe, hogy semmi vízhatlan ruhájuk nincs még... így extra sebességre kapcsoltunk délután és lett gumicsizmájuk és új esőkabátjuk. Azt találtam ki, hogy a suliban marad és ha esik akkor jön Zozi benne haza. Reggel visszavisszük. Olyankor úgyis autózunk nincs jelentősége... (bár ma reggel kb 20 mp alatt áztam szó szerint bőrig...)

Hát ennyi volt az első hét. Szerintem belejövünk :-)

2 megjegyzés:

  1. Szia,

    nekem élénk emlékkép, hogy a Gőgős Gúnár Gedeonból olvasni kellett valamit, nem volt hozzá kedvem, de mondták Anyáék, hogy oké, de csak utána lesz diavetítés. Na, akkor már sokkal könnyebben ment minden. Szerintem olyannal lehet motiválni, amit szeret csinálni. Nálunk mindig az volt, hogy ha kész a lecke, utána lehet tvzni, játszani, stb...

    Marcinak nincs valami kedvenc kabalája? Mert az lehetne az anyapótlék, amíg ő oviban van. Ott van vele mondjuk egy plüss kutya, és az vigyáz rá, amíg anya nem jön érte. Nálunk a kisebbik hugomnak voltak ilyenre szükségei (volt Piroska baba, sárga nyúl - szerintem ez még valahol mindig meg van), és addig nem tudtunk elindulni az oviba, míg az aktuális kabala nem volt a kezében.

    Egyébként a középsuli nekem is nagy váltás volt, jó tanuló voltam általánosban és bekerültem egy másik város erős szakközépiskolájába, és az elején voltak rossz jegyek, míg bele nem jöttem a hogyantanuljunkhogyötösünklegyen fejezetbe. Ráadásul koleszos voltam, ami plusz nehezítő körülmény volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van Marcinak egy plüsskutyája az mindig vele van. Ő az alvócimbora. Már alig merem kimosni nehogy szétessen :-)de már beszereztem a pontos mását :-)
      Zozinál hasonló jutalmak persze vannak, neki a tableten a játékai nagy motivációk.
      Itt konkrétan a pirospont-csillag jutalomra gondoltam. Egy ismerős pénzzel jutalmazza amit én nagyon nem helyeslek, és nem is akarok.
      Én is koleszos voltam :-) imádtam. Sokkal könnyebben tanultam ott, mint otthon. Ráadásul szuper programokat szerveztek amik itthon nem voltak. Akkor estem szerelembe Budapesttel :-)

      Törlés