Mostanában versenyt futok újra az idővel, de sebaj :) egyszer úgyis utolérem magam...
Még december végén eldöntöttük, hogy a nyári szabadságunkat hol töltjük és mikor. Gondolom nem meglepő, hogy újra Balatonfüredet választottuk. Szeretjük, jó a szállás, "bejáratott" helyeink vannak ahol ebédelünk, vacsorázunk, vagy épp fagyizunk. Szinte az utcakövek előre köszöntenek minket, a hattyúk pedig ismerősként jönnek oda hozzánk... :-D na jó ez nagyon túlzás volt azért :-D De tény, hogy bármennyire is ismerjük már Balatonfüredet és környékét, mégis minden alkalommal rácsodálkozunk valami újdonságra.
Az év első fele nagyon nehezen akart eltelni... aztán a július is csak ólomlábakon járt, sok volt a gond, a szervezkedni való, nagyon nehéz volt ez az időszak az életünkben, már-már úgy éreztem nem fogom kibírni (és Apácska sem...) Ám semmi sem tart örökké, eljött a július vége és igen-igen-igen csomagolhattunk, tervezgethettünk, végre elindulhattunk nyaralni.
Ez a nyár valahogy nagyon felemásra sikeredett, hol nagyon meleg volt, hol pedig viharos. Próbáltunk sodródni az időjárással, úgy alakítani a dolgokat, hogy ez a majdnem két hét olyan legyen amiből egy évre elegendő élményt szívunk magunkba. Szerintem egészen jól sikerült :-)
Érkezésünk napján forróság volt egészen addig amíg meg nem érkeztünk... elfoglaltuk a szállást és gyorsan összekaptuk magunkat, indultunk köszönteni a várost és bevásárolni némi élelmiszert. Mire a kikötőbe értünk már nagyon borongós volt az idő, sebaj, sétáltunk kicsit, fagyiztunk majd vásárolni mentünk. Estére a vihar is odaért. Marci zokogott, hogy menjünk inkább haza... nagyon félt... a kezemben aludt el végül, de roppant rosszul aludt, hallotta az égzengést...
Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Illetve Zozi szülinapjára :-) Még nem döntöttük el, hogy mit is csinálunk, mert így, hogy hajnalig esett az eső, a strandolást elvetettük. Végül az Ünnepelt oldotta meg ezt a problémánkat, az volt a kérése, hogy szülinapi ajándékként menjünk el Siófokra a FÜRDŐBE. Tökéletes ötlet volt, nagyon szép napot töltöttünk ott. Zsuzsi szinte az első pillanatban lelépett, barátnőket szerzett, velük szórakozott. Ebédkor láttuk na meg hazainduláskor. Mi újra, meg újra, meg újra, meg újra kipróbáltuk a nagy csúszdát. Zozinak most nem annyira jött be, de Marci egyszerűen imádta. Mindkét kicsinek nagyon bejött az élménymedence, jókat mulattak az itt-ott feltörő buborékokon, "úszkáltak" a nyakunkba kapaszkodva. A másik nagy kedvenc a thermál-medence, nem túl forró vizes, a mélysége pedig pont akkora, hogy ha Zozit letettük akkor épp a nyakáig ért. Végül erre Marci is rájött és vígan sétálgattak... mi meg utánuk :-) Most megnéztük közelebbről a kinti medencét is, annak nagy érdekessége, hogy van egy bár építve az egyik sarkába, így vízben csücsülve ittuk a kávét, a gyümölcslét és kaptam egy koktélt is :-) Szuper volt.
Másnapra volt betervezve, hogy meglátogatjuk Zoli keresztlányát, aki egyben Marci keresztanyukája is. Június elején született kisbabája. Eddig csak képeken láttuk, mert Ausztriába költöztek, így a nagyon nagy távolság miatt eddig nem került rá sor, hogy meglátogassuk. Még a nyaralás előtt megbeszéltük mikor megyünk. Jó választás volt, mert nem volt nagy forróság, nem tudtunk volna strandolni aznap sem. Hát jó hosszú volt az út még így is, hogy majdnem félúton voltunk... De megérte :-) egy tündér kisbabát ölelgethettem pár órán keresztül. Olyan nyugodt kisember, hogy az valami hihetetlen. Nehéz is volt a búcsú, de tudtuk hosszú az út még hazáig... mire Veszprémbe értünk már besötétedett. bár nem csak a késői időpont miatt, hanem mert jó kis vihart fogtunk ki ismét... Marci megint nagyon félt az autóban, így azt a mesét próbáltuk elhitetni vele amikor villámlott akkor hogy húúú mekkorát villogott az előttünk levő autó lámpája... Pillanatnyilag jó mesének tűnt, mert nem sírta végig az utat fülét befogva, hanem várta, hogy mikor "villog" újra az autó...
Folyt köv... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése