A 2014/15-ös tanévet megnyitom...

...mondta az Igazgató Úr.
Gyér taps követte ezt a mondatot :-D Még meg is jegyezte, hogy a tanévzárón nagyobb volt a lelkesedés... :-D

Na de ne ugorjunk ekkorát!
Ma reggel 3/4 10-kor volt a gyülekező az iskola udvarán. Onnan sétáltak át a gyerekek a templomba ahol 10-kor kezdődött a Tanévnyitó Istentisztelet. (Nem volt túl rövid...)

Ezután rövid műsor az iskolásoktól majd az Igazgatói beszéd. Nagyon szimpatikus. Teljesen másról kezdett mesélni az Ig.Úr. Mindenki tátott szájjal lesett mi fog ebből kisülni. Persze jól felépített beszéd, köszöntő volt.
-Egy nyári kerékpártúra volt a kiindulómese, ami túl nehéznek bizonyult és félt, hogy feladja, de apai tekintélyét féltve csak tekert rendületlenül az emelkedőn. ...és micsoda boldogság volt suhanni amikor a domb tetejét elérték és a lejtő következett. Ezeket az érzéseket hasonlította össze a tanév nehézségeivel és az elért eredmények győzelmével.-
Aztán gyorsan elhangzott a fenti mondat és kész jöhettünk is ki.

Na itt volt némi izgalom, mert Zozit nem találtuk a Tanítónéni mellett... elsodródott... csupán pár perc volt, de a gyomrom a torkomban volt. Végül a templom ajtóban találtam meg... pityeregve fogta Marci óvónénije kezét. Gyorsan megvígasztalódott szerencsére és úgy látom nem maradt benne rossz érzés.

Holnap reggel pedig iskola...

6 éves oltás... HELP...

Csütörtökön kapta meg Zozi a 6 éves oltást, mert hiánycikk volt az oltóanyag. Volt egy eredendő rossz érzésem az egész iránt...
Zozit kicsi korától "kiütötték" az oltások... nagyon magas láz követte és fájdalom. Sajnos most sincs ez másképp. Azonnal borogatást kapott a vállára, Nurofent láz ellen, mégis nagyon csúnya a karja. Forró, vörös és nagyon dagadt... Meddig normális ez??

Valaki tudna segíteni a borogatáson kívül mit tehetnék még???

Íme képek de még ez sem adja vissza teljesen a csúnyaságát...
Ja és ma az ügyeleten úgy 2 lépésnyiről ránézve annyi volt a megjegyzés, hogy borogassuk tovább. Holnap van gyerekorvos menjünk ha nem javul... :-(

Szülői értekezlet... a nulladik...

Tegnap estére hirdette meg az iskola a "nulladik"szülőit Zozi sulijában. Már régóta vártuk, mert így semmit nem mertünk venni az iskolakezdéshez. Tulajdonképpen az iskolatáskán és a tolltartón kívül nem is vettünk semmit...

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy -bár tudtuk és kértük a kezdő füzetcsomagot beíratkozáskor- semmit sem kell vásárolnunk. Az utolsó pálcikáig mindent tartalmaz a csomag.

Olyan fura volt a pici asztalok mögé ülni :-) kicsit magasabbak a székek, mint az oviban. A terem friss festést kapott, finom meleg színeket. Hangulatos kedves termük lett a gyerekeknek.

Szerencsére senki nem szaporította a szót, kereken 1 órát tartott az egész. Viszont ezalatt az idő alatt 6 oldalt teleírtam egy füzetbe, mert minden szó lényeges információ volt.

Hát ez az idő is eljött... menthetetlenül iskolás lesz Zozi... (hüpphüpp továbbra sem hiszem el még...)
Vasárnap pedig évnyitó.

Falunapon

Egy hete (mondom, hogy utolérem magam) Újszilvásra a falunapra hívták meg Apácskát ismerősei. Kedvelem azt a helyet. Nagyon sokáig dolgoztam helyettesítő munkatársként, 13 faluból állt az akkori körzetünk, többek közt Újszilvás is köztük volt. Szerettem, mert igen egyszerű, de jólelkű, segítőkész és őszinte embereket ismertem meg ott.
Tehát ezért is örülök, ha elmegyünk oda. Amikor felvetődött a lehetőség, hogy mehetünk, szeretnénk-e számomra nem volt kérdés. :-)

Az időnk szuper volt, napsütés de nem forróság. Amikor odaértünk nagyon meglepett, hogy nem volt tömeg, viszont szinte rögtön kiszúrtam a régi munkatársakat. Már nyugdíjasok. Azonnal invitáltak, hogy menjünk oda, kínáltak ezzel-azzal. Végül még ebédre is ott fogtak minket :-) Bográcsban főtt kakaspörköltet ettünk.
Közben persze felfedeztük még jó néhány ismerőst, nagy volt a viszontlátás öröme :-)

Maga a rendezvény is szuper volt. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt programok, így esély sem volt arra, hogy unatkozzunk.
Nagy sikert aratott a népi játszótér, lehetett fateknőben horgászni fahalacskákra, célbadobálni szalmabálákra helyezett konzervdobozokra, lengőtekézni, gólyalábazni, koszorút célbadobni, libikókáról plüssnyulat ugratni illetve kosárral elkapni, óriásmalmozni, ugróiskolázni. Mindez nagy sikert aratott, nem nagyon tudtuk otthagyni ezt a területet.

Dél körül hoztak egy hatalmas ugrálóvárat ami teljesen ingyenes volt, és egy szumózó szőnyeget szumós ruhákat. Mindent ki kellett próbálni :-) nagyszerű volt.

Később érkezett egy tűzoltóautó. Odaállt a tér közepére és minden zugába be lehetett kukkantani. A gyerekek megnézhették a sofőrfülkét is. Na ez kellett csak Marcinak onnan kezdve ki sem lehetett szedni onnan :-) Hol az egyik hol a másik ülésen ült és még azt is kidumálta magának, hogy a sisakot felvehesse :-) Később még az autó tetejére is felmászhattak.
Fantasztikus élmény volt nekik.

Eredetileg nem egész napra terveztük a programot, de úgy sikeredett... már jócskán este volt mire hazaértünk. Persze maga az út majdnem egy óra...

Marci másnap reggel azzal ébredt, hogy tűzoltó volt álmában :-)
Zozi még ma is emlegette milyen jó volt és számolja a hónapokat mikor lesz megint :-)

Jó sok hasonló élményt szeretnénk. Jó volt, feltöltött a sok-sok szeretet amit kaptunk. Köszönjük :-)

Szülinapos Marci

       KincsemVirágom 4 éves lettél!

      Boldog születésnapot kívánunk!

Kimondhatatlanul szeretünk Drágám :-)

Nyaraltunk 5 - képkavalkádos kis magyarázattal...

Nagyon nehéz volt fényképezni Őket. Külön-külön is, együtt meg szinte lehetetlen :-) De akad egy-két kedves kép, amit kár lenne elfelejteni.  Nagyon kedves emlék például Marci amikor rácsodálkozik mindenre, vagy amikor épp a strandon alszik. De nagy kedvenc a "malacos étterem borlapja mögül kikukucskálós is.

Zozi az egyik sétánk alkalmával minden oszlopra, kőkockára felállt, naná, hogy le kellett fényképezni.Mint ahogy azt is, amikor a sétány kavicsával játszanak, szórták önfeledten magukra, egymásra. Az épp a helyén állomásozó mentőhelikoptert sem lehetett kihagyni.

Zsuzsi nem nagyon hagyta magát fényképezni, de van pár lopott pillanat amit nem vett észre. Ilyen volt a strandos, amikor Marcival játszik, egy hajón utazós, és amikor a telefonját gyötri. Na Őt vagy nem láttuk, vagy olvasott, vagy telefonozott... 

Aztán vannak még Zozis képek is, egy a fürdőből, az akvárium kőbékáján ülve, vagy a malacos vendéglőben, vagy a kisvonaton :-) Ez utóbbinál édes volt, amikor annyira tágra nyitotta a szemét. Mondta, hogy direkt csinálta így, nehogy becsukja amikor fényképezem. De ez lett az egyik legaranyosabb, legcsillagszeműbb kép róla :-)

Mindhárom gyerek választott valami ajándékot Marci mi mást is, egy traktort választott, aztán mindenkit megállított, hogy nézd micsoda zöld traktorom van!!

Ezek amolyan bohóc-tesós képek, de nagy kedvencek. Akváriumnál, a kikötőben és a parkolóhoz vezető lépcsőn készültek.

Na ez a citromkóstolós Marcis is nagyon jóóó :-) kivetette az ásványvizemből és nyalogatta. Persze jó savanyú volt, de nem adta fel :-)

Szóval itt a vége... eltelt, jó volt, remélem jövőre is sikerül eltölteni pár napot. Kicsit feltöltődtünk, hogy legyen miből erőt meríteni. 

Nyaraltunk 4- Tihany, szobrok, sültmalac

Vannak persze olyan napok is amikor nincs kedve a bandának strandolni... persze ez nagyon ritka, így meglehetősen kevés az az idő, amit a környék felfedezésével tudunk tölteni. Így sajnos kimaradt Tihanyban a kalózkiállítás és ennek a párja Füreden a Mississippi kiállítás, de kell program jövőre is :-) 

Viszont egyik nap amikor már nem igazán volt kedvünk ahhoz az étteremhez amit megbeszéltünk és ráadásul épp "szembejött" velünk egy igazi sültmalac :-) Na jó, a malac éppen sült és mi mentünk el mellette... :-) nem tudtunk ellen állni satufék, parkolás és sültmalac ebéd :-) Hogy jó volt-e??? Szerintetek??? :-D  Degeszre ettük magunkat. 

Persze ezt a nagy lakomát le is kellett dolgozni :-) Irány Tihany. A kikötő felett parkoltunk kicsivel, és megmásztuk a hegyet. Jó is, hogy arra mentünk, mert nagyon meleg lett, vagy csak a mászástól??? Az Apátságot csak kívülről néztük meg, mert a fiúk elemükben voltak, nem mertünk bemenni velük... sétáltunk a parkban, megcsodáltuk a kilátást, ettünk nagyon finom fagyit majd ugyanazt az útvonalat választottuk vissza is amin feljöttünk. Jó kis túra volt :-) 

Egy másik nap, nem is tudom milyen indíttatásból, csak úgy sétálgattunk Füreden, megnézegettük a szobrokat. A fiúk most is mindenre felmásztak, pózoltak... Zozi ügyesen elolvasta melyik kit-mit ábrázol. Bár arról kép nem készült, de szinte minden kikötői sétánk alkalmával a kicsik megsimogatták a halászok csizmáját :-) (nagyon vissza szeretnének jönni Ők is úgy látszik)

Lassan fogynak már a képek, de van még :-) Majd jövök...

Nyaraltunk 3 -Jó idők

Már biztosan írtam az elmúlt évek valamelyikében, hogy a kedvenc strandolóhelyünk Csopakon van. Nagyon gyerekbarát, van két játszótér is, feltöltött öböl, ahol a gyerekek sarazhatnak, pancsolhatnak, nagyon jó az étterem. 

Ha szép időre ébredtünk akkor ide indultunk. Van már kedvenc helyünk is, ahol egész nap árnyék van :-) ezt az árnyas helyet négy aránylag egymáshoz közel ültetett, viszont már szép nagyra nőtt fűz és platánfa biztosítja. Mivel ennyire árnyas rész nincs olyan nagyon sok ezen a strandon, és másnak is kedvence ez a hely, így aránylag korán kell kiérni, hogy elfoglalhassuk... 

Már nagyon begyakoroltuk, hogy is kell ezt csinálni :-) ébredés után elnyomjuk magunkban azt a késztetést, hogy na még csak egy negyedórácskát visszacsukom a szemem... (ez a legnehezebb része a dolognak) Kicsik ha felébredtek onnan kezdve csupa móka-kacagás. 

A galériára szoktam teregetni a nedves törölközőket és a fürdőruhákat. A kicsik felmennek és nagy nevetés közepette ledobálják. Én lent várom, gyorsan összepakolom a táskába. Megmelegítem a kakaójukat, amit a lépcső második fokára ülve megisznak. 

Indulás!!!! A pékségnél megállunk veszünk reggelire kakóscsigákat, kifliket, és két frissen főzött kávét, ez utóbbit még megisszuk a pékség teraszán. Irány a strand. Ilyenkor még a kedvenc parkolónk is üres. ez azért kedvenc, mert délután árnyékban van, de közel is van a bejárathoz :-)  Elfoglaljuk kedvenc árnyas helyünket, sátrat verünk, reggelizünk, aztán irány a víííz. 

A kicsik inkább csak a parton túrják a homokot, építünk várat sárból, alagutat ásunk, vulkánt építünk, és ha már felforrt az agyunk is akkor lehűtjük magunkat a vízben. Zsuzsi itt is általában eltűnik. Tudja, hogy fél 12-kor indulunk ebédelni, így ez a biztos pont, olyankorra visszaér. Ebéd után Marci kicsit szundikál, mi Zozival veszünk olvasni valót. Ébredés után ismét pancsolás, majd uzsonna, pancsolás aztán vissza Füredre. Van amikor fagyizunk még, vagy csak sétálgatunk. 

Nyaraltunk 2- Rosszabb idős napok...

Az egész nyaralásra az volt a jellemző, hogy szinte sohasem terveztük be előre mit fogunk épp csinálni másnap... Reggel felkeltünk, ha jó idő volt akkor strandra indultunk, ha rosszabbnak látszott vagy sok eső esett éjszaka akkor maradtunk és valami esőnapos programot találtunk ki. 

Ilyen volt az egyik reggel is amikor elég borús volt az ég. Hát akkor ma hajókázzunk. A kikötőben épp verseny volt a hajók közt kinek sikerül annyi utast összegyűjtenie, hogy érdemes legyen elindulni. Mi már évek óta mindig az Őszöd nevű vitorlást választottuk, így most nem szerettünk volna ezzel menni. A másik versenyző a Balaton nevű hajó volt. Ez volt nálunk a befutó, még akkor is, ha a kiírás szerint várni kellett rá fél órát. Addig ittunk a kikötő éttermében egy kávét, hallgattuk a zenét és bámultuk a vizet. Egy órás volt a hajóút, de elég is volt. Szerencsére most Marci sem félt attól, hogy körülöttünk mindenütt sok-sok víz van. Tetszett neki nagyon, hogy épp egy menetrend szerint közlekedő nagy-nagy hajó épp kikötött és indult tovább. A mi hajónk a Tihanyi félszigetig és vissza vitt minket. Már induláskor nézegettük, hogy bizony nagy vihar készülődik ismét a Bakonyban. Hatalmas sötét felhők gyülekeztek és villámlott dörgött. Közben ránk sütött a nap :-) Az órás út alatt szinte a hajó minden pontján voltunk, a fiúk mindenre kíváncsiak voltak. Kiszállás előtt Zozi ismét szerette volna "vezetni" kicsit a hajót. A Kapitány bácsi igazán jó fej volt, mert megengedte nekik, hogy bekukkantsanak a fülkébe, így most is van kormánykerekes képünk :-) 

Egy másik nap amikor szintén hűvösebb volt (még hosszú ujjút is fel kellett venni) Beáék útinaplójából vettük az ötletet, felkerestük mi is az Akváriumot Nem lesz ez rossz szerintem... Most még nagyon-nagyon picurkák azok a halak :-) de majd megnőnek :-) Természetesen a fiúknak is (hasonlóan Mátéékhoz) legjobban az érintőképernyős információs táblák tetszettek... szinte mindet átállították más nyelvre...Nagy kedvenc volt még az épület előtti minijátszótér, bár épp nagyon sokan voltak, de azért sikerült felülniük erre-arra. 

Természetesen most sem maradhatott ki a kis-vonat, aminek a szövegét szerintem már majdnem kívülről fújjuk :-)

Ami viszont újdonság volt, hogy felfedeztünk egy új parkolóhelyet, (eddig mindig a kikötőnél parkoltunk méregdrágán) most egy utcányival feljebb van egy parkoló, ahol mindig találtunk szuper helyet ráadásul másik zónába esik így sokkal kevesebbe került. Egy hangulatos lépcsősor vezet fel, amin a fiúk -míg mi "öregek" megmásztuk- kb 2-3-szor rohantak rajta oda-vissza... :-) 

Ilyenek voltak a rosszabb idős napok, de volt ám jó idő is :-) Folyt köv...

Nyaraltunk 1 - Érkezés, Zozi szülinap, babalátogató

Mostanában versenyt futok újra az idővel, de sebaj :) egyszer úgyis utolérem magam...

Még december végén eldöntöttük, hogy a nyári szabadságunkat hol töltjük és mikor. Gondolom nem meglepő, hogy újra Balatonfüredet választottuk. Szeretjük, jó a szállás, "bejáratott" helyeink vannak ahol ebédelünk, vacsorázunk, vagy épp fagyizunk. Szinte az utcakövek előre köszöntenek minket, a hattyúk pedig ismerősként jönnek oda hozzánk... :-D na jó ez nagyon túlzás volt azért :-D  De tény, hogy bármennyire is ismerjük már Balatonfüredet és környékét, mégis minden alkalommal rácsodálkozunk valami újdonságra. 

Az év első fele nagyon nehezen akart eltelni... aztán a július is csak ólomlábakon járt, sok volt a gond, a szervezkedni való, nagyon nehéz volt ez az időszak az életünkben, már-már úgy éreztem nem fogom kibírni (és Apácska sem...) Ám semmi sem tart örökké, eljött a július vége és igen-igen-igen csomagolhattunk, tervezgethettünk, végre elindulhattunk nyaralni. 

Ez a nyár valahogy nagyon felemásra sikeredett, hol nagyon meleg volt, hol pedig viharos. Próbáltunk sodródni az időjárással, úgy alakítani a dolgokat, hogy ez a majdnem két hét olyan legyen amiből egy évre elegendő élményt szívunk magunkba. Szerintem egészen jól sikerült :-)

Érkezésünk napján forróság volt egészen addig amíg meg nem érkeztünk... elfoglaltuk a szállást és gyorsan összekaptuk magunkat, indultunk köszönteni a várost és bevásárolni némi élelmiszert. Mire a kikötőbe értünk már nagyon borongós volt az idő, sebaj, sétáltunk kicsit, fagyiztunk majd vásárolni mentünk. Estére a vihar is odaért. Marci zokogott, hogy menjünk inkább haza... nagyon félt... a kezemben aludt el végül, de roppant rosszul aludt, hallotta az égzengést...

Másnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Illetve Zozi szülinapjára :-) Még nem döntöttük el, hogy mit is csinálunk, mert így, hogy hajnalig esett az eső, a strandolást elvetettük. Végül az Ünnepelt oldotta meg ezt a problémánkat, az volt a kérése, hogy szülinapi ajándékként menjünk el Siófokra a FÜRDŐBE. Tökéletes ötlet volt, nagyon szép napot töltöttünk ott. Zsuzsi szinte az első pillanatban lelépett, barátnőket szerzett, velük szórakozott. Ebédkor láttuk na meg hazainduláskor. Mi újra, meg újra, meg újra, meg újra kipróbáltuk a nagy csúszdát. Zozinak most nem annyira jött be, de Marci egyszerűen imádta. Mindkét kicsinek nagyon bejött az élménymedence, jókat mulattak az itt-ott feltörő buborékokon, "úszkáltak" a nyakunkba kapaszkodva. A másik nagy kedvenc a thermál-medence, nem túl forró vizes, a mélysége pedig pont akkora, hogy ha Zozit letettük akkor épp a nyakáig ért. Végül erre Marci is rájött és vígan sétálgattak... mi meg utánuk :-) Most megnéztük közelebbről a kinti medencét is, annak nagy érdekessége, hogy van egy bár építve az egyik sarkába, így vízben csücsülve ittuk a kávét, a gyümölcslét és kaptam egy koktélt is :-)  Szuper volt.

Másnapra volt betervezve, hogy meglátogatjuk Zoli keresztlányát, aki egyben Marci keresztanyukája is. Június elején született kisbabája. Eddig csak képeken láttuk, mert Ausztriába költöztek, így a nagyon nagy távolság miatt eddig nem került rá sor, hogy meglátogassuk. Még a nyaralás előtt megbeszéltük mikor megyünk. Jó választás volt, mert nem volt nagy forróság, nem tudtunk volna strandolni aznap sem. Hát jó hosszú volt az út még így is, hogy majdnem félúton voltunk... De megérte :-) egy tündér kisbabát ölelgethettem pár órán keresztül. Olyan nyugodt kisember, hogy az valami hihetetlen. Nehéz is volt a búcsú, de tudtuk hosszú az út még hazáig... mire Veszprémbe értünk már besötétedett. bár nem csak a késői időpont miatt, hanem mert jó kis vihart fogtunk ki ismét... Marci megint nagyon félt az autóban, így azt a mesét próbáltuk elhitetni vele amikor villámlott akkor hogy húúú mekkorát villogott az előttünk levő autó lámpája... Pillanatnyilag jó mesének tűnt, mert nem sírta végig az utat fülét befogva, hanem várta, hogy mikor "villog" újra az autó... 

Folyt köv... :-) 

Mammamia...

Egyszerüen imádom :-)
Gyengéd emlékeim füződnek hozzá. (Amikor Zozival ki voltam írva, aznap láttuk moziban)
Amikor meghallottam, hogy a Szegedi Szabadtéri Színpadon játszani fogják abban a pillanatban mondtam Apácskának, hogy én semmi mást csakis csakis ezt kérem a szülinapomra.
Kívánságom teljesült. Két jegyet sikerült szereznie tegnapra.
Két hónapja vártam ezt a napot. ...mégis mikor ha nem most egész nap zuhogott az eső. Egész nap az időképet lestem hogy talán ott nem esik...
Nem tántorított el az sem, hogy a szabadságomról visszarendeltek... és dolgozni kell ma...
Nekiindultunk pedig nálunk akkor szakadt a legjobban... Útközben? Háááttt halálfélelmem nem volt de csak kevés választott el tőle amikor az autópályán egyszerre!!! villámlott körülöttünk és úgy dörgött, mintha épp a vihar gyomrában lennénk...
Odaértünk szerencsésen Apácska ügyesen vezetett :-) borus volt az ég, de jó volt az idő egészen addig amíg vacsoráztunk... aztán esett az eső hol kicsit jobban, hol elállt de csak annyi időre amíg letörölgették a nézőtér székeit és víztelenítették a színpadot... aztán újult erővel kezdte újra...
Kb fél óránként mondták be mennyit csúszik az előadás. (Eredetileg 9-kor kezdődött volna)  végúl 3/4 11-kor felengedtek a nézőtérre. Kb 20 perc mehetett le az előadásból amikor szünetet rendeltek el mert annyira ömlött az eső... na mi itt adtuk fel... hazajöttünk (ma hallottam, hogy még kétszer kínlódtak 10-20perceket és lefújták a mérkőzést az időjárás nyert)
Fogjuk fel kalandként :-) amit láttunk az nagyon szuper volt.
Cseppet sem bántam meg még így sem hogy elmentünk.