BÚÉK

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Új Évet!

...mert Apácskának ma van :)

A születésnapok egészségesek. A statisztikák szerint azok élnek a legtovább, akiknek a legtöbb van belőlük.

Apácska! A mai nap csak a tiéd!! Nagyon szeretünk!!

Karácsonyra Mindenkinek !!

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK EZÚTON KÍVÁNOK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT, ÁLDOTT ÜNNEPET!

FÉSŰS ÉVA: KARÁCSONYKOR

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

A nagy szökés :)

Még mindig hála a megmaradt üdülési csekkeknek, köszönet Anyunak, mert ismét elvállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, Apácska ügyességének, és nem utolsó sorban a szemfülességemnek, mert kitöltöttem egy kérdőívet amiért kaptam egy kedvezményes kupont :)

Na szóval a sok hálálkodás eredményeképpen ismét megszöktünk kettesben :) Már kb. 3 hete tudtam a pontos időpontot, de nem mertem elkiabálni, nehogy valami közbejöjjön...

Tehát uticélunk Alsóörs, azon belül ez a csodás hely  Csütörtök reggel indultunk, és szombaton délben értünk haza. Igyekeztünk kihasználni ismét a kettesben töltött órák minden egyes percét és a lehetőségeket. Így a hotel minden kényeztető elemét végigpróbáltuk, nagyon jókat ettünk, ittunk, sétáltunk a kedvenc helyünkön Balatonfüreden :) megállapítottuk, hogy télen is gyönyörűűű. Csend volt, arra az egy délelőttre az eső is elállt, sőt sütött a nap, sirályok, kacsák, hattyúk... csupa-csupa cukorszirupos szépség.

A gyerekek demo-üzemre váltottak, állítólag angyalok voltak... vagy csak Anyu nem vallotta be hogy hány ősz hajszálat szereztek neki...  Bár amikor hazaértünk egy napig Marci nagyon haragudott rám, ahol ért ott próbált csapkodni... Zozi nagyon édes volt, bújt nagyon. Kaptak apró meglepetést, és előre beígértük ha jól viselkednek elmegyünk Kecskemétre -ahogy Zozi nevezi- a parkolóházba (Malom center) és a mellette levő körhintára is felülhet. Nos ígéret szép szó. Bármennyire nem kívántuk már az autózást valóra váltottuk az ígéretet. Most pedig minden szépen visszazökkent a szokásos kerékvágásba, Apácska dolgozik, Zsuzsi suliban, Zozi és Marci itthon ugyanis a héten már ovi sincs.

Sok-sok jó :)

Most jó :) Szeretem amikor minden napra jut valami mosolyogni való.
Itt volt például a mikulás :) Jó volt látni az örömöt az arcukon. Fürdés közben érkezett hozzánk, de csak később fedezték fel :) Így...

Aztán kibontották és játszani kezdtek :) Örültek, pedig nem nagy dolgok voltak :)

Tegnap pedig közös hancúrozás, birkózás volt Apácskával :) Zengett a lakás a sikoltozástól :)

Marci pedig minden napra tartogat valami mosolyogni valót. A legújabb amikor reggel ágyazok, hozza a párnákat és a pizsamákat. Egyszerűen szavakkal nem kifejezhető ahogy örül neki, hogy tud segíteni :) cserébe a feltornyozott paplanokba szoktam dobálni. Imádja, kacag nagyokat. na erről nem készült fénykép, mert olyankor csak ketten vagyunk otthon.
Viszont egyik délelőtt készítettem néhány cumizósat :) vagyis nem cumizósat... avagy így cumizik a nemcumizós :) Értitek?

Arról nem írtam, -pedig akartam, de úgy látszik nem véletlen volt- hogy Zozi megint benne van a Kismama újságban :) Még valamikor nyáron készült a kép amit beküldtem, mert annyira jól sikerült. Úgy látszik nem csak nekem tetszett annyira :) Mosolyog a baba volt a téma. (bár Ő inkább vihog) Kap majd valami ajándékcsomagot a Drágám :)


Arról pedig ITT írtam, hogy Zozi mennyire nyerő gyerek. Ma reggel megláttam az aktuális Thomasz magazint. Megvettem neki, meglepetésnek, hogy várja valami itthon amikor hazaér az oviból. Hazaértünk kinyitottuk és mit látunk... Ezt a fényképet :) Aláírva, hogy a nyereményjáték boldog nyertese :)

Tehát most jóóóó. Remélem ezzel nem kiabáltam el :)

Ablakok...

Nem titok, hogy szeretem az egyedi dolgokat :) Szeretem, ha a gyerekeimnek valami olyan van, ami csak az övék, csak nekik készült. Ilyen nálunk a gyerekszoba ablaka. Nem túl nagy kézügyességgel áldott meg a sors, de annál több ötlettel. Így a fejemben sokkal szebbek szoktak lenni a dolgok, de igyekszem a tőlem telhető legtöbbet kihozni az elképzelt dolgokból. Tehát az ablakok, tavaly télen, idén nyáron, és végre elkészült az idei téli ablak is :) (kattra nőnek)

Nevessünk is- Zoziszáj 9

Zozi ül az ölemben. Felfedezek rajta a homlokán a haja tövében egy új anyajegyet, mosolyogva megpuszilom. Kérdezi mit csinálok. Elmondom neki, megmutatom a másikat is, a nyakán a füle mögött levőt, elmesélem, hogy az már születésekor is ott volt :) Imádom, oda is kap egy puszit. Nézi-nézi az arcom, felfedez egy pöttyöt, ad rá egy puszit és mondja: Anyám jegye :)

Fürdetem. Játszik a kádban, majd megjegyzi:

-Még kisfiú vagyok. Nekem csak a fejemen van szőr, neked meg még a lábad is szőrös... :) (aznap este le is borotváltam gyorsan)

Ballagunk haza az oviból. Mesél:

-Jó volt ma az oviban. Ettünk, aztán kicsit kimentünk az udvarra játszani. (amióta hideg van nem szeret kimenni)

-Mit csináltál? Futkároztál? Csúszdáztál?

-Neeem. Ültem a padon és vártam az én anyámat. (tutijó lehetett tényleg...)

Szintén oviból hazafele... eszetlenkedett útközben, hol előttem, hol mögöttem. Többször kértem, hogy mellettem jöjjön. (általában szépen mellettem jön, vagy a kezemet vagy a babakocsit fogja) Mégsem... meg is lett az eredménye, egy óvatlan pillanatban el is esett... én meg épp nem oda figyeltem, véletlenül rágurítom a babakocsi egyik első kerekét a lábára, de olyan szerencsétlen módon, hogy a csizmája beszorult a kerekek közé. (páros kerék pont akkora távolsággal, amekkora a csizma lábfeje)  Az biztos, hogy nem fájhatott neki, de nagy mérgesen felkászálódott és rám ripakodott: -Nem figyelsz? Na belőlem kirobbant a nevetés, mert a látvány szörnyen komikus volt.  Zozi még szemrehányóbban: -Ne nevess! Ez cseppet sem volt vicces!

Hogy is volt?

Már megint olyan gyorsan peregnek a napok felettem, hogy legszívesebben listát írnék, mi is történik felénk...

Múlt csütörtökön Marcival voltunk tanácsadáson. A védőnéni 82 centinek és 11550 gr-nak mérte. Hát nem kicsi és nem pillesúlyú az biztos. Bár megállapította, hogy az előző méréshez képest csak pár dekát gyarapodott. Na igen, azóta elindult és állandó mozgásban van. Ráadásul az elmúlt hetek betegségei, étvágytalanságai nem segítettek a hízásban.  Ezután megkapta a védőoltásokat. Szegénykém kettőt is... Ennek ugye 6 napja, egyenlőre nincs semmi mellékhatása, remélem már nem is lesz. Bár a nagykönyv 3-9 napot ír... és remélem nem kiabáltam el...

Megejtettük a hajvágást is, főleg Marci miatt, mert hihetetlen dús és hosszú sörényt növesztett már. Zozi nagyon várta, és nagyon jól tűrte, de Marci végigordította az egészet. Mostanában Marci nem szeret semmi olyan dolgot amit a fejével csinálok, legyen az hajmosás, hajszárítás, orrtörlés, orrszívás (pláne) na jó esetleg a fogmosás az mehet. Zozi szörnyen büszke magára, persze jogosan, mert ő ezeknél soha sem sír :) Ha pedig megdicsérem, hogy milyen ügyes volt, akkor kijavít, hogy ő nem ügyes, hanem okos :) nagy dumagép :)

Zozikám újra belelendült az ovis hétköznapokba, nagyon készülnek a mikulásra. Nagyon édes verseket tanultak. Ügyesen mondja is. Nagyon érdekes, hogy bár minden hangot ki tud mondani, ha gyakoroljuk és figyel rá, de ha beszél akkor nem mindet használja, illetve mást mond helyette. Pl. K helyett T-t mond, G helyett D-t, meg van még egy kettő... Bár én tökéletesen megértem amit mond. Igyekszem kijavítgatni, sőt kotrom elő az agyamból azokat a gyakorlatokat amiket még Zsuzsival végeztünk, amikor logopédushoz jártunk.

Valamiért mostanában Zozi nem alszik túl jól... Este elég sokára alszik el, van amikor már azt hiszem alszik és kérdez valami sületlenséget :) Aztán éjszaka megkezdődik a program... Vagy jön és úgy bemászik az ágyunkba, hogy észre sem vesszük :) ez a legjobb, mert nyugodtan alszunk tovább :) Vagy a következő:  1-2 napja kitalálta, hogy fél a mi szobánkban a sötétben... az óra villogó szemétől... Van egy kivetítős óránk és a másodpercenként felvillanó óra és perc elválasztó pöttyöket hívja így... Volt olyan is, hogy hajnali 3-kor kitalálta, hogy ébresszük fel Nannát, mert játszani szeretne a pici kutyákkal. (ezek Zsuzsinak apró kinderfigurái)  Hát nem tudom mit szólt volna hozzá :)) Na ez volt a legrosszabb, mert kb egy órát győzködtem, hogy aludni kellene, mert éjszaka van.

Zsuzsi egész múlt héten, sőt még előtte is tanulmányi versenyeken volt délután. Olyan tárgyakból is, amik nem mennek annyira jól, de nem bánom, mert így legalább kipróbálja magát. Így legalább kénytelen volt tanulni is :D

Apácskánk dolgozik szokás szerint. Amikor hazaér és a kaputelefon jelez, hogy nyitja az ajtót mindkét pici egymással versengve rohannak a bejárathoz. Annyira imádni való Marci, ahogy szalad végig billegve a folyosón :) A szomszédok pedig pontosan tudják, hogy Apa mikor ér haza, mert Zozi kb olyan hangerővel üdvözli :)

Na sikerült megörökíteni Zozi versmondását. A végén anya kicsit kuncog... na jó... beleröhög ... Bár a minőség nem túl jó, mert csak a fényképező kamerájával készült, de a lényeg jól látszik :)

Leírom a verset, csak az érthetőség kedvéért :)

Télapótól nem félek,

alig-alig várom.

A jó kedves bácsinak,

örülök, ha látom.

Te tudod Télapó

rossz gyerek nem voltam,

óvónéniket szerettem,

mindig szót fogadtam.

Nem mindig jó érzés...

...hogy vannak dátumok amik örökre beleégnek az emlékezetünkbe... Ez a nap számomra ilyen...

Írtam róla először itt
az első évfordulón itt
a másodikon itt
a harmadikon már csak egy mondat erejéig itt

Ez a negyedik év... valahogy nem megy, hogy kitöröljem és ne jusson eszembe... :(

15 hónapos Marci

Egy két-lábon és négykézláb járó humorbomba :)

Igazi vidám, mindene vigyorgós rosszaság. Szándékosan keresi, hogy mit tud rosszalkodni, közben figyeli, hogy mit szólok hozzá :)

Annak idején Zozi is hasonlóan próbálgatta a határokat, így van ezzel most Marci is. Én pedig nem túl következetesen, hangulattól és a kialvatlanság mértékétől függően próbálom humorosra venni a dolgokat. Félreértések elkerülése végett: soha nem zavar, ha szétpakol, vagy a lábam alatt van.

Hogy miket csinál?

Pl:

-mosásnál a már szétválogatott koszos ruhákat a lakás minden pontjába széthordja,

-a mosógépet rendszerint átprogramozza, még szerencse, hogy csak a centrifuga gombja érdekes számára, így max víztől csöpögve veszem ki a ruhákat, ha véletlenül valamiért nyitva maradt a fürdőszoba ajtaja és Marci ezt észrevette :)

-Az már meg sem lep, hogy a konyha szekrényekből kipakolja az edényeket…

-vagy a mosogatógép lehajtott ajtaján ücsörög…

-vagy Zozi szekrényéből (sose a sajátjából) kirángatja a ruhákat…

-vagy a konyhában egy közepes méretű vödörben tárolt krumplit szanaszét gurítja…

-vagy az összes vöröshagymáról megpróbálja a héját leszedegetni…

-vagy kikapcsolja a számítógépet amikor épp valami „nagyon fontosat” írok vagy olvasok…

-vagy megkaparintja a tölteni csatlakoztatott telefonok zsinórját és addig rángatja míg az ki nem jön a konnektorból…

-vagy…vagy… vagy… órákig sorolhatnám :)

De imádom:) Nagyon bújós lett mostanában, sokszor nyújtja a kezét, hogy vegyem fel, dugja a kis arcát, hogy pusziljam meg, arcomra tapasztja a kis száját, nála ez a puszi :) aztán ha épp humorzsák kedvében van akkor „rátrombitál” az arcomra :)…és nevetünk…

Imádja, ha végigpuszilgatom minden porcikáját, hangosan kacag hozzá, tolja el a fejem, hogy a következő pillanatban már provokálhassa a következő csiklandozós puszikat :)

Persze van amikor nem humorzsák, hanem méregzsák… olyankor rendesen odacsap… de szerencsére már egyre gyakrabban jön utána a simogatás is bocsánatkérésül.

….ééééés, el ne feledjem, vééégre vette a bátorságot és elindult… rendesen, elengedett kézzel sétálgat. Ha siet, akkor rögtön mászni kezd, még nem jött rá, hogy két lábon gyorsabb :) Nem siette el, bár nem voltam miatta ideges, mert Zozi 16 hónaposan szánta rá magát.

...és ilyen Ő:

Ilyen, mikor alszik :) mindig imádom a nyugodt babapofiját :) Na persze Apa kezében a legédesebb a déli szieszta.

Az egyik nap amíg elkészítettem a reggelijüket és olyan jóóól elvoltak Zozival a mi szobánkban, a művészúr alkotott. A festővászon pedig nem volt más, mint a mi ágyunk lepedője... Tehát ez a kép fogadott:

Nálunk minden fájdalomra, bajra, rosszkedvre gyógyír tud lenni, ha a konyha ablakon kikukucskálhatnak. Általában külön-külön de most nagy volt az egyetértés, avagy két jó testvér egy széken is elfér. Illetve van még egy közös mesenézős és egy oviba indulós kedvenc:

Na még valami?? :..-((

...kb csak erre tudtam/tudok gondolni szombat délután óta...

Ugyanis -egyáltalán nem meglepő módon- Marci is beteg lett... Nem, nem Zozi betegségét kapta el. Valami sokkal durvább csemegét szedett össze... Aftás torokgyulladást... (herpangina)

Az elejéről: tehát szombaton délután kicsit melegebb volt a feje, aznap pedig szinte semmit nem evett... belekukkantottam a szájába -már amennyire engedte- a bal alsó rágófog már fehéren csúcsosodott de még nem tört át. Na erre fogtam, kapott Nurofent, ettől kicsit jobban lett, de estére szinte egyik percről a másikra a 39-es határokat érte el a láza. Szokásos, hűtőfürdő ez Marcinál nem jött annyira be, mert szó szerint végig sivalkodta a kádban töltött időt... utána lázkúp... Az éjszaka borzalmas volt (bár azóta is az) kb negyedóránként ébredt sírva, szinte vigasztalhatatlanul. Éjjel lázkúp ismétlés, mert annyira forró volt a kis teste, és nem is akarok belegondolni sem mennyi lehetett a láza... Vasárnap reggel enyhe láz, rosszkedv, fogacska ugyanúgy... egész nap kézből kézbe adtuk, mikor ki érte... délután szegénykém már úgy sírt, hogy nem nyelte a nyálát sem, csak folyt világnak. Beugrott (átkozom magam, hogy csak akkor) hogy van a hűtőben Cataflam csepp. Kapott belőle, ez picikét enyhített a kínján, még egy halvány mosoly is jutott... Vasárnap éjszaka, nulla alvás, hétfőn reggel irány a doki... "a mégmidokink" már rendelt... Megmutattam Zozit, egészségesnek nyilvánította, majd közölte, hogy másnaptól ovi. Mondtam neki, hogy kérek igazolást a hétre, mert nem viszem. Semmi értelme, hogy a szerintem még nem teljesen egészséges (folyik az orra és köhög) gyereket azonnal megfertőzze valami másik baci... Na ezen egyezkedtünk néhány percet...

Mesélem mi van Marcival, mondom neki, szerintem fájhat a torka is, mert nem nyel le semmit... Nézi Marcit, meghallgatja, belenéz a fülébe, semmi baj, biztosan a foga. (na itt fel tudtam volna rúgni) Kérdezem tőle: a torkát megnézné doktorúr ? Jaaa, tényleg... van egy kis aftás torokgyulladása... Ezt is vírus okozza, gyógyszert nem kapott, adhatom neki a cataflam cseppeket és lázkúpot, ha lázas lenne. Kb 1 hét és rendbe jön...

Így most itthon van Zozi is, szerencsére ő már tényleg klasszisokkal jobban van, Marcikám drágám, pedig küzd. Éhes, de nem tud/nem mer enni. Fáj neki nagyon. Inni is csak akkor iszik, amikor épp hat a gyógyszer, olyankor jókedvű, játszik, mosolyog, de szinte pillanatok alatt átcsap éles fájdalmas sírásba...

Annyira jó lenne tudni, hogy meddig lesz ez így... hányféle bacival/vírussal kell megismerkedniük, hogy ellenállóbbak legyenek? A szívem szakad meg amikor látom a fájdalmukat és segíteni sem tudok, csak ölelem őket. Valakinek ötlete? Jó tanács?

Mai ima

Nati barátnőmtől kaptam. Köszönöm...

Amikor Isten elvesz tőled valami olyat, amihez te nagyon ragaszkodsz, Ő nem büntet téged, hanem lehetőséget ad, hogy helyette sokkal jobbat kapj!

Összpontosíts a következő mondatra: "Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád." Valami jó fog veled történni ma

Csak 22 szó:

"Uram, sétálj át a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben."

Ismét beteg... :-(

Ez egy tegnap reggeli bejegyzés, amikor még azt hittem csak pár órás lesz a kimaradás...

Naná, most lenne időm blogot írni, amikor a freeblog karbantart…

De nem hagyom ám magam, megírom, és csak bemásolom :)

Semmi különös nem történik velünk… már az sem számít újdonságnak, hogy ismét doki látogatóban voltunk… most Zozikámmal. Kedden hamarabb mentem érte, mert délre vártam az üvegest (van egy ablakunk, ami megrepedt és még a fagyok előtt jó lenne kicserélni) Szóval, ha ebéd előtt hozom el, akkor ¾ 12-kor kikísérik az óvoda kapujába a bejárósokkal együtt. Vártam-vártam, tervezgettem, hogy fog örülni neki, hogy hamarabb hazajöhet, erre az egyik dadus a karjában hozta ki, falfehér arcú, kisírt szemű kicsikémet… Állítólag már tízórai után fájlalni kezdte a hasát, sírdogált egész délelőtt…  (azt már csak zárójelben, hogy azóta is csak azon mérgelem magam, hogy nagyon jól tudják az óvónénik, itthon vagyok, ráadásul kb. 3 perc alatt oda tudok érni, miért nem szóltak, hogy rosszul van a gyerek?) A  karomban hoztam haza, itthon gyorsan ágyba dugtam, hátha csak a kialvatlanság miatt van rosszul. (Marci nagyon sokszor sírt éjszaka, amire most Zozi is felébredt és még mellettem sem tudott elaludni igazán) Reggel még semmi baj nem volt, jóízűen megreggelizett, vidáman nevetgélve ment be a csoportba…

Alvás közben viszont éreztem, hogy egyre forróbb a kis feje, amikor másfél óra múlva felébredt, csak ült az ölemben és sírt, hogy nagyon rosszul van. Lázmérés közben pedig hányni kezdett…  Na gyors telefon, (a "mégmidokink" rendelése már véget ért, de a szomszédos rendelőben a doktornő ellátja az ő betegeit) Anyu jött vigyázni Marcira aki még aludt, nem is akartam felébreszteni, meg nem is akartam betegek közé vinni…  Hát így utólag végiggondolva micsoda szerencse, hogy eszembe jutott a homokozó vödröt vinni magunkkal… a kb. 5 perces utat komplett végighányta a kis Drágám…  Ismét valami vírust kaphatott be… ráadásul most valamiért a hörgői is szűkebbek, kérdezte is a doktornő, nem köhög-e. Nem köhögött… akkor még… Délután sorozatos rosszul létek, estére brutál magas láz, hűtőfürdő, kúpok… Éjszaka megint láz, de reggelre kicsit jobban lett. Éhes, szomjas, hasa nem fáj, de köhög… és most újra megy fel a láza…

…én meg már itt ülök teljes kétségbe esve magamtól:…nem tudok rá vigyázni? …ennyit ér az anyatej védelme? …mit csinálok rosszul?

Nem jutok semmire az új orvos választással sem. Kisváros, kevés orvos, egyik sem túl jó… Illetve az egyik nagyon jó, de az a "mégmidokinkkal" szomszédos rendelőben rendel, és miután egymást szokták helyettesíteni, nem vesznek át beteget a másiktól… na bumm… Jött egy új dokinéni egy másik városból, dicsérik nagyon, ő volt a kiszemelt… azért csak volt, mert az ő rendelője is a "mégmidokinkhoz" fog költözni, és immár hárman fogják egymást helyettesítgetni. Hát ennyi… megállt a tudomány…

Mai kiegészítés: Zozinak egész délután ingázott a láza, estére megint nagyon magas volt... Fél 2-kor mertem elaludni, akkor éreztem először, hogy nem annyira tűzforró... Ma reggel pedig mintha semmi nem történt volna, jókedvű, éhes, szomjas, dumálós :) Ebédre pedig palacsintát rendelt :)

Az élet komoly(talan) dolgai :-)

Amióta Zozi beteg volt, nem nagyon akar enni... Ma is csak turkálta az ételt, pedig a kedvére főztem... Kérte, hogy etessem... Kissé bosszúsan kérdeztem:

-Meddig kell még etetni? Majd mikor a lakodalmad lesz akkor is én etetlek?
-Igen! Mi az a lakodalom?
-Hát amikor feleségül veszel egy kislányt. Akit szeretsz.
-Akit szeretek? Kit?  A Vivit?
(Hoppá-hoppá... )
-Miért szereted? Aranyos?
-Hát mert olyan szééép.

:D Lehet, hogy újabban ezért szeret oviba járni?

Nevessünk is -amikor anya alakít...

Ma reggel fél 8-kor úgy kellett kiborítani a fiúkat az ágyból... naná, egy ilyen éjszaka után (Zozit megszámlálhatatlanul sokszor vittem vissza az ágyába, Marci pedig megszámlálhatatlanul sokszor nyöszörgött, de csak annyira, hogy én ébredjek, ő pedig békésen aludt tovább) Tehát nem is csodálom, hogy aludtak még... én is szerettem volna... 

Fél 9-ig kell odaérnünk az oviba, mert utána kapuzárás... Ráadásul szerda a gyümölcsnap és -száztizenötször átkoztam az esti torkosságomat, hogy az utolsó fürt szőlőt megettem...- még valamit venni is kellett. Így tudom, hogy nem dicséretes, de épp csak beestünk az utolsó percekben az ajtón... (hajjaj, hogy lesz ebből jövőre pontos munkakezdés...)

Tehát öltöztetem Zozit, közben a fél szemem Marcin, hogy ne essen le a kispadról. 
Teszem el a kabátot, veszem elő a váltócipőt, ráadom a lábára, küldöm a csizmájával, hogy tegye el a szekrénybe.
Zozikám vékony panaszkodós hangon: -Anyaaaa a cipőőőőm.....
Ránézek épp kérdezni akartam, hogy mi a baja vele, akkor látom, hogy a "jobbost" Zozi, a "balost" Marci lábára adtam... :D
Titokban reménykedem, hogy nem látták sokan :DDD

Nyerő gyerek... :)

Soha sem volt kérdés, hogy Zozi a szerencse fia.

Így aztán meg sem lepődtem amikor kibontottam azt a csomagot amit tegnap hozott a postás. Még valamikor nyár végén volt egy nyereményszelvény az egyik Thomaszos újságjában, épp a postára mentem, így gondoltam feladom neki. Nyert :)

14 hónapos Marci... és ami kimaradt

Már teljesen feladtam a reményt is, hogy valaha normális posztot sikerül írni... de igyekszem összekaparni a maradványaimat... (tegnap este Zozi is beteg lett...)

Tehát:

Van egy fantasztikus legkisebbünk aki ma pontosan 14 hónapos :) hihetetlen változásokon ment keresztül az elmúlt hetek alatt. Mondjuk abban semmit sem változott, hogy a mozgások elsajátításában továbbra is lusta, vagyis hát megcsinál ő mindent, csak a saját tempójában. Szóval még mindig csak mászik, illetve ha ráér kapaszkodva sétálgat. Úgy hiszem tudna ő menni kapaszkodás nélkül is, csak még nem jött rá, hogy úgy is lehet :) Feláll bárhol, megáll hosszú percekig, egyet-kettőt lép, aztán leül szépen lassan leereszkedve (szerintem ezt én nem tudnám utána csinálni) aztán uzsgyi, mint egy szélvész már ott sincs.

Zolikám kedvencei a Trixi könyvek ezeket Marci is nagy előszeretettel lapozgatja, olykor tényleg ügyesen, aztán pedig van amikor kicsit durvábban, (olyankor anya ragaszt), meg néha meg is kóstol egy-egy lapot (hát ezzel még anya sem tud mit kezdeni). A másik nagy kedvenc egy tűzpiros lendkerekes tűzoltóautó, hosszú-hosszú percekig tologatja, élvezi ahogy hangot ad, néha szakértő módon a feje tetejére állítja és teljes beleéléssel vizsgálgatja, hogy melyik kerék milyen hangot ad :) Imádom ahogy így elmókol magában, próbálom ilyenkor nem megzavarni.

Ami még újdonság számomra, hogy Marci soha nem volt az a típusú gyerek akit csak úgy kedvünkre ölelgetünk, már picinek is, ha elege volt az ölelgetésből eltolt magától. Mostanában nagy előszeretettel az ölembe ül, "beszélgetünk" (ő mutogat én mondom mi az és mit csinál) vagy mesélünk és teljesen spontán kapok egy puszit :) na még nem olyan igazi cuppanósat, hanem olyan tátott szájas nyálasat, de mégiscsak puszi :)

Ha kérem, mutatja a pocakját, az okos fejét, a fütyit :) és ha nagyon jó kedve van a kezét és lábát is.

Hát az evésére ha a mostani betegséget nem számítjuk nem lehet panasz,  szinte mindent megeszik. Imádja a joghurtot és természetesen mindent amit mi eszünk. Nem túl régen még összetörtem neki szinte mindent, ma már nem lehet, mert úgy nem kell, csak ha ugyanolyan felnőttes mint a mienk :) Így nagyon mulatságos, ha pl. spagettit eszünk, azt ő szálanként kéri, de csakis úgy, ha az ujjamra tekerem és úgy bekaphatja. Nem nagyon pancsol bele az ételbe kézzel, mert nem tudja elviselni, ha maszatos a keze, rögtön tartja a számhoz, hogy nyaljam le, én pedig visszatolom az ő szájához, hogy a saját nyelvével rendelkezzen, ne az enyémmel :) Ezen jókat szoktunk nevetni, aztán persze letörlöm.

Beszélni nem beszél még, pontosabban mondja ő,csak mi nem értjük, hogy mit. Ami biztosan felismerhető, a mama és a hamma ami természetesen evést jelent, vagy ivást. De semmi anya, vagy apa de még hasonlók sem hangzanak el... Tudom, majd egyszer elkezd dumálni és akkor lesz még fogd már be a szád egy percre :) Tehát ez ügyben sem vagyok ideges.

Imádja a zenét, amint meghall valamit, legyen az valamelyik zenélő játék zenéje, vagy a tv-ből-rádióból valami zene rögtön rázza a fenekét és tapsikolni kezd hozzá.

Fogtündér mostanában állandó vendég lett nálunk, két felső őrlő áttörőben van, ez szegénykémet nagyon megkínozza. Így tulajdonképpen majdnem tízfogúnak is nevezhetném már. De a doktornéni kedden azt mondta, hogy mintha  a szemfogak is duzzadtak lennének, így azok is várhatóak nemsokára.

Ja, és mostanában cumizik... nem régen megtalálta az egyik cumiját a játékosdobozában, és látni kellett volna az örömét. Nem volt szívem elvenni, azóta is rágja, nem úgy cumizik mint egy rendes cumis gyerek, hanem csak rágcsálja. Szerintem jólesik a fogának is. Ha épp nincs szem előtt akkor nem keresi, de ha látja akkor rögtön bekapja. Így most cumis fényképeink is vannak azóta :)

Tehát mostanában ilyen :) Imádni való, igazi kiskrapek :)

Bár még nyáron készültek, beszúrok két képet. Imádom őket fényképezni amikor alszanak, ilyenkor szoktam "porcikás" képeket készíteni :)  Ilyeneket:

Marci porcikák:

Zozi porcikák:

Minden...

Hát nem unatkozunk mostanában :)  Ez jó is, meg nem is...

Az elmúlt hetek, a gyerekek betegségei és gondolom az őszi időjárás nagyon rányomta bélyegét az egész család hangulatára. A gyerekek is csak nyűglődtek, én is kezdtem nagyon befordulni. (nem jellemző rám, de ott tartottam, hogy a boltba sem volt kedvem lemenni, csak ültem a szobában és bámultam ki a fejemből...) Így nagyon fontos volt, hogy kicsit kizökkentsük magunkat. Apácskánk jött a fel és megmentő ötletével, hogy menjünk el valahova szombaton. A Tropikáriumra esett a választás. Így aztán szombaton reggel (délelőtt) útra keltünk, és csodás élményekben volt részünk. Pechünkre nagyon sokan voltak... pont kifogtunk egy -valószínű- lengyel csoportot... nem túlzok, de szó szerint lépni alig lehetett. Tetéztük a nehézségeket azzal is, hogy bár az van kiírva, hogy babakocsival is végigjárható, ennek örömére vittük is magunkkal... na itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy csak fölösleges kolonc a babakocsi, ugyanis a tömegben tolni alig lehetett, Marci pedig nem maradt meg benne... na ha benne marad akkor sem lát belőle szinte semmit...  DE, semmi nem szegte kedvünk, nagyon szépeket láttunk, Zozi egyenesen imádta, Zsuzsinak is tetszett, Apácskánk már látta, de nem sokra emlékezett belőle, nekem pedig varázslatos volt még így is.

Ezeket láttuk (illetve az én szemszögemből ezek voltak a legérdekesebbek)

Amikor hazaértünk kicsi pihenő után, készülődtünk a városközpontba, mert nagy-nagy városépítés-szépítés volt nálunk... Április és október között konkrétan közlekedni nem lehetett sehol, mert mindent egyszerre csináltak: körforgalmat a közlekedési lámpák helyett, szét dúrtak egy nagyon régi teret, (én szerettem, nekem tetszett még akkor is, ha egy szovjet emlékmű volt a közepén, de én gyerek korom óta imádtam azt a szobrot és nagyon sajnálom...), tér kövezték az egész városközpontot, építettek két új szökőkutat, lezártak egy másik tér kivezető utcáját, így most egy hatalmas színpaddal ellátott tér lett belőle, ja és pont eközben kezdték az egész város területén a csatornázási munkálatokat is, ami ki tudja mikor lesz kész.

Na szóval ennek a megújult városközpont átadó ünnepsége volt szombaton. Az esti program eléggé hívogató volt, Wolf Kati, Mága Zoltán és az Angyalok, utána tűzijáték. Az utóbbi megnézését attól tettük függővé, hogy a kicsik hogy bírják a strapát az egész napos csavargás után. Hát bírták :) Mindenki jól beöltöztetve, hogy ne fázzunk meg, Marci még el is aludt a két koncert alatt :) Zolika bohóckodott, Zsuzsi barátnőzött, mi pedig találkoztunk régi ismerősökkel és együtt hallgattuk, néztük az előadást. 

Aztán, hogy ne legyen az örömünk teljes, Marci ismét (?) (gyakorlatilag 5 hete hol jobban hol rosszabbul van) beteg lett. Igazából már szombaton ment kicsit a hasa, de vasárnapra ezt kiegészítve jött az orrfolyás is némi lázzal... Így a hétfőt megint a dokibácsinál kezdtük, aki szokás szerint a fogzásra gyanakodott. Így nem is kapott semmi gyógyszert, csak a szokásos tanácsokat, orrszívó, Nasivin, láz esetén lázkúp... Hát komolyan mondom ezért kár volt annyi ideig egyetemre járnia... Kedden Marci aki egy olyan típusú gyerek aki két percig nem marad meg a kezemben, egész nap vagy aludt vagy a kezemben sírt... Délután amikor Apácska hazaért azt a döntést hoztuk, hogy átvisszük Ceglédre az idős doktornénihez. Jól tettük.... ugyanis Marci igaz fogzik is, de ennyi tünetet azért nem illik ennek a számlájára írni. Tetőtől-talpig vizsgálat után doktornéni arcüreg-gyulladást állapított meg...  kapott rá gyógyszert és így most annak a hatását várjuk... remélem gyorsan meggyógyul... Én pedig megbízható gyerekorvost keresek...

Ölelés világnapján...

...küldj egy ölelést szeretteidnek...

Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

(Paulo Coelho)

Telik az idő...

... de még milyen gyorsan...

Zozi kitalálta délután, hogy ő pogácsát szeretne enni... Na micsoda anya az ilyen... nem álltam neki sütni... Erre Ő, hozzak neki Pista bácsitól (a házunkkal szemben van egy kis bolt) mondom neki, nincs kedvem most felöltözni, lemenni, majd holnap veszünk. Nem volt jó... Majd ő lemegy és vesz magának... (ma már a második hoppá...) kezébe nyomtam egy kétszázast, lekísértem az út széléig, ügyesen szétnézett, nem jött autó átment, be a boltba EGYEDÜL!!! Pár perc múlva diadalmas arccal hozott egy kis zacskóban 3 szem pogácsát :)
Azt a büszke mosolyt az arcán örökre szeretném megőrizni az emlékezetemben.

Nevessünk is- Zoziszáj 8.

Reggel sétálunk az oviba, Zozi kérdezget:-Anya az a néni mit csinál?

-Biciklizik.

-Hova megy?

-Gondolom dolgozni...

-Hogy hívják? (mostanában mindenkinek nagyon fontos tudnia a nevét)

-Nem tudom.

-Neeem tudooood?  Akkor hát mit tudsz?? (hoppá-hoppá...)

Ballagunk felfelé a lépcsőn... Zozi nem akar most a lábán jönni, de a kezemben Marci és ráadásul szinte a fülemen is csomag lóg...

Zozi:

-Jaaaj, de nehéz ma magammal....

...és a legfrissebb könnyfakasztója...

Délutáni ébredés után általában a fotelban ülünk, összebújva, kell neki ez a kis szeretgetés. Simogatja arcom, odasúgja:

-Anya szeretlek! Nagyon szeretlek!

-Én is nagyon szeretlek Kincsem.

-Amikor a pocakodban voltam akkor is szerettelek... (hát bevallom erre már nem találtam szavakat)