Ez egy tegnap reggeli bejegyzés, amikor még azt hittem csak pár órás lesz a kimaradás...
Naná, most lenne időm blogot írni, amikor a freeblog karbantart…
De nem hagyom ám magam, megírom, és csak bemásolom :)
Semmi különös nem történik velünk… már az sem számít újdonságnak, hogy ismét doki látogatóban voltunk… most Zozikámmal. Kedden hamarabb mentem érte, mert délre vártam az üvegest (van egy ablakunk, ami megrepedt és még a fagyok előtt jó lenne kicserélni) Szóval, ha ebéd előtt hozom el, akkor ¾ 12-kor kikísérik az óvoda kapujába a bejárósokkal együtt. Vártam-vártam, tervezgettem, hogy fog örülni neki, hogy hamarabb hazajöhet, erre az egyik dadus a karjában hozta ki, falfehér arcú, kisírt szemű kicsikémet… Állítólag már tízórai után fájlalni kezdte a hasát, sírdogált egész délelőtt… (azt már csak zárójelben, hogy azóta is csak azon mérgelem magam, hogy nagyon jól tudják az óvónénik, itthon vagyok, ráadásul kb. 3 perc alatt oda tudok érni, miért nem szóltak, hogy rosszul van a gyerek?) A karomban hoztam haza, itthon gyorsan ágyba dugtam, hátha csak a kialvatlanság miatt van rosszul. (Marci nagyon sokszor sírt éjszaka, amire most Zozi is felébredt és még mellettem sem tudott elaludni igazán) Reggel még semmi baj nem volt, jóízűen megreggelizett, vidáman nevetgélve ment be a csoportba…
Alvás közben viszont éreztem, hogy egyre forróbb a kis feje, amikor másfél óra múlva felébredt, csak ült az ölemben és sírt, hogy nagyon rosszul van. Lázmérés közben pedig hányni kezdett… Na gyors telefon, (a "mégmidokink" rendelése már véget ért, de a szomszédos rendelőben a doktornő ellátja az ő betegeit) Anyu jött vigyázni Marcira aki még aludt, nem is akartam felébreszteni, meg nem is akartam betegek közé vinni… Hát így utólag végiggondolva micsoda szerencse, hogy eszembe jutott a homokozó vödröt vinni magunkkal… a kb. 5 perces utat komplett végighányta a kis Drágám… Ismét valami vírust kaphatott be… ráadásul most valamiért a hörgői is szűkebbek, kérdezte is a doktornő, nem köhög-e. Nem köhögött… akkor még… Délután sorozatos rosszul létek, estére brutál magas láz, hűtőfürdő, kúpok… Éjszaka megint láz, de reggelre kicsit jobban lett. Éhes, szomjas, hasa nem fáj, de köhög… és most újra megy fel a láza…
…én meg már itt ülök teljes kétségbe esve magamtól:…nem tudok rá vigyázni? …ennyit ér az anyatej védelme? …mit csinálok rosszul?
Nem jutok semmire az új orvos választással sem. Kisváros, kevés orvos, egyik sem túl jó… Illetve az egyik nagyon jó, de az a "mégmidokinkkal" szomszédos rendelőben rendel, és miután egymást szokták helyettesíteni, nem vesznek át beteget a másiktól… na bumm… Jött egy új dokinéni egy másik városból, dicsérik nagyon, ő volt a kiszemelt… azért csak volt, mert az ő rendelője is a "mégmidokinkhoz" fog költözni, és immár hárman fogják egymást helyettesítgetni. Hát ennyi… megállt a tudomány…
Mai kiegészítés: Zozinak egész délután ingázott a láza, estére megint nagyon magas volt... Fél 2-kor mertem elaludni, akkor éreztem először, hogy nem annyira tűzforró... Ma reggel pedig mintha semmi nem történt volna, jókedvű, éhes, szomjas, dumálós :) Ebédre pedig palacsintát rendelt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése