Minden...

Hát nem unatkozunk mostanában :)  Ez jó is, meg nem is...

Az elmúlt hetek, a gyerekek betegségei és gondolom az őszi időjárás nagyon rányomta bélyegét az egész család hangulatára. A gyerekek is csak nyűglődtek, én is kezdtem nagyon befordulni. (nem jellemző rám, de ott tartottam, hogy a boltba sem volt kedvem lemenni, csak ültem a szobában és bámultam ki a fejemből...) Így nagyon fontos volt, hogy kicsit kizökkentsük magunkat. Apácskánk jött a fel és megmentő ötletével, hogy menjünk el valahova szombaton. A Tropikáriumra esett a választás. Így aztán szombaton reggel (délelőtt) útra keltünk, és csodás élményekben volt részünk. Pechünkre nagyon sokan voltak... pont kifogtunk egy -valószínű- lengyel csoportot... nem túlzok, de szó szerint lépni alig lehetett. Tetéztük a nehézségeket azzal is, hogy bár az van kiírva, hogy babakocsival is végigjárható, ennek örömére vittük is magunkkal... na itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy csak fölösleges kolonc a babakocsi, ugyanis a tömegben tolni alig lehetett, Marci pedig nem maradt meg benne... na ha benne marad akkor sem lát belőle szinte semmit...  DE, semmi nem szegte kedvünk, nagyon szépeket láttunk, Zozi egyenesen imádta, Zsuzsinak is tetszett, Apácskánk már látta, de nem sokra emlékezett belőle, nekem pedig varázslatos volt még így is.

Ezeket láttuk (illetve az én szemszögemből ezek voltak a legérdekesebbek)

Amikor hazaértünk kicsi pihenő után, készülődtünk a városközpontba, mert nagy-nagy városépítés-szépítés volt nálunk... Április és október között konkrétan közlekedni nem lehetett sehol, mert mindent egyszerre csináltak: körforgalmat a közlekedési lámpák helyett, szét dúrtak egy nagyon régi teret, (én szerettem, nekem tetszett még akkor is, ha egy szovjet emlékmű volt a közepén, de én gyerek korom óta imádtam azt a szobrot és nagyon sajnálom...), tér kövezték az egész városközpontot, építettek két új szökőkutat, lezártak egy másik tér kivezető utcáját, így most egy hatalmas színpaddal ellátott tér lett belőle, ja és pont eközben kezdték az egész város területén a csatornázási munkálatokat is, ami ki tudja mikor lesz kész.

Na szóval ennek a megújult városközpont átadó ünnepsége volt szombaton. Az esti program eléggé hívogató volt, Wolf Kati, Mága Zoltán és az Angyalok, utána tűzijáték. Az utóbbi megnézését attól tettük függővé, hogy a kicsik hogy bírják a strapát az egész napos csavargás után. Hát bírták :) Mindenki jól beöltöztetve, hogy ne fázzunk meg, Marci még el is aludt a két koncert alatt :) Zolika bohóckodott, Zsuzsi barátnőzött, mi pedig találkoztunk régi ismerősökkel és együtt hallgattuk, néztük az előadást. 

Aztán, hogy ne legyen az örömünk teljes, Marci ismét (?) (gyakorlatilag 5 hete hol jobban hol rosszabbul van) beteg lett. Igazából már szombaton ment kicsit a hasa, de vasárnapra ezt kiegészítve jött az orrfolyás is némi lázzal... Így a hétfőt megint a dokibácsinál kezdtük, aki szokás szerint a fogzásra gyanakodott. Így nem is kapott semmi gyógyszert, csak a szokásos tanácsokat, orrszívó, Nasivin, láz esetén lázkúp... Hát komolyan mondom ezért kár volt annyi ideig egyetemre járnia... Kedden Marci aki egy olyan típusú gyerek aki két percig nem marad meg a kezemben, egész nap vagy aludt vagy a kezemben sírt... Délután amikor Apácska hazaért azt a döntést hoztuk, hogy átvisszük Ceglédre az idős doktornénihez. Jól tettük.... ugyanis Marci igaz fogzik is, de ennyi tünetet azért nem illik ennek a számlájára írni. Tetőtől-talpig vizsgálat után doktornéni arcüreg-gyulladást állapított meg...  kapott rá gyógyszert és így most annak a hatását várjuk... remélem gyorsan meggyógyul... Én pedig megbízható gyerekorvost keresek...