14 hónapos Marci... és ami kimaradt

Már teljesen feladtam a reményt is, hogy valaha normális posztot sikerül írni... de igyekszem összekaparni a maradványaimat... (tegnap este Zozi is beteg lett...)

Tehát:

Van egy fantasztikus legkisebbünk aki ma pontosan 14 hónapos :) hihetetlen változásokon ment keresztül az elmúlt hetek alatt. Mondjuk abban semmit sem változott, hogy a mozgások elsajátításában továbbra is lusta, vagyis hát megcsinál ő mindent, csak a saját tempójában. Szóval még mindig csak mászik, illetve ha ráér kapaszkodva sétálgat. Úgy hiszem tudna ő menni kapaszkodás nélkül is, csak még nem jött rá, hogy úgy is lehet :) Feláll bárhol, megáll hosszú percekig, egyet-kettőt lép, aztán leül szépen lassan leereszkedve (szerintem ezt én nem tudnám utána csinálni) aztán uzsgyi, mint egy szélvész már ott sincs.

Zolikám kedvencei a Trixi könyvek ezeket Marci is nagy előszeretettel lapozgatja, olykor tényleg ügyesen, aztán pedig van amikor kicsit durvábban, (olyankor anya ragaszt), meg néha meg is kóstol egy-egy lapot (hát ezzel még anya sem tud mit kezdeni). A másik nagy kedvenc egy tűzpiros lendkerekes tűzoltóautó, hosszú-hosszú percekig tologatja, élvezi ahogy hangot ad, néha szakértő módon a feje tetejére állítja és teljes beleéléssel vizsgálgatja, hogy melyik kerék milyen hangot ad :) Imádom ahogy így elmókol magában, próbálom ilyenkor nem megzavarni.

Ami még újdonság számomra, hogy Marci soha nem volt az a típusú gyerek akit csak úgy kedvünkre ölelgetünk, már picinek is, ha elege volt az ölelgetésből eltolt magától. Mostanában nagy előszeretettel az ölembe ül, "beszélgetünk" (ő mutogat én mondom mi az és mit csinál) vagy mesélünk és teljesen spontán kapok egy puszit :) na még nem olyan igazi cuppanósat, hanem olyan tátott szájas nyálasat, de mégiscsak puszi :)

Ha kérem, mutatja a pocakját, az okos fejét, a fütyit :) és ha nagyon jó kedve van a kezét és lábát is.

Hát az evésére ha a mostani betegséget nem számítjuk nem lehet panasz,  szinte mindent megeszik. Imádja a joghurtot és természetesen mindent amit mi eszünk. Nem túl régen még összetörtem neki szinte mindent, ma már nem lehet, mert úgy nem kell, csak ha ugyanolyan felnőttes mint a mienk :) Így nagyon mulatságos, ha pl. spagettit eszünk, azt ő szálanként kéri, de csakis úgy, ha az ujjamra tekerem és úgy bekaphatja. Nem nagyon pancsol bele az ételbe kézzel, mert nem tudja elviselni, ha maszatos a keze, rögtön tartja a számhoz, hogy nyaljam le, én pedig visszatolom az ő szájához, hogy a saját nyelvével rendelkezzen, ne az enyémmel :) Ezen jókat szoktunk nevetni, aztán persze letörlöm.

Beszélni nem beszél még, pontosabban mondja ő,csak mi nem értjük, hogy mit. Ami biztosan felismerhető, a mama és a hamma ami természetesen evést jelent, vagy ivást. De semmi anya, vagy apa de még hasonlók sem hangzanak el... Tudom, majd egyszer elkezd dumálni és akkor lesz még fogd már be a szád egy percre :) Tehát ez ügyben sem vagyok ideges.

Imádja a zenét, amint meghall valamit, legyen az valamelyik zenélő játék zenéje, vagy a tv-ből-rádióból valami zene rögtön rázza a fenekét és tapsikolni kezd hozzá.

Fogtündér mostanában állandó vendég lett nálunk, két felső őrlő áttörőben van, ez szegénykémet nagyon megkínozza. Így tulajdonképpen majdnem tízfogúnak is nevezhetném már. De a doktornéni kedden azt mondta, hogy mintha  a szemfogak is duzzadtak lennének, így azok is várhatóak nemsokára.

Ja, és mostanában cumizik... nem régen megtalálta az egyik cumiját a játékosdobozában, és látni kellett volna az örömét. Nem volt szívem elvenni, azóta is rágja, nem úgy cumizik mint egy rendes cumis gyerek, hanem csak rágcsálja. Szerintem jólesik a fogának is. Ha épp nincs szem előtt akkor nem keresi, de ha látja akkor rögtön bekapja. Így most cumis fényképeink is vannak azóta :)

Tehát mostanában ilyen :) Imádni való, igazi kiskrapek :)

Bár még nyáron készültek, beszúrok két képet. Imádom őket fényképezni amikor alszanak, ilyenkor szoktam "porcikás" képeket készíteni :)  Ilyeneket:

Marci porcikák:

Zozi porcikák: