Ma reggel fél 8-kor úgy kellett kiborítani a fiúkat az ágyból... naná, egy ilyen éjszaka után (Zozit megszámlálhatatlanul sokszor vittem vissza az ágyába, Marci pedig megszámlálhatatlanul sokszor nyöszörgött, de csak annyira, hogy én ébredjek, ő pedig békésen aludt tovább) Tehát nem is csodálom, hogy aludtak még... én is szerettem volna...
Fél 9-ig kell odaérnünk az oviba, mert utána kapuzárás... Ráadásul szerda a gyümölcsnap és -száztizenötször átkoztam az esti torkosságomat, hogy az utolsó fürt szőlőt megettem...- még valamit venni is kellett. Így tudom, hogy nem dicséretes, de épp csak beestünk az utolsó percekben az ajtón... (hajjaj, hogy lesz ebből jövőre pontos munkakezdés...)
Tehát öltöztetem Zozit, közben a fél szemem Marcin, hogy ne essen le a kispadról.
Teszem el a kabátot, veszem elő a váltócipőt, ráadom a lábára, küldöm a csizmájával, hogy tegye el a szekrénybe.
Zozikám vékony panaszkodós hangon: -Anyaaaa a cipőőőőm.....
Ránézek épp kérdezni akartam, hogy mi a baja vele, akkor látom, hogy a "jobbost" Zozi, a "balost" Marci lábára adtam... :D
Titokban reménykedem, hogy nem látták sokan :DDD
Fél 9-ig kell odaérnünk az oviba, mert utána kapuzárás... Ráadásul szerda a gyümölcsnap és -száztizenötször átkoztam az esti torkosságomat, hogy az utolsó fürt szőlőt megettem...- még valamit venni is kellett. Így tudom, hogy nem dicséretes, de épp csak beestünk az utolsó percekben az ajtón... (hajjaj, hogy lesz ebből jövőre pontos munkakezdés...)
Tehát öltöztetem Zozit, közben a fél szemem Marcin, hogy ne essen le a kispadról.
Teszem el a kabátot, veszem elő a váltócipőt, ráadom a lábára, küldöm a csizmájával, hogy tegye el a szekrénybe.
Zozikám vékony panaszkodós hangon: -Anyaaaa a cipőőőőm.....
Ránézek épp kérdezni akartam, hogy mi a baja vele, akkor látom, hogy a "jobbost" Zozi, a "balost" Marci lábára adtam... :D
Titokban reménykedem, hogy nem látták sokan :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése