Összefoglaló, avagy 2010 legemlékezetesebb pillanatai képekben

Egyúttal kívánok mindenkinek békés, szeretetteljes, egészségben és sikerekben gazdag 

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT.

Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek életünk néhány epizódját, várok vissza mindenkit 2011-ben is.

Apácska ma ünnepli...

Nagyon-nagyon sok és boldog szülinapot kívánunk!

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mond el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mond el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mond, korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem:

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged! 

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Karácsony

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket, eredményekben és egészségben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden kedves rendszeres és idetévedő látogatómnak, olvasómnak.

 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

 

Játszós

Játszani hívott egy kedves blogtársam:  Matusi 

A játék a következő:

Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek 

Linkeld be őket. 

Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket

Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.

Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.comcímre 

Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.

Legyen boldog karácsonyod!!!

 Játszani hívom: 

Timit

Mónit

Lufifejet

Wildshyccut

Vörösbegyet

Kecsót

Virágot

A levelem pedig a következő:

 Kedves Jézuska!

 Annyi minden megköszönni valóm van, hogy azt felsorolni nem is tudnám... A legfontosabbakat kiemelve: Köszönöm, hogy immárom két gyönyörű kisfiú és egy nagylány anyukája lehetek. Köszönöm a Kedvesemet, aki a mindennapokban szerető társam. Köszönöm, hogy szüleink velünk együtt örülhetnek sikereinknek. ...és köszönöm, hogy vagyunk... Hogy mit is kérek? Egészséget. Ha ez van, akkor így vagy úgy, de minden van. Szeretetet, mert enélkül nem lenne értelme semminek. Időt, hogy a szeretetet amit kaptunk, megoszthassuk egymással.

 Köszönöm, hogy eddig is adtál, köszönöm, hogy most is adsz.

Csak állok döbbenten... már itt is? :((

Ma reggel, amikor Zoli indult dolgozni, még megvolt...

Később, amikor Zsuzsi indult a suliba akkor is láttam még...

Most nem rég jött Anyu és amikor beengedtem akkor vettem észre, hogy valaki elvitte a karácsonyi ajtódíszünket. Nem egy nagy valami, nem túl értékes, egy aranyszínű csillag piros masnival és ici-pici kiscsengővel... és basszus bőgök miatta.

Annyira dühít és elkeserít...

Képek rövid szöveges magyarázattal

Ez a látvány fogadott egyik délelőtt 10 körül.  Zozikám aznap hajnali fél 5-kor felébredt. Általában a játszószőnyegen Marci vall szerelmet a rózsaszín-fehér bocinak, de Zolikám ezek szerint kedvet kapott :)


Itt pedig lázas reggelikészítés folyt. Nem szamámi, másik szamámi, pottos(pöttyös) kóbááász :) Kész!  ...és mind meg is ette :)


A szobájukban millió hely van ahova el lehet bújni. Most felfedezte a játékosládát is. Pont belefér. A legújabb, ami nem lett megörökítve, hogy még a tetejét is magára csukja...


Hajnali idill, avagy két pasi az ágyamban :) Hát a két kis komisz úgy feküdt, hogy sehova nem fértem, sem egyik, sem másik oldalra, sem pedig középre :) De nem bántam egy cseppet sem, olyan szépek voltak...


...és egy Zozi kollázs :) Ezt nem lehetett kihagyni, mert annyira imádom fényképezni. Most már sokat bohóckodik közben, úgyhogy egyre nehezebb nem homályos képet készíteni róla. 
Nna úgylátom mára ennyi... ébred a nép...
Még egy gyors adat az utókornak, Marci a mai mérésen 7500 gr és 65,5 cm. Most kicsit nyűgös lesz a két szuritól biztos...

Keresztelős- inkább képes, mint szöveges...

Mintha ezzel a bugyuta idővel az én rosszkedvem is megérkezett volna, alig akarózik ideülni és írni... nem találom a szavakat, nincsenek gondolatok, csak kuszák, vagy nem idevalók...

Nos, megvolt a keresztelő már majd két hete, de sem alkalmam, sem kedvem nem volt írni róla. Nem, nem történt semmi extra bosszúság, (csupán kiscsaládjaink szokásosnak mondható apró szurkálódásai, de nem erről akarok írni) Elmúlt, túl vagyunk rajta, szép, emlékezetes nap lesz mindenkinek.

A meglepik pedig aránylag "jól sültek el" vagy senki sem mer mondani semmit :) 

Ezek voltak: (kattra nőnek)

 

A szalvéta az én ötletem volt, miután a saját nyomtatóm nem boldogult vele egy pécsi nyomda készítette el szinte fillérekért.

A pálinka természetesen Apácska agyszüleménye, a nagyszülők, keresztszülők kaptak belőle, illetve eltettünk egyet Marcinak.

Időhiány miatt már csak a képekre marad idő:

Nevessünk is- most anyának van/volt jó kedve...

Múlt héten szerdán fogtam a gyerekeket és Pestre mentünk Apáért, na meg nekem kabátot venni...  Apa dolgozója közelében van egy bevásárlócentrum, oda volt megbeszélve a randi :) annak parkolójában történt.  Klassz parkolóhelyet találtam, épp vettem ki Marcit az autóból és a babakocsiba tettem át, amikor megérkezett a mellettem parkoló autó tulajdonosa - egy hölgy. Kicsit arrébb toltam a babakocsit, hogy el tudjon indulni, mert még Zozi az autóban volt. A hölgy rápillant a kezemben lévő  Marcira és mondja.

-De drága....

Helyeslően bólogattam. Benéz az autóba, meglátja Zozit:

-Kettő van? Jééé ikrek? 

Mondtam: -Neeem, két év van közöttük :)

Erre Ő: -Jaaaa, gratulálok. 

Én meg próbáltam nem túl röhögve meg-és elköszönni...  (azért szerintem látszik a köztük levő korkülönbség)

Másnap...

Marcival a 3 hónapos tanácsadásra siettünk. Tényleg majdnem futva toltam a babakocsit, mert késésben voltunk. Jön Anyu szomszédja, egy idős néni. Rámnéz:

 -Sétálunk? Sétálunk?

Erre én: ...egy kis dombra lecsücsülünk...  :) 

 (na jó valószínűleg meg sem hallotta, mert még nálam is gyorsabban futott)

Ez is-az is

A helyzet minálunk, hogy rohan az idő... én meg utána... Na jó, azért ennyire nem vészes :)

Marci nő, mint a gomba -szerencsére. Úristen, már 3 hónapos elmúlt.... Múlt héten csütörtökön voltunk oltáson-mérésen. 6750 gr és 63 cm... azért egy hónap alatt a 4,5 cm és kicsit több, mint 1 kg nem kevés. Olyan, mint egy kis veréb- folyamatosan tátog :) mindig enne.  Felfedezte a kezét, én meg jókat mosolygok rajta ahogyan rácsodálkozik és gyorsan a szájába gyűri nehogy valaki megelőzze. Hatalmasakat kacag. Szinte mindenkire mosolyog aki fölé hajol. Bár vannak kivételek, vannak emberek akiket összehúzott szemöldökkel szemlélget. Hihetetlen türelmes, bárhova megyünk, nem zavarja, csak tejecske legyen időben. Mostanában volt néhány név- és születésnap a családban, nyúzták rengetegen, Marci csak mosolygott és ezzel természetesen elbűvölt mindenkit.

Zozikám mostanában ismét matricát játszik, rám van tapadva bárhol is legyünk. Nem hajlandó szinte sehova-senkihez bemenni, csimpaszkodik és ha le szeretném tenni nagyon sír... Gondolom csak elmúlik ez is. Régen Zsuzsi is így tapadt amikor ekkora forma volt.  ...és végre beszél, mit beszél dumál... lassan lyukat a hasunkba :) Gyakran kódolva van még a mondanivalója, de egyre többet lehet érteni belőle. Mostmár mennek a bonyolultabb, hosszabb mondatok is. Meséli mi történt. Imád a konyha ablakban leskelődni, (csak olyankor szabad neki amikor ott vagyok vele) várja, hogy jöjjön vonat (odalátni a vasútállomásra) vagy hogy van sok kémény és van amelyik füstöl, vagy nézi az úton elhaladó autókat, hatalmas örömujjongás, ha níínóautó (mentő, rendőrautó) jön véletlenül. Imádja a meséket, legyen bármilyen, olvashatom, mondhatom, vagy a JimJam csatorna mesél. Kezd válogatni, hogy mit akar felvenni... nem jó a focis zokni, most a vonatosat akarja... vagy inkább a házikósat.... de még jobb lenne a felhős... áááá, hiúbb, mint egy lány...  Rajzol- megnevezi... Mit rajzoltál? -Autót, halacskát, apát, csillagot. Néha kicsit felismerhetőek :)) Pláne Apa :D  A legújabb tudomány pedig, hogy felismeri a négy alapszínt (piros, sárga, kék, zöld)

Zsuzsi továbbra is álmodozik... na jó egy aprócska lendületet talán észre lehet venni rajta. De nagyon aprócskát. Kis sikerélmény, hogy múlt héten történelemből szorgalmi feladat volt, egy kis fogalmazást kellett készíteni a következő cím volt megadva: Részt vettem egy holttest bebalzsamozásán. Na elővettünk minden szakirodalmat, leírta ami szerinte fontos, én meg kicsit helyrepofoztam a fogalmazást  és kaptunk egy ötöst rá... Mázlija volt Zsuzsinak, mert következő órán ebből írtak röpdolgozatot és természetesen tudta, arra is ötöst kapott. Legalább a történelem kettesek ki vannak javítva... Hátra van még a környezet és a matek... Na majdcsak az is meglesz... Mindenesetre kicsit tényleg többet foglalkozik a tanulással. (na remélem nem kiabáltam el...)

Mi pedig készülünk teljes gázzal a keresztelőre. Most lesz vasárnap. 28-an leszünk... akár egy kis lakodalom, pedig tényleg csak a legszűkebb család... Lesz néhány apró dolog, csepp meglepetés, amit most azért nem írok le, mert tudom, hogy vannak néhányan a családból akik olvasnak és nem szeretném, lelőni a poént :) Majd remélem tudok jönni egy fényképes beszámolóval utána és akkor részletesen le is írom mi volt, milyen volt a fogadtatás. Forgatókönyv percre ugyanaz, mint két éve Zozinál volt. Remélem a hangulat is hasonló lesz :)

.... és végezetül le kell írnom, mert szabadulni sajnos nem tudok a gondolattól... Ma 3 éve... (aki ismer vagy olvas az tudja, aki meg nem az lapozzon vissza 1 vagy 2 évet) 

Csak  hogy ne sírósan búcsúzzak, egy mosolygó-Marcis kép :) Végre sikerült elkapni a pillanatot egyik reggel játék közben.

Na gyorsan van még egy Zozis is.  (Zsuzsiról mostanság képtelenség értelmes képet készíteni, mert utálja ha fényképezünk és vagy elbújik, vagy grimaszol. Na de egyszer úgyis elkapom :))

Nevessünk is :) Zozi-száj

Hát végre eljött az amire annyira vártam, Zozi első édes be/elszólásai :)

--Anyu vitte le a játszótérre, én az ajtóban nézem ahogy ballagnak a lépcsőn lefelé. Zozi a fordulóból visszaszól: -Anya, mondjad szia Zozó!

--Esténként a nagy mókázás keretében, Apácska mondja neki: -Zozi emeld fel a bal kezedet. Zozi felemeli a jobbot, mondja Apa:- Az a jobb. Erre felemeli a balt, és mondja:- Bal. Emeli a jobb kezét, mondja: -BalJobb.

Áááá már megint elszaladt egy hónap...

...és annyi minden történt, hogy tuti csak a fele fog eszembe jutni. Az meg külön ajándék lesz gyermekeimtől, ha hagyják a felének a felét is leírni...
Tehát: Volt egyszer egy olyan, hogy Marci 2 hónapos... Méricskélés eredménye: 5710 gr 58,5 cm Megkapta az első oltásokat. Dokibácsi nagyon rossz helyre szúrt, mert még ugrott is egyet a kis drágám. Piszokul sírt... (én is) Nyűgös nem volt szerencsére, de aznapra úgy kiütötte magát, hogy az egész délutánt átaludta, este evett és utána megint alvás. Érdekes, hogy aznap nem, de másnapra volt egy kis láza, de a kúptól szépen lement. A combiján a szuri helyén két szép cseresznye nagyságú csomó is lett, de borogattam és két nap alatt elmúlt.
Rengeteget fejlődött, kész kis örökmozgó :) keze-lába állandóan jár :) és akkora lendületet tud venni a lábával, hogy az oldalára tud fordulni. Végre mosolyog is már :) és dumál!!! Imádom :)
..és jelentem Marci semmivel sem különb, mint a bátyuskája, szép lassan odaszokott az ágyunkba... A szoba átrendezése óta egyszerűen nem marad meg 10 percnél hosszabb ideig az ágyában... Próbáltam mindenhogy áttenni, akkor ha alszik, abban a pillanatban ahogy az ágy fölé emelem -még le sem raktam- kipattan a szeme és görbül a száj. (úgyhogy lehet megint szobát rendezünk)
Evészet: roppant érdekesen alakul... már szinte kizárólag cumisüvegből tudom adni a tejet neki azt is Nutritonnal, mert ha szopizik akkor az összeset visszabukja... fejek szorgalmasan, hogy ne kelljen tápszerrel pótolni.
Október végén csavarogtunk egy nagyot :) Zolinak észak-dunántúlon volt úgy dolga, hogy csak két napra tudta elosztani. Gyorsan szereztem Sopronban a posta vendégszobáinál szállást, és elkísértük. Csodaklassz volt. Bár nem városnézés volt, mert jó sokat autóztunk, de akkor is nagyon jó volt végre kimozdulni kicsit. A kicsik is meglepően jól bírták. Marci szinte csak eszik-alszik üzemmódra váltott, Zozi pedig már tudta értékelni a látnivalókat, lenyűgözte minden érdekesség.
Segítsetek légyszi!!  Most, hogy Zozi már megszokta, hogy kistesó van, úgy gondoltam kicsit rágyúrhatnánk a bilizésre. (próbálkoztam korábban is, de annyira nem volt még érett rá) Hát csúfos kudarcot vallottam... egyszerűen olyan szinten tiltakozik ellene, hogy az nem is kimondható. Már régen megvettük a bilit, tudja is, hogy mire kell(ene) használni, de nem hajlandó ráülni. Egyszer-kétszer ruhában ráült, de már ugrott is fel róla... Vettünk wc ülőkét is, azt a létrás fajtát, azt is elmondja, hogy hova kell tenni a tappancsát és csüccs... de ennyi... Ha pisis vagy kakás a pelenka akkor szól, tehát ezzel sincs baj. Ha leveszem róla és nem adok rá másikat akkor ordítva hozza a szekrényből, hogy adjam rá... Azt nem merem, hogy rajta hagyom a koszos pelust, mert borzasztó érzékeny a bőre. Valakinek valami ötlete??
Zsuzsival küzdünk... nem akar tanulni... egyszerűen csak ül a könyv fölött és bámul. Ezt képes délután 2-6-ig folyamatosan tenni. Ha ki akarom kérdezni, még nem tudja, ha kérdezem miért akkor mert nem tudja megtanulni... ha szépen szólok úgysem jó, ha csúnyán akkor sem... Tudom, kamasz, tudom így lázad, hogy figyeljek jobban rá, de ha ott ülök mellette és próbálom magyarázni, akkor sem tudja még azt sem visszaismételni amit én mondtam... Várja, hogy megoldjam helyette a feladatokat (naná, hogy nem oldom meg) Csak álmodozik közben és látszik, hogy nem figyel... (az agyam meg ilyenkor szokott eldurranni) Az az elkeserítő, hogy mintha nem is érdekelné az egész... hogy mi lesz később, ...hogy hova fog menni majd továbbtanulni...
...és akkor néhány kép is...



Zozikám olvas :)







Pasijaim :) itt Marci még nagyon apró...







Találóskérdés: ki van a dobozban?





 Ez már majdnem mosoly... az igazit még nem hagyta megörökíteni...







Egy nagyon csibész Zozó :)




 

Itt abban mesterkedik, hogy tud befeküdni az ágyneműk helyére...



 

 ...hát így :)






És végül, Apácskánk szó szerint árkon-bokron át küzdötte magát, hogy enyémek lehessenek :)

Kellene...

...valamit írni... Nem azért nem írok, mert nincs mit, csak ... mert csak...

A nálunk levő naaagy-nagy kuszaságban kicsit elveszek mostanság. Zozi időnként tombol. Hát nincs könnyű helyzetben... pont belemászott a dac és hisztikorszakba, plussz még kapott egy kistestvért is. Talán mostanában eszmélhetett rá, hogy ez a bőgőmasina most már mindig itt marad, mert kb. egy vagy két hete mehet ez a hihetetlen üvöltés. (tudom oroszlán, üvöltéssel intézi a dolgokat) Nappal még csak-csak el lehet terelni a figyelmét, de éjszaka, ha nem tudok azonnal ugrani, a harmadik másodpercben szerintem már a szomszédok is ébren vannak... ...biztosan imába foglalják a nevünket... De a másik véglet pedig az, hogy ölelgeti-szeretgeti Zozi Marcit. Próbálom bevonni Marci körüli teendőkbe, ha nyafog Öcsi akkor ringathatja, adhat neki cumit. No ez utóbbit nem kell erőltetni, mert ha kell ha nem mindig nyomkodja Marci szájába :) Ő pedig persze rögtön kiköpi. Erre Zozi: -Óóó Maaarci!! Ááá!  Hamm! Na meg lehet őket zabálni ilyenkor.  (A kisképek kattra szokás szerint megnőnek)

Hétvégén kicsit kiruccantunk a jó időben megnézni, hogy vannak-e halak. Egy új helyen voltunk, csodaszép, plussz nagyon gyerekbarát is. Játszótér, játszókuckóval, mini-állatkert (tényleg nagyon mini) szépen parkosított kert stb. Zozit és Zsuzsit szinte egész délelőtt nem láttam, csak ha éhesek vagy szomjasak voltak. Marci pedig aludt a jó levegőn illetve amikor nem aludt akkor evett :)

Tegnapelőtt kicsit átrendeztük a kispasik szobáját. Na nem hobbiból tologattuk a bútorokat, hanem, mert Zozi őrült dolgokat produkált... Az ablak alatt volt eredetileg egy fotel. Nagyon szerettem, mert kényelmesen lehet benne szoptatni. Na a kis drágám felmászott rá, onnan a radiátorra, onnan pedig az ablakpárkányra... Mindezt kb 20 másodperc alatt... Én meg minimum két infarktust és három agyvérzést kaptam egyszerre amikor megláttam... Próbáltam higgadtan odamenni és leszedni, nagy és komoly beszélgetés következett, hogy mennyire megüti a kis buksiját ha onnan leesik és akkor bizony menni kell a kórházba. Nagy és komoly bólogatás volt a válasz bocsánatkérő puszival megspékelve. Másnap délelőtt fura hangok a gyerekszoba felöl, kérdezem Zozi mit csinálsz? Válasz semmi... Settenkedek befelé, mit is csinál a fiam, de már csak a függöny lebbenése árulkodott arról, hogy ismét felmászhatott... Így nagyon gyorsan kellett rendezkedni.

Szerdán megejtettem a hathetes kontrollvizsgálatot a dokibácsimnál. Majdnem minden tökéletes. Azért csak majdnem minden, mert valahogy a vérzés csak nem akart elmúlni, hiába vártam. Na erre kaptam gyógyszert. Kiváltottam, és rossz szokásomhoz híven rögtön a betegtájékoztatót olvastam... szoptatás alatt nem ajánlott a szedése, mert a tejelválasztást gátolja... Hát cseppet sem örülök neki, mert így, hogy mindkettő igényt tart a tejcsire épp csak elég... Így aztán csütörtökön amikor tanácsadáson voltunk Marcival a biztonság kedvéért írattam fel egy doboz tápszert... Csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg csökken a mennyiség... Na és töredelmesen bevallom, csak esténként veszem be a gyógyszert a napi kettő helyett. Hátha így is elég... És ha már tanácsadás, nagyon meg volt elégedve a doki Marcival, szépen gyarapodik, most 5080 gr és 57,5 cm.

Még egy érdekesség: Anyu hozott át újszülöttkori képeimet :) A kép minősége korára való tekintettel nem túl jó, de elnézhető azért... Íme: Elég Marcis nem???

Ja és vettünk kenyeret. Na ez nem hír, mert naponta szoktunk... De nem ekkorááát :)

Csak, hogy friss Marci kép is legyen, október első napjaiban készült,

így tartja a fejét :)

Itt az erkélyen levegőzött :)

Ez csak úgy...

...És feltétlenül akartam egy csibész-Zozit :) Egyszerűen imádom ezen a képen :)

Időszámításunk kezdete... :)

Ma három éve, hogy teljesen egymáséi vagyunk. ...és ez jóóó!!

 

Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi, ketten, egy szerelemmel.

Marci EGY hónapos máááár...

Annyira telik az idő, úgy szaladnak a napok, hogy az szinte hihetetlen...

Nagyon sok minden történt az elmúlt egy hónapban. Boldog lebegés a rózsaszín, -bocsi fiaim vannak- égszínkék felhőcskéken, süllyedés az önsajnálat mocsarába, mások által okozott érzelmi földbedöngölés, csakazértismegmutatomén felemelkedés. Na meg hasonló hullámvasút. Kicsit érthetőbben? Imádom-imádom-imádom. Pihe-puhaságát, mélykék tekintetét, szuszogását. Közben pedig hihetetlenül fáradt vagyok, próbálok lavírozni a pici és a többiek közt, próbálok megfelelni mások de főleg saját elvárásaimnak. Nehezen akar sikerülni... Sőt olykor összecsapnak a hullámok. Ráadásul az idő is olyan pocsék mostanság, hogy beszorulunk a lakásba és mindenki csak szenved... Na jó, néha kicsit kisüt a napocska odakinn is és a lelkemben is.

Másfél hete kellett menni a három hetes tanácsadásra. Legnagyobb megdöbbenésemre Marci nem érte még el a születési súlyát sem... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem olyan ügyesen szopizik, mint Zozi anno... Álmaimban sem gondoltam, hogy nekem pont a szoptatással lesznek a legnagyobb problémáim... Vagy nem szopizik egyátalán (ilyenkor elő a cumisüveg, abból gond nélkül elfogadja), vagy nagyon mohón és gyorsan akar enni, ráadásul borzasztó nehezen büfizik és a megevett tejet szinte egy az egyben visszabukja. Vagy a másik változat, hogy két korty után bealszik, majd kissebb-nagyobb (általában utóbbi) noszogatásra, mint aki menten éhenhal mohóskodni kezd, így a végeredmény ugyanaz. Valószínű ezért a kevés gyarapodás. No tehát a dokibácsi Nutritont ajánlott (ez egy olyan szer, ami a gyomrában besűríti a tejet) így talán benn marad amire szüksége van. Plussz, nem hagyhatom aludni, nincs kegyelem ébreszteni kell három óránként... Na ez utóbbival nem igazán értek egyet... De csinálom becsületesen, mert búcsúszóként kilátásba helyezte, hogy egy hét múlva újra mérés és ha nem nő a súlya, akkor tápszert ír fel...  Így aztán a menetrend éjjel-nappal: próbálom szoptatni, ha nem akar akkor üveg- fel a vállra, büfiztetés- altatás-gyors fejés-kb egy óra múlva brutál hasfájás amire sajnos eddig semmi sem hatott- ringatás. A következő etetésig a maradék kb. egy órába pedig bele kellene sűríteni a többieket...+ házimunkát+ (hahaha) én pihenésemet. Persze nem sikerül. Bár Zolira maximálisan támaszkodhatok amikor itthon van, de annyira jó lenne kicsit jobban csinálni. Nem tökéletes akarok lenni, csak elég jó... DE végre múlt csütörtökön jött egy kis megkönnyebbülés, nagyon szépen gyarapodott a fiatalúr. Így most 55,5 cm és 4250 gr :) Remélem a tempó így is marad. A többit meg majd kialakítjuk.

Zozi imádni való, amellett, hogy egyre többet beszél, hihetetlen humorérzéke van. Mindenből viccet csinál, így aztán nagyon nehéz haragudni rá. Mai gyöngyszem: Marci sírni kezdett miközben én fejtem, csak letettem magam mellé a mellszívót és felvettem Marcit, vigasztalgattam. Hallom ám, cici-tej-cici. Anyaaa, cici... odanézek, ül törökülésben, tartja a szippancsot a cicijéhez (ahogy én szoktam) és kacag mellé. De a legédesebb amikor vigasztalja Marcit. Odamegy, simogatja a buksiját és duruzsol neki. Vagy amikor büfire várunk, Marci a vállamon, popsiját döcögtetem. Zozi jön és segít: popsit paskolni :) Ezek a pillanatok valami fantasztikusak, raktározom is őket, hogy rosszabb percekben elővehessem.

Zsuzsi ugye suliban, nagyon várta, hogy ötödikes lehessen, mert számára ez a nagylánysággal egyenértékű. Nagyon kamasz, néha nagyon szemtelen, de kezelhető még. Sajnos pont őrá jut a legkevesebb idő, tudom, hogy ez valahol valamilyen módon visszaüt, de próbálom ezt is alakítani. Szerencsére Zozival nagyon imádják egymást, (remélem Marcival is így lesz) így nem magányos, Zozi lefoglalja :)

Zoli dolgozik nagyon sokat -úgy, mint eddig. Próbálnám az otthon melegét megteremteni neki, remélem egyszer sikerül maximálisan.

Tehát minden ugyanúgy van, mint eddig volt, vannak jobb és kevésbé jó napok, de szédületesen sok örömet okoznak a kicsijeim és nagyjaim. Sokszor úgy gondolom ha klónoznák az embereket elsőként jelentkeznék rá, hogy elég legyek mindenkinek. Bár szerintem a családom sokszor úgy gondolja, bőven elég belőlem egy is :)

Az első néhány nap

Nos akkor ott tartottam, hogy Apácskánk jött Marciért és értem a kórházba és megtettük az első, de egyben a legfontosabb utunkat: hazajöttünk. ...és, hogy az élet mennyire ismétli önmagát... ugyanúgy fényképeztünk, mint két évvel ezelőtt :)

Balról Zozi, jobbról Marciképek :)

Az első napokban nagyon sok volt a két fiú közt a hasonlóság. Most már nem látom annyira egyformának Őket. Az viszont tuti, hogy a vérmérsékletük és testalkatuk teljesen más.

-Zozi pár naposan is alig aludt, Marci nagyon jó alvó (kopp-kopp-kopp remélem így is marad)

-Zozi imádott meztelen lenni, Marci már akkor is visít, amikor a pelenkáját cserélem.

-Zozi a mai napig nem viseli el magán a takarót, mindig melege van, Marci viszont akkor érzi jól magát, ha be van bugyolálva mindig fázik.

-Zozi az első pillanattól imádott szopizni és ezt úgy tette ahogy azt a tankönyvek írják, Marci türelmetlen, ha nem zúdul a tejecske a szájába akkor képes feladni és inkább nem enni, vagy pedig az első  fél óra azzal telik, hogy alszik cicivel a szájában utána pedig mintha észbekapna hihetetlen mohón csak nyel-nyel.

-Zozi újszülöttnek is gömbölyű volt, Marci, bár a méreteik megegyeznek, vékony kezű-lábú. (Gondolom itt azért csak hiányzik az a két hét amivel Zozi többet töltött a pocakomban.)

A nappalok jól telnek, Marci eszik-alszik, Zozi játszik, Zsuzsi suliban, Apácskánk mától dolgozik (eddig tudott szabin lenni). Az éjszakák általában nagyon változatosak... Vagy Marci van ébren, vagy Zozi, vagy mindkettő... Ha külön-külön akkor nincs gond, mert mindkettő szopizik és alszik tovább, a káosz akkor kezdődik, ha egyszerre vannak ébren, mert mindketten cicire pályáznak. Bár kettő van belőle, de még nem sikerült azt a testhelyzetet kikísérletezni, amikor nem tépik ketten kétfelé... Ilyenkor persze nem tudom ki legyen az első... ha Zozit intem türelemre, akkor Ő sír, a kicsi meg ugye nem értené, miért tátog hiába... Ez a dolog az, amit még nem tudtam érzelmileg magamban helyre tenni... Zozi ugyan megnyugszik néhány perc múlva, de olyan szomorúan bámulja a plafont, hogy a szívem facsarodik ilyenkor. Olyan, mintha félretenném és már nem lenne fontos számomra, jaj pedig dehogynem... Érzésre ugyanez, ha a kicsi befejezi az evést, gyors büfizés és már rohanok is a "nagyhoz", őt vígasztalom, holott tudom, Marci nem alszik, biztos igényelné a babusgatást. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem sejtettem, hogy ennyire nehéz. ...és ez csak az érzelmi oldal, mert arról szót nem is ejtettem, hogy kb. 3-4 órát alszom összesen éjszakánként. Aztán a másik véglet, amikor végigalussza mindkét gyerek szinte az egész éjszakát, (22-04) én meg tejben úszva-fürödve hallgatózom, hogy ugyan mikor ébredezik már valamelyik... :)  na, nekem semmi sem jó... :D

Zoli mától dolgozik újra, eddig itthon őrzött bennünket. Hihetetlenül jó volt. Nem is tudom szavakba önteni, mennyit jelentettek számomra azok a szerinte apró semmiségek, amiket és ahogyan tett.  Ahogyan helyt állt amikor még a kórházban voltam. A meglepi virágcsokor ami itthon várt :) A hajnali vígasztalás. ...és még sok-sok minden amit hirtelen felsorolni sem tudok.

Visszaolvasva elég nyafogósnak tűnik, de ez senkit ne tévesszen meg! Hiszen nagyon jó így ez az egész, így kerek, sőt gömbölyű. Imádom minden egyes pillanatát az életemnek. Vannak és biztosan lesznek is nehéz napok, de mindenért kárpótolnak azok a pillanatok, amikor szopizás közben Marcival összeakad a tekintetünk, vagy amikor Zozi átkulcsolja a nyakamat és odasuttogja a saját kis nyelvén, hogy szeretlek. Mindez lehet, hogy túl cukormázasnak tűnik, de nem bánom, most tényleg nagyon jó.

...és egy kihagyhatatlan:

 

Akkor hát a történet...

... amikor elköszöntem reggel a nagy napon, nem gondoltam, hogy két hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra le tudjak ülni néhány percre nyugodtan... Pedig hát panaszra nem lehet okom... no de szépen sorban...

Tehát 20-án reggel elindultunk, a kórházban regisztráltunk, felballagtunk a szülőszobára ahol már tudták, hogy hamarosan érkezünk. Mindenki nagyon kedves és rendes volt, felvették az adatokat, előkészítettek és elfoglalhattam a helyem az egyik szülőszobában. Innen kicsit lelassultak az események, mert az infúzió amit kaptam, jó lassan folydogált le, bár nem is siettünk. Közben Marcikánk megérezhette, hogy kilakoltatás következik, mert a ctg bár nem túl erős de határozott fájásértékeket mutatott. Jött dokibácsink, mondta, hogy van előttem egy másik császáros de legkésőbb 11-kor találkozhatunk végre a kisfiúnkkal.  Apácskával dumálgattunk, bohóckodtunk, én búcsúztam a pocakomtól. Aztán egyszer csak jött értem egy "fiúcska" és innen már nagyon pörögtek az események. Azért, hogy mégsem menjen minden simán és első nekifutásra, történt egy kis izgalom is. Nem sikerült elsőre megszúrni a gerincem. Sőt, a nagyon-nagyon sokadik próbálkozás után már az altatást fontolgatták. Kértem, hogy próbálják meg még párszor (pedig piszokul fájt), mert nagyon szerettem volna ébren lenni és találkozni az első percekben Marcival. És tényleg amikor már azt mondták, hogy ez lesz az utolsó próbálkozás, akkor sikerült... Az anesztes orvos egy tünemény volt, végig beszélgetett velem, illetve közvetítette mi történik a "függöny mögött". Aztán megláttam... mázasan, véresen, de valami szépségesen... és csak nyöszörgött, nem sírt nagyon... helyette potyogtak az én könnyeim... persze amikor vizsgálták és mosdatták bepótolta a kis drágám. Kicsit vissza is hozta a szülésznő, megpuszikálhattam. Amíg dokibácsink befejezte a varrogatást addig Apácskával ismerkedhettek. Külön kértem, és ebben partner volt a szülésznő is, hogy a megfigyelési idő alatt maradhasson nálam és segítsenek megpróbálni a szoptatást. Sokáig ott voltunk összebújva, Marci a cicimen szundikált, próbált kicsit szopizni is, mi Apácskával pedig csak gyönyörködtünk benne. Nagyon-nagyon sok hasonlóságot fedeztünk fel Marci és Zozi közt.  Sajnos eljött a búcsú pillanata is, először elvitték Marcit, utána pedig engem.

A császáros szoba tele volt, így egy háromágyas kórterembe kerültem. Illetve kerültünk az utánam következő császáros anyukával. Jót vigyorogtunk azon, hogy majd versenyt jajgatunk... Másnap még nem, de utána már kértem, hogy Marci ott lehessen velem. Aznap egy nagyon kedves és segítőkész csecsemős nővér volt, így mindent elmagyarázott, hogy mit és hogyan tegyek. ...és bár nem volt túl régen amikor Zozit a kezembe foghattam, de jól jöttek a tanácsai. Egyedül csak az volt rossz, hogy hiányoztak a szeretteim. Bár jöttek minden nap látogatni, de az mégsem olyan volt. Zozikám igazi nagyfiúként viselkedett, evett, aludt, nem volt hisztis. Apa szerint öregedett egy évet olyan kis komoly lett. Én meg csak bőgtem esténként amikor Zoli telefonált, hogy alszik már.  Nagyon jól és gyorsan teltek a benn töltött órák, de jó volt amikor kedd reggel végre kimondta a gyerekorvos, hogy Marci egészséges és jöhetünk haza. Előtte nap délután pánikoltam, hogy sárgásnak látom a szemét, tuti nem engednek haza minket, de szerencsére nem volt vészes.

Itthon várt Anyu, Zoli Anyuja, Zozi és Zsuzsi. Mintha ezer éve nem jártam volna itthon olyan érzés volt, pedig csak 4 nap volt.

Folyt köv...

Üzenet Marcinak

"40 hétre kölcsönadtam a testem óvó, védelmező bölcső-melegét, hogy élhess. És egy egész életen át védelmezlek és óvlak, ha hagyod. És fölvértezlek e kegyetlen világ ellen minden lehető páncéllal és fegyverrel, hogy harcaid nyertesen, sebek nélkül vívhasd, ha nélkülem kell helytállnod."



Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.
(Sárhelyi Erika: (Netelka) 

Hát itt vagyunk... :)

Először is köszönet mindenkinek a jókívánságokért!
Tegnap végre hazaengedtek bennünket. Részletesebb beszámolóval majd jövök, csak most még minden nagyon új és szokatlan. De azért kaptok néhány képet :) ezek Marci születése közben illetve közvetlenül utána készültek :)

Megérkezett Marci :-))

Kedves Mindenki,

Pannaa boldog párjaként tudósítalak Benneteket, hogy tegnap 10 óra 48 perckor megérkezett Marcikánk, 53 cm hosszal és 3850 gramm súllyal. A baba és anyukája jól vannak, puszilnak mindenkit!

Képet majd rakok fel, a maradék két csemete mellett nem egyszerű az élet :-)

Hát eljött ez a nap is

Készülődünk, nemsokára indulunk...

Szurkoljatok légyszi légyszi...

Majd jelentkezem.

Tegnap este... :)

Az úúúgy volt...., hogy kaptam kedd délben egy emailt az Origo film klubbtól, hogy nyertem két mozijegyet.

 Na jó, ezt megelőzte az, hogy pályáztam is rá, de csepp reményt sem fűztem hozzá, hogy pont én... Hát mit mondjak, nem épp egy lightos filmre mentünk, a Ragadozók premier előtti vetítésére. Nem vagyok egy Predator rajongó, de Zoli nagyon szereti. ...és mivel ez az egész buli Pesten a Cinema City Arénában volt, érdekesen alakult a nap.
Nagy szervezkedés előzte meg, mert ide nem lehetett Zozit vinni. Na a nagy kérdés, hogy mit csináljak, mert még soha nem aludt máshol... mi lesz, ha felébred éjszaka és keres majd? Mi lesz, ha el sem alszik mert nincs a nyugtató álmot hozó cici?  Anyuval megbeszéltük, hogy bármi van sms, amikor jövünk haza akkor pedig egy jel ha ébren vannak.
Így aztán...
Délelőtt ugye dokibácsi+vizsgálatok... (minden rendben volt természetesen)
Hazarohanás, Zozit elaltattam délben Anyunál,  fél 3-kor pedig indultam Pestre. Zolit összeszedtem a munkahelyén, átmentünk az Arénába, sétálgattunk, teletömtük a pocakunkat és beültünk megnézni a filmet. Na jóó, közben háromszor is hazatelefonáltam, hogy rendben van-e minden. A filmet természetesen végigizgultam telefonnal a kezemben :) ééés fél 9-kor jött az sms, hogy Zozi alszik, nem keresett, nem sírt. Sőt amikor hazaértünk akkor is teljes sötétségben voltak, így nem kellett hazahozni. Azt nem tudom, hogy éjjel mi volt, mindjárt öltözöm és megyek érte.
Szóval megállapítom, hogy tök jó fej a fiam :) Egy jó darabig, most úgysem megyünk sehova gyerek nélkül.

Ma...

Ma már azt mondjuk, hogy holnapután...
Jaa, és...
Bónusz pirospont annak aki kitalálja, hogy milyen "eszementségre" adtuk a fejünket ma estére :)  Holnap megmondom...

Még mindig 2:1 ...

Marcit még a pocakomban őrzöm... Jó ez így. Neki is és nekem is. Gondolom nincs ellenére, hogy már jó ideje fejjel lefelé lóg, mert még csak apró jelét sem adta, hogy szeretne kibújni. Dokibácsink szerint még nem is fog. Így aztán megbeszéltük, hogy 20-án reggel "randizunk" a szülőszobán. Szerencsére nem kell előtte való nap befeküdni, hanem szigorúan éjfélig ehetek-ihatok és utána már semmi. Reggel bevonulok, előkészítenek és jöhet a nagy találkozás. Már nagyon várom/várjuk. Előtte még, szerdán egy utolsó vizsgálat (ctg, vérnyomás, vizelet és áramlás-vizsgálat) vár rám.

Közben itthon olyan pánikhangulatom van, hogy jaj még ezt sem csináltam meg, jaj még azt is jó lett volna... Pedig már tényleg majdnem minden kész van, csak olyan apró dolgok jutnak eszembe, hogy úgy hagyjam itthon a népemet, hogy lehetőleg ne hiányozzon nekik semmi. Persze nem fognak éhezni, a ruhák is glédában a szekrényben (kivételesen nem a vasalnivalós lavorban...) Igyekszem naprakésznek lenni, hogy ha menni kellene mégiscsak hamarabb akkor se dőljön össze a világ. Bár megsúgom, az én pakkom még mindig nincs összerakva... csak úgy nagyjából egy-két dolog ami a kezembe akadt azt elővettem, azok egy kupacban vannak :)

Birkózom a lelkemben dúló érzésekkel is... az elválással, a minimum négy napig tartó családhiánnyal (bár tudom, hogy jönnek majd, de az nem olyan) nem lesznek reggeli összebújások Zozival, kávé az ágyban című reggeli beszélgetések Apácskával, tinititkok suttogása Zsuzsival... De lesz helyette más, egy új, egy apró, szokatlan de mégis ismerős kis szuszogó csomag, egy kíváncsi kis szempár, amiben elmerülhetek, és aki négy napig csak az enyém... :)