Túl vagyunk az első doktorbácsi látogatáson... :((

Még jó, hogy szombat munkanap volt, így nem kellett hétfőig várni. Ugyanis szombat reggelre Zolikám nyelvén kb lencse nagyságú fehér foltok jelentek meg. Hangulatával és étvágyával nem volt semmi baj, láza sem volt, de azért az anya-para beindult rendesen... Gyors telefon, hogy mit csináljak, rendel-e, vigyem-e... -Délután vigyem, rendel. Elsétáltunk. Szerencsére semmi komoly. Szájpenészre gyanakszik, de nem biztos, hogy az, mert nem olyan a kiterjedése, ami ezt pontosan igazolná. De biztos ami biztos, kaptunk ecsetelőt. Szintén szombat reggeltől folyik kicsit az orra is, erre pedig Cebion cseppet+rendszeres orrszi-porszi, ha bedugulna (szerencsére eddig nem) akkor orrcsepp is.  Az ecsetelő csak estére lett kész, így a kínzás onnantól indult... Zoli megkóstolta, azt mondja eszméletlenül keserű... A Cebiont én kóstoltam, az meg jó savanyú... Kis Drágám meg már akkor visít, ha meglátja a porszívót. Az ecsetelés meg felér egy bírkózással. Alig tudom a száját annyira kinyitni, hogy a bemártott fülpiszit betuszkoljam. Azt meg végképp nem tudom, hogy ott kenem-e ahol kell... Mindig elmondom Zolikámnak, hogy mit fogunk csinálni és a végén mindig bocsánatot kérek Tőle, de annyira sajnálom... :(  Remélem nem feleslegesen kínozom. Bár, mintha ma reggelre csökkentek volna a foltocskák méretileg és darabszámra is. Jó lenne, ha tényleg így lenne, és nem csak így akarom látni és azért képzelem...