Ma reggel történt...
Feküdtünk egymás mellett, (na ebben nincs semmi szokatlan, mert általában így kezdődnek a reggelek) hagyom, hogy babrálgassa a hajam, a fülbevalóm, ...közben nézem, szívom be illatát. Suttogok mindenféléket (anya kicsi kincse... stb) ... figyel... Egyszercsak megfogja arcom a két kezével, odanyomja orrocskáját az enyémhez, és felnőttes komolysággal mondja: TETETETE. Bekapja az arcom, (ezt hívom én puszinak) majd mélyen a szemembe néz (...úristen a vesémig hatol a tekintete ilyenkor...) és nevetni kezd.
Mi ez ha nem az első legszebb vallomás? :) Mosolygok és könnyezem egyszerre... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése