Gyors hírek

Na szóval...

Elveszve nem vagyunk áám... csak egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok. Jók és rosszak vegyesen... Próbálom valamennyire sorrendben. Lehet, hogy csak tőmondatokban, mert itt ül az ölemben a Drágám és elég nehéz kicselezni, hogy én írjak és ne Ő. :))

Szerencsére Zolikám remekül van, A foltok a szájában három nap alatt eltűntek  és a náthát is átvészeltük viszonylag hamar. Egy nap volt amikor annyira tele volt az orra, hogy szopizni csak orrszívás után tudott. Sajnáltam szegénykémet, mert csak csapkodott a kis kezeivel, és sírva fakadt, hogy nem tudott szopizni és levegőt venni egyszerre.

Aztán... nem tudom fogak számában hol tartottunk, de már 4 van, kettő fent és kettő lent :) ...pokolian élesek... Ha véletlenül elalszik cicin (és általában ott alszik el)  akkor a fogaival kapaszkodik, hogy ne csússzon ki a szájából. Mit ne mondjak, nem túl kellemes, sőt...

Voltunk Apácska dolgozójában is, a nénik meg a bácsik csak kényeztették, Ő pedig hihetetlen türelemmel viselte, hogy kézről-kézre jár :)  Kapott egy kislabdát olyan kis marokba valót, remekül lehet rágcsálni :) kipróbálta milyen Apu irodájában verni a számítógépet, ülni az asztalon és az íratokat próbálni megkaparintani. Biztos finom falatok lettek volna :)

Voltunk horgászni is :) Apu elindult már hajnalban, mi pedig utána reggel. Zsuzsi hamar talált magának egy kis barátnőt, így csak akkor láttuk, ha enni akart :) Zolikám csak nézte-nézte a nagy vizet, nem tudta igazán mire vélni. A jó levegő hamar elnyomta, evett és aludt a felállított kis szélsátorban. Kora délután mi útnak indultunk, mert a szél elég erősen fújt, viszont a napocska már nem annyira sütött és nem szerettem volna ha valami megfázást újra összeszed a kis Drágám.

...és akkor ezután jöttek a  kevésbé jók... Voltunk Budán egy orvosnál, aki megvizsgálta Kedvesem gerincét, mert továbbra is fáj neki...  nagyon fáj... Az eredmény: újra műteni kell, az előző műtét csavarjai kilazultak, rosszul állnak...  A lehető leghamarabb, valamikor május elején. Muszáj végigcsinálni, mert ha nem műtik annak beláthatatlan következményei lehetnek... A vizsgálatokat már el is kezdték. Persze erre számítottunk valahol, de mégis hihetetlenül rosszul érintett. Valahol ez jó hír is meg nem is. Jó, mert úgy érzem most igazán jó kezekbe került,és ha már annyit sikerül elérni, hogy nem fáj ennyire minden nap akkor kész nyeremény... és persze rossz is, mert nagyon nem lesz könnyű. Messze lesz ...és nem tudok ott lenni Vele amikor felébred az altatásból... Nem tudok olyan gyakran és olyan sokáig ott lenni mint az előző műtét után... Azt tudom, hogy lelkileg már nehéz... ha rágondolok már sírni tudnék...

...ehhez képest már csak desszert, hogy amikor hazajöttünk az orvostól éjjel belázasodtam... valami kegyetlen magas lázam volt, akkor éjjel 39,6  és másnap is nagyon magas. Kaptam szurit, amitől lentebb ment. Más gyógyszert nem, mert a lázon, szédülésen és fejfájáson kívül semmi bajom nem volt. Két napot feküdtem, és mára már szerencsére "teljesen jól vagyok"... na jó szédelgek még eléggé, meg van egy kis hőemelkedés is... Holnapra már ígérem jól leszek. Remélem a bacikat nem osztogattam senkinek, nem ilyen ajándékot akarok adni húsvétra... Sajnos a tejcsi is megcsappant, miután nem ettem már harmadik napja szinte semmit... de reménykedem, hogy még visszahozható a kellő mennyiség.

Végül:

Minden kedves olvasónknak...