Egy kicsit szomorkásra, kapkodósra sikeredett az első névnap... Senki nem így képzelte, de ezt dobta a gép... Mamink, (az Édesanyám) pénteken kórházba került :( eddig is voltak rosszullétei, de most ez minden eddigieket felülmúlta. Infúziókat kap, vizsgálgatják. A vasárnapi napot nála töltöttük volna, mert ő meg épp a születésnapját ünnepelte. A 60.-at.
Még szombaton elmentünk vásárolgatni, Zolikámnak etetőszéket akartunk venni, mert egyre nehézkesebbek az étkezések. Igaz ő még nem eszik, de nagy előszeretettel van velünk és nyúkálna bele a tányérokba. Általában az ölemben ül, ...hát ne mondjam komoly erőfeszítés néha a leves elfogyasztása :)) Szóval etetőszéket nem láttunk olyat ami a mi elképzelésünk volt, illetve ami tetszett annak az ára nem volt túl baráti. Majd legközelebb... De megvettük az első focilabdát névnapjára. Azóta úgy nézem ez lesz A LABDA... Ez egy kisméretű foci, az FC Barcelona színeivel és címerével. Igazán szépnek nem ezt láttuk mi nagyok, de a kínálatot megmutatva Zolika háromszor is ezt vette ki a kezünkből és ölelte magához széles vigyorral :) Azóta is nagy kedvenc, mindig szem előtt kell legyen.
Vasárnap reggel -szivecskés kávé után- együtt köszöntöttük Apácskát, (Ő legalább felfogta, hogy a névnapja van, Zolika csak lesett, hogy miért puszilgatja Őt körbe mindenki százszor is) Kapott egy horgászós ágyat, hogy az éjszakai pecázások alkalmával, ne a székben aludjon. :) Nagyon gyors főzés következett, jött Papi ebédelni (jaj szegény olyan elárvult Anyu nélkül) aztán mentünk Mamihoz. Azért elvittük az ajándékát, egy digitális képkeretet kapott. Anyu egy modern nagymama, szereti az ilyen kütyüket. (telefonja is általában neki van a legújabb tipusú a családban) Jó volt látni az örömét. Tettem fel rá egy csomó képet, úgyis mindig panaszkodik, hogy nincs rólunk fényképe :) Mostmár van. Ahogy hazaértünk C-ről, épp csak kész lett a süti jöttek bátyámék, majd Apuék. Velük is ünnepeltünk egyet. Persze Manókámat nem igazán érdekelte a jövés-menés, beszélgetés, nevetgélés, Ő egyszercsak becsukta a szemét és elaludt.
Persze mi nők is köszöntve lettünk. Papi mindig virágot hoz, egy-egy szálat. A többiektől "ehető virágot" kaptunk, csokit. Zolikám meg nőnapi ajándékul feltérdelt az ágyában, lerámolta a mellette levő játékospolcot. (gondolom nem a megfelelő volt az ágyában) Így most napokon belül ágyszerelés következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése