Marci, a 2 és fél éves minitornádó :)

Ilyenkor amikor valamelyik gyerekemről írok éves-féléves beszámolót akkor (is) döbbenek meg, hogy úúúristen, már mekkorák...hogy telik az idő...

Ha lehunyom a szemem, még érzem az illatát amikor odatartották az első puszira amikor megszületett. Még hallom ahogy először vékony hangon nyöszörgött, majd teli-torokból rázendített :) Még fel tudom idézni az érzést, amikor a kórházi ágyamon ülve a karomban jóllakottan beájult az első szoptatások egyike után...

Most pedig ha ránézek már inkább a kisfiút látom benne, mint a babát. Bár vannak még babás pillantásai, de egyre inkább komoly kisfiú aki nem rejti véka alá sem az érzéseit, sem az akaratát. Bizony-bizony tökéletesen tudjuk amikor mérges, vagy épp ha örül valaminek. Akaratos is rendesen, de aránylag könnyen elterelhető a figyelme ha épp egy hiszti van alakulóban. Nagyon tud szeretni... nagyon tud bújni... imád puszikat osztogatni... ha van hozzá kedve. Nem lehet ugyanis kicsikarni belőle semmilyen trükkel ha nincs hozzá kedve. Imádja Zozit, nagy példaképe, utánozza szinte mindenben igen-igen a rosszban is... Szerintem erősebb Zozinál, legalábbis gondolkodás nélkül nekimegy ha úgy látja igazságosnak... néha akkor is, ha nem neki van igaza :) Olyankor birkózás van... és általában vagy púp vagy kék folt az eredmény... :D dehát fiúk a drágáim...

Továbbra sem beszél és továbbra sem érdekli a bili... A bilitémát én "jegeltem" egy ideig, mert túl hidegnek találom a lakást az állandó pucérkodáshoz. Hát a beszéd viszont... nem tudom, szerintem tudna beszélni ha akarna. Mondja ő a maga nyelvén, csak az épp nem egyezik meg a mienkkel. Mindent tökéletesen értünk amit akar, ha nem értjük akkor odahozza, megcsinálja, odahúz, mutatja. Bízom benne, hogy most már hamarosan velünk is megosztja a gondolatait... Énekel :) sok-sok dallam felismerhető, de a szöveg az halandzsa. Mondókákat is vélek ismerőseket felfedezni, de ez sem a mi nyelvünkön van... Állathangok tökéletesen mennek, illetve a színeket is hiba nélkül megmutatja ha kérdezzük. Összetettebb feladatokat megold, (pl. hozd ki a szobából az asztalról a kávéscsészét)  Továbbra is szívesen segít, leginkább a főzés és a porszívózás a kedvence, de ha kérem, hogy rakjunk rendet akkor szépen a helyére teszi a játékokat. (persze itt sorolni kell, hogy épp mit tegyen el)

Hát ilyen Ő... és ma két és fél éves...

...és az aktuális kedvencek: 

Ha már így alakult...

...hogy a mai napon itthon vagyok :) blogra vetek néhány dolgot. 

Itt van például, február elején megnyitott a városunk galériájában Zozi óvodás társainak a rajzaiból "Kicsi kezek nagy alkotásai" címmel kiállítás. Múlt szombaton sikerült végre ellátogatni nekünk is. Örömmel fedeztük fel, hogy Zozinak több képe is szerepel a kiállított művek közt. Nagyon szeretem az ilyesmit, és számomra szinte hihetetlen, hogy ezek az apró "tökmagok" ilyen fantasztikus dolgokat tudnak alkotni. 

 Bár csak pénteken lesz a farsang az oviban, de vasárnap elkészült Zozi jelmeze. Idén rendőrbácsi akart lenni , így aránylag könnyű dolgom volt. Lakik a lépcsőházunkban egy rendőr "bácsi" és tőle kértem segítséget, hogy valamennyire élethűvé sikerüljön varázsolni a jelmezt. Hát szerintem fantasztikusan édes kis rendőrünk lett :) ...és milyen büszkén feszített az "egyenruhában"... A nagy nap persze még hátravan, de megelőlegezem:

...és hogy a legkisebb se maradjon ki... Hát az ő kedvenc elfoglaltsága újabban Apa telefonjának a gyötrése :) Ezen a képen épp zenét hallgat... :D de ez a jobbik eset, szokott sms-t és emailt is írni, illetve felhívni 1-2 munkatársat :) 

A vidám dolgok közt azért akad 1-2 borúsabb nap is... Marcival múlt héten már megint doki nénit látogattunk... Apácska sem volt valami jól... nagyon megfázott, én pedig beértem egy tüdőgyulladással... De már gyógyul a banda. :) 

...mert a mai nap...

... Zsuzsi napja!!!

Isten éltessen kislányom!! Boldog születésnapot!!

A hó, a hóember és mi...

Az elmúlt télen úgy alakult, hogy amikor hó esett nem tudtunk lemenni szánkózni és bolondozni kicsit a hóban. Akkor volt Zozinak a fülgyulladása és hasonlók...Miután már február van és közeleg a tavasz most is félő volt, hogy kimaradunk ebből a programból. Ezért megfogadtam, ha legalább 2 cm hó esik, akkor is lemegyünk és építünk egy hóembert. Tegnap este amikor szakadni kezdett a hó kicsit félő volt, hogy elolvad mára, de reggelre szerencsére csupa fehérség borított mindent. Így aztán fenébe a vasárnapi ebéddel, körettel meg mindennel, délelőtt felöltöztettük a kicsiket és leporoltuk a szánkót. Bár én kevesebb időre tippeltem amit lenn töltünk, nem gondoltam, hogy ennyire belemelegednek :) Építettünk egy csodaszép hóembert is, pedig nem tapadt a hó rendesen. Még fagyasztott répát is vittünk az orrának és félbevágott krumplit a szemének :)  jól megdolgoztatott Apácskával minket. A fiúk öröme mindenért kárpótolt. Talán ezért is esett olyan rosszul amikor delelés után már csak egy hókupac volt a művünk helyén.... De legalább képeken megmaradt.

Nevessünk is-Zoziszáj 16.

Blogra vetem gyorsan az elmúlt heti kettő édes-aranyköpést, mert később majd a feledés homályába vész...

Munka után szokásos program, megyek értük. Most kivételesen Anyu mondja, hogy várjunk egy percet, mert ő is indul velünk, lemegy a kis boltba.
Mi már felöltözve a lépcsőházban várakozunk, amikor Zozi közli:
-Én a Mami kezét fogom.
Mami:-Jó de várj egy cseppet, bezárom az ajtót.
Zozi (kicsit türelmetlenül): -Akkor inkább megyek az én csapatommal...

Másik:
Megkérem valamire, már nem emlékszem mire, de valamit be kellett hoznia. Nagyon ügyesen, gyorsan megérkezett vele, így megdicsérem:
A: -Nagyon ügyes vagy Drágám, köszönöm szépen!
Z: -Hát mire valók az igazi jó barátok?

Az első munkás-dolgos hét...

...nem volt könnyű... ezután sem lesz az... 

Felfedeztem, hogy szinte újra írni kell megtanulni, mármint kézzel írni, fejben számolni meg pláne :D... elszoktam tőle... Az 5 év alatt minden megváltozott... minden gépesítve lett, újak a programok...ami nem is lenne baj,csak nem könnyű ...még... állítólag...biztosan belejövök majd, de még minden nagyon új. Na magamról ennyit :) 

A többiek: 

Zozi: a múlt hétvégét komplett végigsírta, mert nem értette, hogy miért nem fogok érte menni... aztán kedden mintha varázspálcával suhintott volna valaki, jókedvűen, boldogan ment be a csoportba, nem volt semmi gond. Jókedvűen várt, és ez így ment a hét minden napján. 

Marci: hát ő a második nap lebetegedett... (belebetegedett...???) hétfő éjszakától kezdve sírt éjszaka, csak úgy tudtam visszaaltatni, ha ringattam... kedden az egész estét végigsírta, végül gyors fürdés és átöltözés után a kezemben fél 7-kor!!!! elaludt. éjjel be is lázasodott, így szerdán mi voltunk az elsők a doktornéninél (kikerülve a dokibácsinkat) fülgyulladása van a drágámnak... kapott rá gyógyszereket, talán javul már... Egyébként jókedvűen hagyom ott anyunál, nem sír, sőt csukja be az ajtót, integet. Jó az étvágya, jókat eszik, játszik, nagyokat alszik :) Amikor megyek értük akkor hozza a csizmáját és mehetünk is haza. Érzi, tudja mikor mi a program. 

Zsuzsi: Hát őt nem viselte meg a távollétem :) Szerintem titokban élvezi is a nagyszülői dédelgetést :D 

Apácska: Le a kalappal a türelméért, kitartásáért és segítőkészségéért!  ...és ez szerintem mindent elmond :)

Hát nagyjából ennyi :) 

4 és fél éves lett Zozi

Igen, Zozi mááár ennyire nagyfiú. Hihetetlen ugye? 

Sorolhatnám miket tud, de valószínűleg sokkal többet, mint gondolom, mert olyan dolgokkal lep meg amit álmomban sem képzelek. Minden érdekli, mindenre nyitott, mindent megjegyez. Olyan az agya, mint a szivacs :) 

Bújós, csupaszív-csupalélek, simulékony, érzékeny kisember. Igazi ovis. Néha-néha bepróbálkozik ugyan, hogy ő itthon sokkal jobban szeret lenni, mint az oviban, de alapvetően imád ott lenni. Van egy új barátnője :) Fanninak hívják, igazi lelki társak az óvónéni szerint. Nagyon egyformák, egymásra találtak, azóta együtt játszanak szépen csendben elvonulva a zajongóktól. Persze tud pajkos kisherceg is lenni, de egy fél mondattal le tudja csillapítani a kedélyeket :) 

-Most haragszol rám? 

-Sajnálom.... 

-Rám mosolyogsz? 

...Na ki tudna ilyenkor tovább mérgeskedni? :) 

Annyi minden járt az eszemben, magamban ezerszer megfogalmaztam már mi az amit le szeretnék írni róla, de szétröppentek a gondolatok. 

Inkább még beszúrok valamit amivel a héten lepte meg a családot... én kis híján hanyatt estem, mert a csoda sem gondolta volna, hogy max. kétszeri elolvasás után, -ami ráadásul nem is egy nap volt- ilyen ügyesen megjegyzi. ( bár mivel este készült, így elég sötét, de a lényeg látszik és hallatszik) A bolygós könyv most a nagy szerelem, gyakran lapozgatja. ...és olyanokat kérdez....

Mai találóskérdés

Melyik fiú melyik?
Csínytevésben nagy az egyetértés :D Épp az elcsent telefonomon játszanak elbújva a konyhaasztal takarásában :)

Tudom, kicsit elhallgattam

Ha vicceskedni akarnék akkor azt írnám, azért, hogy szokjátok, mert úgyis biztosan ritkábban leszek gépközelben... De nem így van, hanem annyira nem történik semmi különös, semmi érdemleges... Erről a semmiről pedig nem könnyű írni.

Egyformák lettek a napok. Zozit reggel viszem oviba, utána Apácska hazaugrik még egy kávét megiszunk, majd rohan tovább. Mi átsétálunk Marcival Anyuhoz, hogy minél jobban hozzászokjon. Ha valami dolgom van akkor elintézem és megyek vissza érte. A délelőttöt általában ott töltjük. Furcsa nagyon, hogy Marcinak egyre kevesebbet van rám szüksége. Persze ennek így kell lenni. Ma például majdnem kilökdösött az ajtón, hogy menjek el, ő pedig marad :) Jó látni, hogy nincs olyan nagyon már hozzám ragadva, de közben vérzik is a szívem ezekért a  gondtalan, boldog időtlen napokért.

Tegnap kaptam Virágtól egy hozzászólást. Így hangzott: 

"Mit csinálsz az utolsó otthon töltendő heteden? Iktass be magadnak is valami szórakozást!!!!"

Hááát... elsősorban itthon vagyok. Már voltam fodrásznál..., túl vagyok a szokásos éves dokilátogatáson..., sőt egy nyár óta húzódó ügyet is jogi útra tereltem... 

Más pedig nem jut az eszembe :) Nem készülök bulizni... max, ha a héten még egy nap ki leszek lökdösve az ajtón akkor elmegyek a barátnőmhöz és iszunk egy kávét. Ja, és szombatra van betervezve egy kis felruházkodás :) 

Ma beszaladtam a munkahelyemre aláírogatni néhány dolgot. Így már biztos, hogy 29-én kedden kezdek, még pár napig lesz mellettem valaki aki segít visszarázódni, megtanulni az 5 év alatt elfelejtett dolgokat, illetve miután szinte minden változott segít az újdonságokban is. Febr. 6-án jönnek az ellenőreink és átadják az egész helyet tételesen az utolsó porcicáig..., onnantól már a magam ura leszek... (na jó, hó végére a havi-zárásra van rá esély, hogy visszakapjam a segítségem) 

ámen, így legyen :)

Mindeközben, míg én dolgozó anyukát játszom, az itthoni dolgok reményeim szerint csak annyit változnak, hogy Marci Anyunál lesz, Zozi ugyanúgy oviban, de Anyu megy érte, Zsuzsi pedig szintén hozzá megy suli után és ott tanul. Apácska pedig továbbra is látástól-mikulásig dolgozik. Végszóra mindkét kicsi extrém módon anyás lett, mintha éreznék a változást. Zozi azért könyörög, hogy én menjek érte az oviba, de ez teljességgel lehetetlen, mert a legkorábbi időpont amikor el tudok jönni, az  5 óra... Ha valami nem stimmel a zárásnál akkor később... Hát majd igyekszünk, hogy minden jó legyen :)

Hogy várom-e? ...hát kapásból azt tudom válaszolni, hogy nem!!! Az eszem tudja, hogy itt az idő továbblépni, de ez a pár hét híján 5 év megtette hatását. Nem hiányoznak az ügyfelek... nem vagyok már olyan pörgős... átértékelődött minden...  Persze tudom, hogy ha már dolgozom akkor ott is a maximumot akarom majd nyújtani, csak ez amolyan félek az ismeretlentől nyavajgás :D  

Hogy Nektek mit ígérhetek? Hááát igyekszem majd jönni amikor tudok. Tuti ritkábban, de nem akarom abbahagyni a blogolást. 

Nem könnyű ez a hét...

Hétfőn mindenki ment a dolgára... Zsuzsi iskolába (neki most kezdődött 7-én)  Apácska dolgozni (eddig ő is szabin volt), Zozit vittem oviba (nála is eddig tartott a szünet)  Marci és én maradtunk itthon. 

A bajok az oviban kezdődtek... Zozi nem akart ott maradni... már régen sírt ennyire...(otthon sokkal jobb veled...) A szív szakad meg ilyenkor... 

Kedden-szerdán Zozi szépen bement a csoportba, de ma (csütörtökön) ismét sírt... hát majdnem én is... ismét jött a szokásos érvelés: 

-Csak otthon érzem jól magam, nagyon hiányozni fogsz...

-Nekem is hiányzol, de sietek érted. Uzsi után itt vagyok.

-De az nagyon soká van...

-Játszol kicsit, ebédeltek, pihensz és máris uzsonna van.

-De nélküled rossz kedvem van... Hiányzol ha nem vagy velem...

-.... (na itt akad el minden szavam... erre nem tudok már semmit mondani)

Persze tudom, hogy pár percig tart a rosszkedv, jókat játszik és jól érzi magát. Szeret is ott lenni. Csak így ilyen párbeszéd után otthagyni elég torokszorító... Ma kicsit kukucskáltam az ovi ablakán, ott ült az óvónéni ölében még... háttal voltak, így nem láttam sírt-e még... 

Marcikám pedig nem találta a helyét itthon, kereste a többieket. Nem értette, hogy miért csappant meg így a létszám. Haragudott rám... nem csak nem játszott velem, de nem is engedte azt sem, hogy ott legyek mellette... Jött-ment és nagyon tanácstalan volt... 

Persze megbékült később, sőt már le sem lehet vakarni rólam :) (nem könnyű így beépített szekrényeket selejtezni, pakolgatni) átjárunk szinte minden nap Anyuhoz is, hogy szokja az ottlétet... jó pár nap/hét kimaradt és gondolom valamennyire megviselte a kórházasdi is, bújik, senkivel nem akar szóba állni. Szerencsére néhány perc alatt felenged és megy játszani.

Aludni nagyon nehéz letenni ebéd után mostanában... Egyszerűen nem akar lefeküdni, mintha lemaradna valamiről. Szó szerint küzd az alvás ellen... eddig csak letettem, odaültem mellé és szépen elaludt. Most izeg-mozog, forgolódik, felkel, fejen áll, mutatja hogy feküdjek én is oda. Aztán nagy nehezen -úgy fél óra és 386 rászólás után- egy pillanat alatt elalszik. Akkor aztán két órát is alszik. Este szerencsére nincs gond, pedig attól jobban féltem... 

Ugyanis a karácsonyfa "kicsit" nagyobb lett, mint ahogy terveztük... (kicsit több, mint 2 méteres) sehova máshova nem tudtuk tenni, csak a mi szobánkba, Marci ágya helyére... így aztán az ő ágya össze lett csukva és nagyfiúvá nyilvánítottuk a fiatalurat, áttelepítettük a gyerekszobába éjszakára is. A délutáni alvások már régóta ott voltak, de éjszaka annyira sokszor ébred/t, -nem tudott Zozi aludni tőle (így egyszerűbb volt, és imádtam a szuszogását hallgatni) Igazán nem akarom elkiabálni, de aránylag könnyen odaszokott. Ugyan az első pár éjszaka nem sokat aludtunk, mert ha megriadt akkor fogalma sem volt, hogy hol van és borzasztóan sírt, de most már nagyon szépen alszik. Mondhatom, hogy jobban, mint Zozi, ő ugyanis 3-4 alkalommal átsétál hozzánk...

Szóval, remélem így marad a dolog. A karácsonyfánk még mindig feldíszítve áll, mert annyira imádják a kicsik :) nincs szívem lebontani... Tulajdonképpen annyira nem hullajtja a leveleit sem, így pár napig még kegyelmet kap... Bár Zozi azt mondta, hogy egy hónapig állnia kell a karácsonyfának :) 

Zsuzsi pedig úgy csinál, mint aki nagyon tanul ☺  Pénteken félévzárás... Bár nagy lendülettel és ígéretekkel kezdte a tanévet, de valahogy elfogyott a lelkesedés úgy kb a második héten... Így most volt mit javítani. Hát nagyon kíváncsi vagyok milyen hangulatban jön haza 18-án, akkor kapják meg a félévi értékelést.