...nem volt könnyű... ezután sem lesz az...
Felfedeztem, hogy szinte újra írni kell megtanulni, mármint kézzel írni, fejben számolni meg pláne :D... elszoktam tőle... Az 5 év alatt minden megváltozott... minden gépesítve lett, újak a programok...ami nem is lenne baj,csak nem könnyű ...még... állítólag...biztosan belejövök majd, de még minden nagyon új. Na magamról ennyit :)
A többiek:
Zozi: a múlt hétvégét komplett végigsírta, mert nem értette, hogy miért nem fogok érte menni... aztán kedden mintha varázspálcával suhintott volna valaki, jókedvűen, boldogan ment be a csoportba, nem volt semmi gond. Jókedvűen várt, és ez így ment a hét minden napján.
Marci: hát ő a második nap lebetegedett... (belebetegedett...???) hétfő éjszakától kezdve sírt éjszaka, csak úgy tudtam visszaaltatni, ha ringattam... kedden az egész estét végigsírta, végül gyors fürdés és átöltözés után a kezemben fél 7-kor!!!! elaludt. éjjel be is lázasodott, így szerdán mi voltunk az elsők a doktornéninél (kikerülve a dokibácsinkat) fülgyulladása van a drágámnak... kapott rá gyógyszereket, talán javul már... Egyébként jókedvűen hagyom ott anyunál, nem sír, sőt csukja be az ajtót, integet. Jó az étvágya, jókat eszik, játszik, nagyokat alszik :) Amikor megyek értük akkor hozza a csizmáját és mehetünk is haza. Érzi, tudja mikor mi a program.
Zsuzsi: Hát őt nem viselte meg a távollétem :) Szerintem titokban élvezi is a nagyszülői dédelgetést :D
Apácska: Le a kalappal a türelméért, kitartásáért és segítőkészségéért! ...és ez szerintem mindent elmond :)
Hát nagyjából ennyi :)
Hajrá!:) Ügyesek vagytok! Ez az átállás a legnehezebb, de aztán jön szépen minden magától, ez egy kicsit közhelyes, de a Gyerekek elég rugalmasan reagálnak a változásra! Ölelés<3
VálaszTörlésKicsit irigyellek a nagyszülői felügyeletért: mégiscsak sokkal megnyugtatóbb ott hagnyi, mint idegenek között. Zozinak gratulálok a bolygóbeli tudásához. Tényleg teljesen megdöbbentő.
VálaszTörlés