Marci...

...ismét beteg volt. Remélem valóban csak múltidő már...

Pénteken mentünk Zoziért az oviba, kicsit hamarabb értünk oda, így az udvaron játszottunk. Mászókázott, csúszdázott Marci. Imádta, én pedig élvezettel és nem kis büszkeséggel figyeltem milyen ügyesen mászik fel a csúszdára és milyen ügyesen csúszik onnan le :)  Na egy cseppet elhúzódott az ébredés a középsősöknél én pedig nem szoktam csak úgy berontani és kihozni Zozit, hanem most még van időm várakozom türelmesen. Marci viszont mindent végig tapogatott, öltöző folyosót, mosdókat, padokat... 

Na valószínűleg Marci itt nyalhatott be valami vírust... legalábbis más tippem nincs, mert nem voltunk sehol máshol... Éjjel ugyanis sírva ébredt... gondoltam ismét eldugulhatott az orra, bár már két napja rendben volt. Hát sajnos nem, tűzforró volt a kis teste. Nem mértem lázat, mert végül is tök mindegy, hogy 38,6 vagy 38,7-et mutat a hőmérő, hanem gyorsan adtam neki egy kúpot. Szépen gyorsan hatott is, fél óra múlva már aludt a kezemben nyugodtan, szinte majdnem láztalanul. Reggelre viszont ismét nagyon rosszul volt, csak sírt és egyszerűen nem tudtam megvigasztalni sem... ő pedig csak mondta-mondta a saját kis nyelvén a panaszait, de nem értettem belőle egy kukkot sem... (de jó lenne ilyenkor egy fordító gép) Összekészülődtünk, és a szakadó esőben irány az ügyelet... egy idős doktornéni volt, megvizsgálta, ő is vírus fertőzésre tippelt így semmi gyógyszert nem írt fel. Sok folyadék, lázcsillapítás. Egész nap hintázott a láza, amikor jobban volt akkor még egy kis levest is evett, de a déli alvás után megint csak rongybabaként feküdt a kezemben... Na ez a legborzasztóbb érzés...  Jött az este, lázasan aludt el, és még a kúp sem használt. Egész éjjel nagyon forró volt. Hajnalban adhattam ismét lázcsillapítót, na az akkor végre ismét használt, levitte a lázát és azóta kop-kop-kop láztalan. A kis szemein ugyan látszik még a bágyadtság és olyan ide-oda ledőlő, kézbebújós kismanó. De már van kedve kicsit rosszalkodni is :) Nem tudom mikor örültem ennyire annak, ha valami galibát csinált :) 

Marci és az orrszívás :)

Bár cseppet sem érek rá, de gyorsan megörökítem, mert kiszalad a gondolataim közül...

Totál bedugult reggelre Marci orra ismét. Mondtam neki, hogy ki kellene porszívózni, hogy kapjon levegőt. Erre a kis drágám vigyorogva felpattant, odarohant a szekrényhez, vette elő a porszívó csövét. Addig én hoztam az orrszívó alkatrészeit. Amíg a porszívót összeszereltem addig Marci csatlakoztatta az orrszívóval, bekapcsolta, odatelepedett az ölembe.... és elkezdett torkaszakadtából ordítani... :) Persze két pillanat alatt végeztünk, letettem, kikapcsolta a porszívót és hozta a Nasopaxot, hogy fújjak az orrába :) 

Tehát úgy gondolom ez a nagy sírás már csak magának a helyzetnek szól... 

Viszont hogy megtaláljam a rosszban a jót is... nagyon szépen kifújta ma már az orrát :) 

Nózi...

Szegény-szegény Marcifiú... állandóan piszkálom megint... és nem szereti...

Miután hozom-viszem magammal az oviba így természetesen mindent végigtapogat, mindent megvizsgál.  Ismét ismerkedik a többi gyerek bacijaival... Gondolom ennek a következménye, hogy szombat éjjel szinte 0 perc alatt benáthásodott. Este még úgy fektettem le, hogy semmi baja nem volt, de kb egy óra múlva hallottam, hogy bedugult az orrocskája. Azóta is szortyog, vagy nem kap levegőt. Így aztán csodafegyverek előkapva, ismét haragban van a porszívóval... orrsprével... Ennek megfelelően aludni sem tud, csak forgolódik egész éjjel és olyan hangokat ad ki hogy félelmetes hallgatni is. Néha igazi DarthVaderes néha meg Thomas gőzmozdonyos... Nem nagyon akarja bevenni a vitaminokat sem most, bár mást sem akar nagyon enni... de kitartó vagyok sikerül legalább néhány kedvencével evésre csábítani :)  Remélem gyorsan túl lesz rajta és nem fertőzi végig az egész családot...

Első hét az oviban...

Meglepetésemre nagyon szépen telt. (csak el ne kiabáljam, még nincs vége a napnak) Zozi ugyanis most, hogy középső csoportos lett ott alvós nagyfiú. Kicsit tartottam tőle, mert eddig ugyebár én altattam, fogtam a kezét ha kérte, de szinte mindig odaültem mellé elalvásig.Ez nekünk így volt jó. Már mondogattam neki egy ideje, hogy milyen jó lesz, ott lehet majd aludni -bocsánat pihenni- a kicsi ágyakon és uzsonna után megyek érte. Kicsit tartottam a reggelektől is, mert olyan hosszú volt ez a nyár, ismét olyan nagyon össze nőttünk... Ééés legnagyobb meglepetésemre hétfőn mosolyogva ment be a csoportba, leült a rajzolós asztalkához és intett, hogy szia anya, találkozunk uzsonna után. :) jaaj mennyivel kevesebb bőgés lett volna (részemről is), ha ezt tavaly is így csinálja...

3/4 1-kor tűkön ültem, hogy most mennék érte, ha nem aludna ott... 1-kor, hogy ugyan le tudták-e fektetni... ólom lábakon járt az idő, de végre elérte a mutató a fél 4-et és mehettem... Még uzsonnáztak amikor odaértem, Zozi felnézett, mosolygott egy nagyot és szólt, hogy mindenképpen várjam meg, de ő még befejezi az uzsonnázást :D Édes volt nagyon :) Megkérdeztem az óvó nénit, nagyon szépen elaludt, nem volt semmi gond, evett is szépen. Aztán kijött a drágám, öleltem-ölelt. Kérdeztem mi újság, mondta, hogy megette az összes bab levest, és képzeld anya csoda klassz pici ágyak vannak ám :) ...és csak mesélt, mesélt, lelőhetetlenül :) én meg csak mosolyogva hallgattam a csicsergését és nem akartam elhinni, hogy ilyen okos, ügyes nagy fiam van.

...és ez így ment a héten minden nap :) Ma reggel édes volt: -Anya siessünk már az indulással, hát vár rám az óvoda!  :)

Itthon pedig nagyon lassan telik az idő... Marci nem nagyon találja a helyét, keresi Zozit... Az első nap csak járkált fel-alá. Már kezdi érteni, hogy hazajön délután Zozi, kezdi feltalálni magát. Már engedi, hogy játsszak vele, sőt hozza a játékokat, kezdeményez is... Egy kicsit olyan volt, mintha büntetne érte, hogy kiürült a lakás és csak ketten vagyunk... De majd megszokja a kis drágám.

Kesze-kusza költözős...

Na, most jött el a pillanat, hogy kész, elég, felmondok, világgá megyek, költözöm...

Kérek mindenkit, akit cseppet is érdekel mi van velünk, kövessen...

ide: http://kapaszkodjminimano.blogspot.hu/

Egyrészt az egyszerűség kedvéért a cím maradt, bár már nem annyira minik ezek a manók...

Majd próbálom átmásolgatni a régi bejegyzéseket oda is, de itt is megtartom őket.

Sopron...

Szóval Sopron...

Hááát enyhén szólva melléfogás volt a dolog... Nagyon sajnálom, mert iszonyú messze van, nagyon nagy reményekkel indultunk útnak, és nem éreztük jól magunkat egy cseppet sem... 

A szállást az Erzsébet-program nagycsaládos nyaralás címen pályáztuk és nyertük. (befizetett x összeghez kaptunk második x-nyit) 5 napot töltöttünk ott, de szívem szerint már a második nap estéjén hazajöttem volna...  
Egy régi villában volt a szállás, egy hatalmas szoba+fürdő. Nagyon negatívnak éreztem, hogy cseppet sem volt gyerekbarát a dolog... (pedig hát igazából pont nekik szólt volna az egész) Nem volt pl lehetőség még mosogatásra, ételmelegítésre sem... Marci tápszeréhez a vizet a biztonsági őr melegítette mikroban, mert mi nem mehettünk le a konyhára...  Az ellátás csupán reggelit tartalmazott, de ott a svédasztalos reggeli kimerült kétféle felvágottban (amiből az egyik romlott volt) vajban, lekvárban és valami piros és sárga színű szörpszerű dologban... Az elmúlt években megfordultunk néhány apartmanban, de ekkorát még nem csalódtam... Nem is a terülj-terülj asztalkám hiányzott (persze nem jött volna rosszul), hanem a lehetőség az étkezésre. Ugyanis nem volt még a közelben sem legalább egy étterem ami megfizethető. Így egy pékségben vettünk ilyen-olyan dolgokat és azt ettük. 

Voltunk a Fertő tónál fürödni is. Új strand, még szinte semmi sincs. Sajnos a partja eszméletlenül kavicsos, így csak cipőben érdemes megközelíteni. Zoli úszott egyet, nagyon iszaposnak találta így én nem is próbálkoztam... Viszont gyönyörű kavicsokat hoztunk haza :) 
Hajókáztunk is, ami nagyon remek volt. Most Marci is jobban szerette, mint a balatoni hajót. Nézegette a sirályokat, integetett minden vitorlásnak, aki elhaladt mellettünk. 

Két nap látogattunk el a szomszédokhoz, az egyik nap igazából bevásárló túra volt. A másik pedig olyan kirándulós, autózós. Körbejártuk a Fertő tavat szinte teljesen. Ettünk fagyit, ittunk kávét egy kikötőben :) Múlattuk az időt.  
Aztán volt még egy csalódós nap, amikor ki szerettük volna próbálni a város egyik strandját. Nagyon jókat lehetett olvasni róla. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie, amikor odaértünk és senki nem állt a parkolóban, de gondoltuk korán van... Kifizettük a belépők árát, és ledöbbenve vettük tudomásul, hogy az élményfürdő nem működik (elmúlt aug. 20), az uszoda részt épp felújítják, csupán 2, KETTŐ medencében van víz, egy úszó- és egy gyerekmedencében. Ez pont elég is lett volna, ha nem jéghideggel töltötték volna fel... Így felöltöztünk és eljöttünk... Dühített, hogy a pénztáros nem adott ezekről felvilágosítást... Sajnálom az árát nagyon... 
Viszont nagy megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy másnap péntek és haza lehet jönni...  

A hazaút cseppet hosszúra sikeredett, mert két autópályán is hosszú dugóba kerültünk, az M1-en egy baleset miatt, az M5 pedig le van zárva valami javítás volt... Szerencsére a gyerekek aludtak jó sokat útközben így egészen jól viselték, pedig az autó hőmérője 40 fokot mutatott... 6 órát utaztunk hazafele...

Hát nem mondom, hogy jó volt hazajönni a szétvert lakásba... Sehol nem volt helyünk, semmit nem találtunk, kipakolni nem igazán lehetett, így még egy hétig a bőröndökből öltöztünk... 

Na de talán véget ér ez a rémálom is, a lakás nagy része készen van már. Bár brutálisan sokba került, mert olyan hibákat is rejtett a tapéta a falon, amit nem láthattunk előre. ...és az sem volt tervben, hogy a wc mögötti területet gyakorlatilag újjá kellett építeni... DE 1-2 nap és készen lesz minden. Nagyjából már rend is van. ... éés hurrá-hurrá van már net is :D

Egerszalóki szökésünk kettesben :)

... háát unatkozni nem volt időnk... volt aztán minden...

Ugyebár volt az a szép naagy csőtörés, beázás. Szerencsére a biztosító kárszakértője gyorsan jött, így hamar sikerült nekilátni a nyomok eltüntetéséhez.

De ezek előtt várt ránk egy kettesben eltöltött hétvége Apácskával :) Egerszalókot vettük célba. Már nagyon régi vágyam volt, hallottam, -láttam képeket- a sódombjáról (ami nem is sóból hanem mészkőből van) Egy nagyon picit hasonlít a Törökországi Pamukkale mészkőmedencéire. Ez utóbbi meglátogatása szintén nagy vágyam, mondhatnám úgy is, hogy addig nem akarok meghalni amíg ezt nem látom... :)  Szóval találtunk egy nagyon helyes ici-pici panziót, kettőnknek szuper kis hely volt, de családdal sajnos nem férnénk el... Félpanziós volt az ellátás, szuper reggelivel, na minden volt, nem tudtam volna olyat mondani ami hiányzott az asztalról. Választhattunk, hogy a másik étkezés ebéd, vagy vacsora legyen. Mi az utóbbit választottuk, de így is 3 fogás volt mindkét este. Ráadásul nagyon jól is főztek :) ...és ami nagyon meglepő volt, roppant kedvező volt az ár is. Bármikor szívesen visszamennék ide.

Már az érkezés délutánján meglátogattuk a termálfürdőt. Na hát valami fantasztikus :) Sok-medence, piciknek, nagyoknak mindenféle élmény-izébizék. A víz is nagyon jó, nem is volt túl zsúfolt. Az ára viszont nagyon borsos. Zárás előtt van egy kedvezményes 2 órás jegy, mi olyankor mentünk. Így is mindent kipróbáltunk és nekünk elég volt. Mindent kipróbáltunk, még csúszdáztam is :D  Van ám róla videó is, de azt nem mutatom meg :D Ahogy nézegettem a képeket akkor jutott az eszembe, hogy számomra az egyik legnagyobb élmény a fürdőben a sodrófolyosó volt :)  Na ott tudtam a legjobban úszni :D

Másnap Szalajka-völgyet vettük célba. Még Zozi totyogós volt amikor utoljára voltunk. Most, hogy csak kettesben mentünk így megmásztuk a hegyet is... vagyis megnéztük az ősember barlangját... Meg is állapítottam, hogy hőőős vagyok :D Ugyanis az én Drágám kitalálta rögtön a felvezető út elején, hogy vágjunk le 1-2 kanyart és másszunk fel ezen a kis enyhe emelkedőn... na az csak úgy nézett ki, hogy enyhe :) az, hogy levegőt alig kaptam az egy dolog, de mire felértünk a barlanghoz addigra már úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony... hiába no... kevés mozgás... alföld+lakótelep... Na de sikeresen megmásztuk, és vissza egészen a parkolóig sétáltunk. Persze nem hagytuk ki a pisztráng evést sem... még mindig fantasztikusan finomra sütik :) Délután pedig ismét a fürdő volt az úti cél. Sokat emlegettük a gyerekeket, hiányoztak is nagyon, de bevallom nagyon jó volt ismét ez a gyerekmentes hétvége.

A vasárnapi hazatérés után, nagyon gyors kipakolás-mosás-bepakolás következett, mert reggel indultunk Sopronba.  Sőt, hogy még fokozzam is, a konyhát-fürdőt-előszobát totál ki kellett üríteni, mert kedden jöttek a festők szétverni a lakást... (legalább az elején nem voltunk itthon...)

képek:

Marci 2 éves lett

Igen kérem telik az idő... 

2 évvel ezelőtt már előre tudtam, hogy mikor lesz a nagy találkozásunk napja. Nagyon vártuk.

...és hát milyen is?

Korához képest nagy, 91 cm és 14,5 kg. (majdnem akkora mint Zozi, így továbbra is sokan ikreknek hiszik őket)

Egy igazi mindenlében-kanál rosszcsontmanó :) De úgy imádni valóan, mert igazi csupaszív kis lélek :) Sokan megállnak az utcán, ha sétálunk és mondják, hogy milyen gyönyörű, igazi mosolygós baba. És tényleg az, szinte mindig mosolyog, gyönyörű a kis gödröcskéivel :)

Imád:

-autózni, talán a játékok közül ez köti le legjobban, ha tologatja  az autókat. De ez irányú szeretete akkor is megmutatkozik, ha az erkélyen leskelődünk, minden elhaladó autót "megünnepel" :)

-szereti a könyveket is. Egyre gyakrabban hozza a könyveket, hogy olvassuk, nézegessük. Könyvfaló néha szó szerint is... szinte minden könyvünknek megrágta már a sarkát...

-szeret  csak úgy firkálgatni is. Amikor Zozi rajzol, ő is elővesz nagy komolyan papírt és tollat (ceruza nem jó) és rajzol :)

-ha szabadban vagyunk akkor fékezhetetlen... jön-megy, szaladgál, soha meg nem áll...

-kezdi kapiskálni hogy a műanyag motor mire is jó. Egyre ügyesebben próbál vele közlekedni, de sokszor inkább csak tologatja.

-Nagyon ügyesen lépcsőzik. Felfelé váltott lábbal, elengedett kézzel, mint a nagyok. Lefelé kapaszkodva mellélépve, a utolsó 4 lépcsőfokot viszont váltott lábbal.

-Ügyesen fut. Pláne, ha nem szabadna és ha utána iramodunk :) játéknak hiszi... nagyokat nevet és eliramodik.

Bármit szívesen megoszt, ha kéri valaki akár az utolsó falatot is odaadja, jószívű. A szeretetét nagyon gyakran kimutatja, odajön, megölel, elbújik a nyakamban, megpuszilgat. A legszebb pillanatok szinte mindig az ébredés utániak :) akár a reggeli akár a déli pihenésről legyen is szó. Olyankor odatelepszik az ölembe és az arcát a nyakamba fúrva szundikál még kicsit. Vagy épp ha olyan kedve van a hasamra fekve a mellkasomon pilled :) 

Imádja Zozit, utánozza gyakran, ő bármire rá tudja venni, persze a rosszalkodásra a legkönnyebben :)

Evés? Na azzal nincs gond, bármit, bármennyit, bármikor :) Pl: a közös szülinapi ebédjükön pacalt főztem a családnak (és még sok mást) egyszer arra mentem ki a konyhába, hogy a pultra letett fakanalat nagy élvezettel, cuppogva nyalogatja :) kár, hogy nem fényképeztem le, mert még a feje búbja is szaftos volt :) Előnyben részesíti a húsokat, de bármilyen salátát, zöldséget megeszik. Úgy kimondottan kedvence nincs, viszont nem eszi meg -Zozihoz hasonlóan- a tejbegrízt, de semmi pudingfélét nem tudok meg kóstoltatni sem vele. Mostanában rászokott viszont a kakaóra, reggelente neki is kell készíteni egy kis pohárral. Italai, bármi ami a pohárban van :) A felnőtt italokat pedig dugdosni kell előle...  Nemrégiben egy kiürült Jageres üveget kaparintott meg és boldogan hozta-vitte :D (biztosan a pocakban lévő állapotot idézte fel amikor is "majdmeghaltam"  egy kis tatárbifsztekért és jagerért, persze miután mindkettő tiltólistás volt így hanyagoltam)

Alvással, elalvással szerencsére nincs gond, csak leteszem, szép álmokat kívánok neki, megpuszilgatom és alszik. Kelléke ilyenkor 3 db cumi :) Ha nem beteg, vagy nem jön épp foga szépen alszik, mostanában egyre ritkábban ébred fel... kop-kop-kop :) Koránfekvő és koránkelő... ez azt jelenti, hogy este 8 körül már igényli a lefekvést, de reggel max 7-ig alszik csak... de ez a max...

Még mindig nem beszél, de bármit megért. Próbálom néha (folyamatosan) beszédre bírni, de csak a fejét rázza.  -Marci, mondd, hogy apa! -fejrázás -akkor mondd, hogy anya!-újabb fejrázás, de már méltatlankodó c-mmmm-áááááá kíséri. Vagyishát pontosítok, mondja ő, odaáll elém és nagy komolyan mond valamit a saját nyelvén, de még csak nem is hasonlít semmire... Ha azt mondom nem értem mit mondasz akkor hangosan kinevet... Szóval tud ő mindent, csak kis kényelmes :) nem régen a védőnő meglátogatott minket és szerinte egyik nap szavakat mond majd, másik nap pedig már össze is fűzi őket. Mindenesetre várom már :) olyan jó amikor lehet már velük beszélgetni :)

Bölcsi kérdés: egyenlőre hanyagolva a dolog. Épp a napokban derült ki, hogy csak januárban kezdhetek dolgozni, így egy kis haladékot kaptunk. Utána pedig Anyu lesz vele nagyszülői gyesen. Addig kell egy kicsit lazábbá tépnünk az összenövésünk... ugyanis pont, mint a bátyuskája, ő sem marad meg senkivel... ha olyan helyre megyek ahová nem vihetem magammal, akkor általában Anyu vigyáz rá, de szinte mindig sírva hagyom ott... Persze ha eltűnök akkor gyorsan megvigasztalódik, meg hát szeret is ott lenni, szereti Anyut is Papit is, de nagyon rossz amikor úgy kell lefejtenem a nyakamból... Szóval ezen kell kicsit dolgoznunk, hogy könnyebben menjen.

Zárómondatnak nem tudok mást írni, csak ismételni magam:

Hát ilyen.  ...és a miénk :D Imádjuk, nem is tudom hogy lehetett élni nélküle...

NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK KICSI FIAM!!

Szülinapos-tortás

Csak röviden, mert idő az nagyon nincs...

Hétvégén tartottuk az összevont szüli- és névnapokat a gyerekeknek. Két napra volt elosztva, így a torták is duplázódtak. Szombaton kicsit csaltam, mert egyszerűen nem volt időm tortát sütni, díszíteni, így rendeltem a fiúknak a finomságot. Vasárnap viszont Zozi keresztanyuja egy nagyon finom saját készítésű tortával kedveskedett :)

...és nem tudom kihagyni, készült egy számomra igen kedves kép Apácskáról és Marciról :) Így tévéztek :) (kattra megnő)

A szoptatásról

Hát, hogy miért is veszem elő ezt a témát? 

Kicsit félve is teszem ezt, mert nagyon megosztja az embereket... de most oka van... Na meg persze miután a gyermekeimről szól ez a blog, egy nagy állomás ez az életünkben.

Amikor Zozi megszületett nagyon fontossá vált, hogy szoptathassam amíg tudom, amíg kéri, amíg van mit... és volt mit. Nagyon cicifüggővé vált. Akkor sem hagyta abba amikor a szervezetem jelzett, hogy felkészült egy esetleges terhességre, akkor sem amikor Marcival várandós lettem (szerencsére gondot sem okozott, így a terhesség alatt végig tudtam szoptatni) Nagyon örültem amikor tandemban mindkettejüknek jutott tej. Bár ez rövidke idő volt csak, mert Marcit a bukásai miatt nem szoptathattam de kb 9 hónapos koráig fejve-sűrítve cumisüvegből -bár pótlás már kellett- de kapta. Eközben Zozi csak nőtt, nőtt és nem akart lemondani róla.

Már régen csak este bújtunk össze, amolyan esti rituálé volt inkább neki, mint szükséglet, de kellett a kis lelkének. ...és bevallom, imádtam összebújni vele. Olyan kapocs volt ez köztünk, amit csak én tudtam neki megadni. Az utóbbi időben (1-2 évben) sokat kérdeztem tőle, hogy mikor nem kéri már, próbáltam lebeszélni róla, hiszen olyan nagyfiú már. Azt mondta, hogy még nem nagyfiú, majd ha 4 éves lesz akkor lesz nagyfiú...

Hát 4 éves lett... az ezt megelőző hetekben, napokban emlékeztettem gyakran  az ígéretére...

...a szülinapját megelőző este arról beszélgettünk, hogy holnap lesz a szülinapja. Erre ő annyit mondott: -akkor ma lesz utoljára a cici... kicsit szomorúan, kicsit túl komolyan mondta... és igen az volt az utolsó szoptatás... nem kéri, nem kell emlékeztetni. 

Így elbúcsúztam én is ettől a csodálatos dologtól. Lezárult egy gyönyörű korszak. Persze tudom már bőven itt volt az ideje, csak...