Hisztis, mindenen bőgős kismama jelenti:
...és ez most nem túlzás, képes vagyok bármin sírva fakadni... Ez szerencsére nem túl régi állapot. Nézegettem a youtube-on egy születéses videót, egy Bp-i kórházban készült és a témája az volt, hogy a császáros babákat kiemelés után azonnal megkapják az Apukák. Hihetetlenül megható képek voltak. Na, hogy ezen bőgtem nem is csodálkozom, mert ez még egy normális embert is sírva fakaszt, nemhogy engem... De az, hogy tegnapelőtt a ToyStory 3 is megbőgetett, azt gondoltam, hogy kész, itt a vég... tiszta gyagya vagyok. Tegnap pedig egy nagyon kedves ismerős teljesen ártatlan megjegyzésétől fakadtam sírva, de úgy, hogy abbahagyni is alig tudtam... (ezúton is még egyszer bocsánat érte) Szóval tényleg jó lenne már, ha ezek az átkozott hormonok visszarázódnának, mert így tényleg totál kész vagyok magamtól is. Szegény környezetem... (bár nem panaszkodnak, de lehet, csak hősiesen elviselik)
Apácskánk itthon van, megbetegedett Ő is. Nem tudom én ragasztottam-e rá, vagy valami mást sikerült elkapnia, de neki hangja sem volt, csak suttogott. Egyébként sem kiabálós fajta, de most aztán pláne nem szólt semmit... Szerencsére már kicsit jobban van. Persze nagyon élvezem, hogy együtt vagyunk, de nem ilyen áron.
Tegnap dokibácsim újra megnézett, azt mondta, nem hiszi, hogy hamarabb megszületne Marci. Teljesen be van már fordulva, buksija pedig beilleszkedve. (ezt érzem is rendesen) Időnként -elég gyakran- kezét-lábát, vagy mit tudom melyik porcikáját beakasztja a bordáim alá, olyankor aztán van nyöszörgés, mert még a lélegzetem is elakad... De mindezekkel együtt imádom ezeket a napokat, közben pedig szomorúan búcsúzom a pocakosságtól, mert ezután már tuti nem lesz több ilyen... Vénségem miatt már túl kockázatos is lenne, na meg lassan a csilláron is gyerek lógna :) ...és már nem is tervezünk több miniManót, így megbeszéltem a dokibával, hogy biztosra menjünk, császármetszés közben elvégez egy kis beavatkozást.
Lassan, de tényleg csiga lassan elkészülök talán, babaholmik kimosva, kivasalva, szekrénybe rakva. Következő nagy falat, a babakocsi és hordozó tisztítása... Fogalmam nincs hogy kezdjek hozzá, mert a huzatot nem tudom leszedni...
Zozival minden nap beszélgetünk arról, hogy lesz amikor csak Apával és Nannával lesz itthon, okosan bólogat olyankor, simogatja a pocakom és ölel a két kis kezével szorosan. Tudom, hogy érti valahol. Bízom benne, hogy minden rendben lesz. Amikor a kis ruhákat pakolgattam, megbeszéltük, hogy ezek a ruhák Zozié voltak, de most majd Marci hordja őket, és a kicsi ágyban is Marci alszik majd. Reakció: csicsijja babája :) imádom!!! Azt még nem mondja, hogy Marci, de azt már igen, hogy öcsi :) valahogy így: ecsi :)) Nagyon nagyon sokat fejlődött a beszélőkéje, mindent utánoz, hol érthetőbben, hol pedig teljesen másképp. Van valami amit nem tudunk megfejteni, ez a citoá ha kérdezem, hogy mi az akkor vigyorogva közli, hogy blablabla :) nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a megfejtés. Bármit elmutogat, ha valamit akar addig mutogatja amíg nem értjük miről is van szó. Most például idehozta a szandiját, hogy menjünk le játszani :)) Úgyhogy megadom magam... menjünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése