"Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet Veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó a hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkre tehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell erőnk legyen arra, hogy nevessünk,
és mindig kell idő arra, hogy szeressünk."
Jól tudom, erre a napra SOHA, DE SOHA nem tudok úgy tekinteni mint eddig.
Bocs mindenkitől, de ez a bejegyzés nem kommentelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése