Jó korán, még januárban elkezdték tervezgetni a fiúk, hogy minek is öltözzenek be a farsangi mulatságra.
Zoziét még nem lövöm le, mert az övé csak holnap lesz.
Marci Konyhafőnök akart lenni. Nem tiltakoztam, mert mesehősből mindig nagyon sok van. Kicsit vakargattam a fejem, hogy is fogom én ezt megvalósítani...
De rájöttem, hogy hiába vannak szuper ötleteim ha idő nincs rá... Már megint ez a fránya idő...
Zoziét megrendeltem, meg is érkezett. Épp bontogattuk a csomagot amikor Marci keservesen sírni kezdett... Egyrészt, mert ő nem kapott jelmezt még, de főként azért, mert meggondolta magát, inkább rendőr szeretne lenni.
Ám legyen, végül is tök mindegy mit rendelek. Így rátaláltunk egy aránylag jó, árban is elfogadható jelmezre.
Szerettem volna, ha kapok kölcsön egy igazi rendőr sapit, de már nem lakik itt a rendőrfiú, aki anno Zozinak adott kölcsön dolgokat. Láthatóan Marcit nem zavarta a dolog, lelkesen készült. Találtam szuper pisztolyt és bilincset meg jelvényt, így teljessé vált a felszerelés. Boldogság a köbön.
Tegnap este így jellemezte a napot: életem egyik legjobb napja volt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése