Nem jó így írni... Ennyi idő elteltével... Az érzések ennyi idő alatt ülepednek...
Ééés eljött a június. A várva várt. Rögtön az első napján Marci óvodai évzáró ünnepsége és a ballagás.
Nem kicsit féltem tőle, talán nem alaptalanul. Az évzárón csak az ő csoportjuk, a pillangó csoport szerepelt. Táncoltak, verseket mondtak, valamint egy mesét adtak elő. A Nagytakarítás a napnál címűt. Aranyos mese, aranyosak voltak. Marci volt a mesélő. Ügyesen végig mondta a szerepét. Sőt, igazából az egész mesét tudta, mert egy-két gyereknek súgott is :-)
Aztán amikor vége lett, kivonultak.
Jött az óvónéni, és kitessékelt mindenkit, mert a Dínó csoport évzárója következett. Az szm.anyuka itt gyorsan összeterelte a ballagós szülőket, és átadták az ajándékokat. Természetesen az szm.anyuka mondott szöveget, az szm.anyuka kisfia mondott verset. Szm.apuka pedig beállt középre (mert ott jó a fény) és vette kamerával hitvesét. És persze az szm.család adta át az ajándékokat. Áááá annyira, de annyira gáz volt. Nem csak szerintem, hanem úgy általános vélemény volt. Itt nem a gyerekek búcsúztak, hanem az szm.család.
Majd ebből a teremből is kitessékeltek mindenkit az udvarra. A fennmaradó kb fél órában voltak gyerekek akik trambulinoztak, futkároztak, homokoztak. Szerencsére Marci csupán egyszer említette meg, hogy szeretne mókuskerekezni, de elég volt csak mondani neki, hogy a ballagáson gyűrött lesz a szép új ingje és le is tett róla. Nagyobb baj volt, hogy szomjas volt. Szerencsére a konyhában az egyik dajka néni tett-vett, így kértünk tőle vizet.
Na lassan kezdtek szivárogni ki a Dínós szülők, így gyorsan összetereltem a családom és bementünk, hátha lesz helyünk. Szerencsénk volt. Épp megüresedett egy pad és azt gyorsan elfoglaltuk.
Jöttek a ballagók. Mondtak közösen egy-két verset. Elbúcsúztak a Pillangók aztán a Dínók egy-egy verssel. Ezután a terem közepére helyeztek egy virágból készült kaput. Ez egy nagyon szép és megható rész volt. Az óvónénik egyesével szólították a gyerekeket: -Az óvodától búcsúzik Rédei Marcell Pillangó csoportos gyermek. És a gyermek a kapu alatt elmondta a saját kis négysoros búcsúversét. Kapott egy tarisznyát és egy búcsúpuszit, majd kilépett a kapun.
(Hát itt kellett kicsit szemet törölnöm...)
Majd integetve kivonultak.
A gyerekek végig vonultak az udvaron, ott lehetett fényképezni.
Ezután mi elköszöntünk a családtól, mert a ballagókat még megvendégelték sütikkel, üdítőkkel. Na itt Zozi is beszállt :-)
Amikor jól kibulizták magukat még visszamentünk a csoportba, lőttem néhány képet és eljöttünk haza.
Végülis túlélhető volt. Nem hullattam könnyeket, hogy vége az óvodának. Úgy léptünk ki a kapun, hogy véééége. Sóhaj, pont.
Ez a virágkapu nagyon szép ötlet.
VálaszTörlésSikeres és boldog iskoláséveket kívánok Marcinak!