Valamikor kb egy hónapja kaptunk két papírt a zeneiskolából. Az egyik egy jelentkezési lap volt a következő tanévre, a másik egy meghívó a zárófoglalkozásra és a beíratkozás időpontja. Ez utóbbit a naptár mellé tűztem, nehogy úgy járjunk, mint tavaly, hogy úgy telefonálnak utánunk, hogy igazán tegyük tiszteletünket személyesen is...
Szóval eljött a nagy nap, kedden. Fél 1-kor kezdődött a buli. Érdekes hogy nem a saját termükben tartják a szolfézs órát, hanem összevonva a bésekkel. Pedig sokan járnak az osztályukból.
Végülis azthiszem mindegy.
K. Néni már rajzolt a táblára hanglépcsőt, ritmusokat, és pár hangból álló dallamot is.
Kicsit beénekeltek, aztán ritmust tapsoltak, szolmizációs hangokat mutogattak el. És a főfő produkció az volt, hogy szolmizálva, mutogatva kellett elénekelni dalokat. Erre 3 gyerek jelentkezett. Marci volt az első. Nagyon ügyes volt. Bár K.néni szerint az a ré kicsit függőlegesen lett mutatva.
Tapsoltak ritmusokat egyenként, majd ezt egy nagy ritmuskígyóvá gyurták össze. Mindenki tapsolta a sajátját összekötve az előzővel.
A végén pedig K.néni kiosztotta a bizonyítványt. Ezt megelőzően mondta, hogy lesz még hangszerválasztó foglalkozás, amikor bemennek a zeneiskolába, és minden tanár bemutatja milyen hangszereken lehet tanulni. De persze K.néni már puhatolózott ki mit szeretne.
Végül minden gyerekkel kezet fogott, mondott pár jó szót, (Marcinál kiemelte, hogy nagyon szépen énekel és tökéletes a ritmusérzéke) majd a gyerekek megmondták az előzetesen kiválasztott hangszert. Na ezt nálunk eddig titkos volt, mert Marci nem nagyon tudja mit is szeretne. De akkor és ott, teljes határozottsággal a gitárt jelölte meg. Örülök neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése