Lehet, hogy lopnom kellene az ötletet Erikától és pontokba szedve írni. Sok apró rövid történet van.
Szerda este Zozi mondta, hogy ő csütörtökön inkább úszik, most nincs kedve hangszerórára menni. Úgyis pénteken vizsgázik, a darabokat tudja. Így is lett. G bácsit felhívtuk, aztmondta oké, de a házi feladat ötször eljátszani a vizsgaanyagot. Így is lett.
Csütörtökön Zozi a sulikapuban szétbőgött fejjel fogadott... kezében a szemüveg... a két hetes új szemüveg...
Egy harmadikos fiú, -mert Zozi osztálytársa nemet mondott egy közös focizásra- Zozit mérgében a tujafák közé lökte, közben a szemüveg lerepült... a fiú felkapta és dühében földhöz vágta...
Bár nem tört össze, de kiesett a lencséje...
Úgy kapásból hirtelen a döbbenettől nem is tudtam mit csináljak. Elrohantunk az optikushoz. Szerencsére szépen sikerült visszatennie. Feltett szándékom az volt, hogy ha új kell, akkor számlát kérek és a gyerek szülei kifizetik.
Egy harmadikos fiú, -mert Zozi osztálytársa nemet mondott egy közös focizásra- Zozit mérgében a tujafák közé lökte, közben a szemüveg lerepült... a fiú felkapta és dühében földhöz vágta...
Bár nem tört össze, de kiesett a lencséje...
Úgy kapásból hirtelen a döbbenettől nem is tudtam mit csináljak. Elrohantunk az optikushoz. Szerencsére szépen sikerült visszatennie. Feltett szándékom az volt, hogy ha új kell, akkor számlát kérek és a gyerek szülei kifizetik.
Másnapra a mérgem annyira csillapodott, hogy nem csináltam ügyet belőle, mert pénzbe sem került. Csupán a bosszúság és döbbenet maradt, hogy egy kisgyerek már ekkoraként erre képes akkor mi lesz később. Zozinak mondtam, hogy csak annyit mondjon, hogy nem kellett fizetni, de egy bocsánat kéréshez ragaszkodjon.
Miután tanár is látta a dolgot, így igazgató úr elé került az ügy, aki behívta a gyerek szüleit. Tán az anyuka sírva ment haza... hm... komolyan sajnáltam... jóféle csemete lehet... Mindegy. Pontot tettünk a dolog végére.
Miután tanár is látta a dolgot, így igazgató úr elé került az ügy, aki behívta a gyerek szüleit. Tán az anyuka sírva ment haza... hm... komolyan sajnáltam... jóféle csemete lehet... Mindegy. Pontot tettünk a dolog végére.
Pénteken Zozi ebéd után eljött a suliból mert csak úgy tudtunk beérni a hangszervizsgára. Nem mehettem be, csak a vizsgázók. Így a folyosón rágtam tövig a körmöm... De vigyorogva jött ki. Szerinte jól ment. Eredmény azaz bizonyítvány majd 15-én.
Látszik, hogy mindjárt vége a tanévnek. Péntek este volt a fiúknak a Jóga óra utolsó foglalkozása. Bár nem tudták, de ebből is vizsga volt. Kaptak oklevelet meg apró ajándékot.
Hétfőtől pedig unatkozunk? Se zeneiskola, se jóga se semmi... tisztára fura lesz, hogy nem kell rohanni sehova...
Hétfőtől pedig unatkozunk? Se zeneiskola, se jóga se semmi... tisztára fura lesz, hogy nem kell rohanni sehova...
Közben beírattam a fiúkat a gyülekezeti táborba, tavaly még csak Zozi volt, de most már Marci is megy. Június utolsó hetében lesz majd. Zozi nagyon élvezte, remélem most is nagy élmény lesz.
Zozit megint hívták a suli utáni héten tartandó tehetség kutató zenetáborba. Naná, hogy menni fog.
Mindkettő napközistábor jellegű, reggeltől délutánig.
Aztán meg máris itt a július...
Na hirtelen ennyi jutott az eszembe.
Illetve van még valami, de maradni kell holnapra is mesének 😊
Illetve van még valami, de maradni kell holnapra is mesének 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése