Csütörtökön volt Marciék osztályában az Anyák napi ünnepség.
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat. Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák.
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat. Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák.
Úgy volt hirdetve, hogy 4-kor kezdődik. Hát cseppet korábban, 3/4-kor értem oda, azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy olyan helyre tudjak ülni, ahonnan jól látom Marcit.
4 előtt 1-2 perccel még az iskola ajtajában voltunk, mert be volt zárva az ajtó...
Hogy miért az csak később derült ki... akkor amikor kinyitotta E néni. Sorfalat álltak a csöpp gyermekek. Na nekem könnybe is lábadt a szemem rögtön, olyan kedves gesztus volt. Amikor odaértem Marci elé, kézenfogott és bekísért a szépen feldíszített terembe.
Mondtak verset, énekeltek, magyarul is angolul is. Édesek voltak. Nekem külön meglepetés volt a vers, mert Marci olyan jól titkolta, hogy mit mond hogy nem derült ki. Egyszer ugyan rákérdeztem hogy gyakoroljuk-e, de nem engedte, mert akkor megtudom.
A műsor végén kaptuk meg az ajándékokat. Ők is rajzoltak rólunk egy portrét, és kaptunk virágot meg egy kis fából készült szivecskét.
A helyválasztás olyan jól sikerült, hogy Marci pont mellettem állt. Néha-néha megfogta a kezem.
Szép délután volt. Kicsit könnyes, megható, kedves.
Hazafelé természetesen járt a gombóc fagyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése