Nyaralás -1-

Két hét együtt. Mennyei. Azért is jó két hétre menni nyaralni, mert ebbe aztán sok minden belefér. Nálunk ami belezsúfolódott: meleg... mit meleg... kánikula, hideg (az a 17-18 fokos esős vacogós), jókedv, bosszúság, viháncolás, betegségtől darab faként fekvés, csavargás, unatkozás, aztán még sok más... 

A helyszín továbbra is a megszokott Balatonfüred. Imádjuk. A szállás is a jól bevált AAA. Kényelmes, tiszta, jól berendezett, pont nekünk való.

Programok hasraütés szerűen, voltak elképzelések, amiket részben sikerült megvalósítani, aztán voltak olyanok amiket nem terveztünk.

Összességében nagyon jó volt. Szombat délután értünk haza. Most még annyi minden kavarog a fejemben, hogy félő ha nekikezdek részletezni holnap reggelig írok... na meglátjuk, uccu neki :-)

Tehát... pénteken még dolgoztunk mindketten, de egész héten próbáltunk előre készülni, hogy csak indulni kelljen. Na meg úgy készültünk, hogy nem indulunk korán, ráérünk délután odaérni. Ez persze átíródott, mert a tulaj csak 1-ig ért rá. De semmi gond, hosszú az éjszaka, bepakoltunk és időben indulva szépen odaértünk.
Aznap nem is csináltunk semmi mást, csak belaktuk a lakást, vásároltunk, ebédeltünk, kifújtuk magunkat.

Vasárnap korán indultunk a strandra Csopakra, mert a szokásos egésznap árnyékos helyek hamar betelnek. De erre sem lehetett panasz, minden tökéletes volt. Reggelit vettünk a közeli pékségben, amíg mi sátrat vertünk Apával addig a gyerekek láblógatva ettek, na jó a kacsák sem maradtak éhen... 

Ezután irány a víz. Saralás, pancsolás, először még csak úgy óvatoskodva aztán mindent bele :-) Egyik kicsi sem vizibolha... sőt...  de a végére olyan jól belejöttek, hogy öröm volt nézni.  Ebéd a strand éttermében, kicsi delelés, utána estig újra pancsolás. A víz hőfokára sem lehetett egy szavunk sem, mert 27-29 fokos volt. Már-már majdnem meleg is volt.

Az első bosszúság rögtön vasárnap este az első strandolós nap után történt. Alig hagytuk el Csopakot, gázt adtam, váltottam volna sebességet de nem sikerült üresen mozgott a sebváltó. Gyorsan lehúzódtam az út szélére, Zoli autómentőt és taxit hívott. Mi a gyerekekkel hazamentünk, Apa pedig az autóval a szerelőhöz... (vasárnap este!!!)
Kiderült a sebváltó bolvdenje (asszem így írják) szakadt el.  Keddre lett autónk.

Hétfőn így aztán busszal mentünk a kikötőhöz, visszafelé pedig sétáltunk. Pedig baromi messze van, de jó volt. Van egy kis pizzéria a lakás közelébn, ott vacsoráztunk. Na itt már Marci nem tetszett nekem, mert nem evett szinte semmit. Nem kell, nem éhes, de látszott rajta, hogy valami fáj... hát kiderült éjjel... Egyszercsak felsírt. A foga fáj... adtam gyógyszert, elaludt. Reggel megint fájlalta, így felbuszoztunk az orvosi rendelőbe. Szerencsére egy tündéri doktornéni volt. És valóban ott ahol mutatta, hogy fáj, volt egy icipici lyuk. Beleszorulhatott valami és az feszítette. Kicsit megfúrta, kitisztította neki kapott Cataflam cseppet ha fájna és kész. Szerencsére nem volt rá szükség.

Gondoltam oké izgalmakból elég, letudtuk gyorsan az elején.

Estére kész lett az autó, így szerdától ismét a strand és a lakás közt ingáztunk. Szombatig, mert akkor jött a rossz idő. 

Persze, hogy az izgalmakból is meglegyen a harmadik... Zsuzsi is alkotott, nehogy kimaradjon... egyik strandos napon ebéd után amíg a kicsik pihentek lelépett.  Így volt ez máskor is, nagylány nem kell a kezét fogni, jön-megy, de néha-néha lejelentkezik. Na akkor nem... eltelt úgy két óra, már a kicsik is felébredtek, Zsuzsi sehol... bementünk a vízbe pancsolni, utána sincs, a cucca ugyanúgy nem kerültük el egymást. Körbejártuk a strandot, sehol... Körbejárta Zoli, aztán én is... sehol... nem  volt mit tenni bemondattuk a hangosbemondón. ...és megjelent... kicsit zavaros, hogy hol volt... ő aztmondja olvasott a könyvárusnál... háát... na mindegy megvan és ez a lényeg. 

Na ezek voltak a meleg napok... hát... nem volt eseménytelen :-)

...egyenlőre ennyi... folyt.köv...