Na nem sokáig bírtam, fél 1-kor már ott toporogtam az ovi udvarán. Jól meg is kaptam a magamét, hogy nem szabad hamarabb bemenni, mert ha meglátnak valakit a gyerekek akkor nem esznek tovább, mindegyik azt lesi kiért jöttek. Persze igazuk volt. Jójóó, nem bírtam ki addig és mivel nyitva volt a kapu (zárni szokták) persze hogy bementem. Ki bírna a nyitott kapu előtt topogni?
Jöttek-mentek a dadusok, hordták ki a tányérokat, gyorsan informálódtam, hogy telt a nap. -Nem sokáig pityergett Zozi amikor eljöttem, amikor meg kimentek az udvarra már nagyon jó kedve volt, nem volt semmi baj. Szépen megvártam amíg a dadák szabad utat adnak és utána már a folyosón vártam. ...és jöttek a mosdóból, egymás vállát/derekát fogva, mint egy kis vonat :) A mozdonyvezető Zozikám volt :) Jó lett volna lefényképezni, bár a kép az én agyamba véglegesen beleégett. Mosolygott, nem rohant oda hozzám, hanem szépen elvonatozott a csoportba, fogta az uzsonnáját és jött. Öleltem, szorítottam. Ölelt és szorított. Felöltöztettem és jöttünk haza. Útközben mesélte, hogy sírt az egyik kisgyerek nagyon. (nem ő, tényleg sírt az egyik kisfiú egész nap) Az uzsonnára kapott paradicsomot hazáig megette :) Itthon Marcit gyorsan ágyba dugtam, mert szegény már nagyon fáradt volt. Általában délben elalszik, most nem hagytam... :( Zozikám az ölembe telepedett és mesélt. ...hogy kint voltak az udvaron, ...hogy nem ette meg az ebédre kapott főzeléket, de a levest mindet :) ...hogy szólt az óvónéninek, mert szomorú volt... aki az ölébe vette és megvigasztalta. Nem kérdeztem, jó, hogy magától mesélte el a dolgokat. Lefektettem, szorította a kezem... és nagyon gyorsan elaludt. Jól elfáradt.
Így most csend van, mindketten alszanak. Zsuzsit várom, hogy hazaérjen. Kíváncsi vagyok az ő élményeire, hogy érezte magát az első nap az új osztályában...
Jöttek-mentek a dadusok, hordták ki a tányérokat, gyorsan informálódtam, hogy telt a nap. -Nem sokáig pityergett Zozi amikor eljöttem, amikor meg kimentek az udvarra már nagyon jó kedve volt, nem volt semmi baj. Szépen megvártam amíg a dadák szabad utat adnak és utána már a folyosón vártam. ...és jöttek a mosdóból, egymás vállát/derekát fogva, mint egy kis vonat :) A mozdonyvezető Zozikám volt :) Jó lett volna lefényképezni, bár a kép az én agyamba véglegesen beleégett. Mosolygott, nem rohant oda hozzám, hanem szépen elvonatozott a csoportba, fogta az uzsonnáját és jött. Öleltem, szorítottam. Ölelt és szorított. Felöltöztettem és jöttünk haza. Útközben mesélte, hogy sírt az egyik kisgyerek nagyon. (nem ő, tényleg sírt az egyik kisfiú egész nap) Az uzsonnára kapott paradicsomot hazáig megette :) Itthon Marcit gyorsan ágyba dugtam, mert szegény már nagyon fáradt volt. Általában délben elalszik, most nem hagytam... :( Zozikám az ölembe telepedett és mesélt. ...hogy kint voltak az udvaron, ...hogy nem ette meg az ebédre kapott főzeléket, de a levest mindet :) ...hogy szólt az óvónéninek, mert szomorú volt... aki az ölébe vette és megvigasztalta. Nem kérdeztem, jó, hogy magától mesélte el a dolgokat. Lefektettem, szorította a kezem... és nagyon gyorsan elaludt. Jól elfáradt.
Így most csend van, mindketten alszanak. Zsuzsit várom, hogy hazaérjen. Kíváncsi vagyok az ő élményeire, hogy érezte magát az első nap az új osztályában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése