Vannak még csodák, és csodálatos emberek!

Előzmény: nyaralás közben amikor bobozni voltunk,  kaptunk egy mc.donalds  kupont. Ki is használtuk, beautóztunk Veszprémbe. A gyerekeknek természetesen gyerekmenü dukált. Akkoriban a Kiskedvencek kabalafiguráit adták ajándékba.
Teljesen véletlenül,  Marci pont egy kutyát kapott. Duke kutyust. Ez egy maroknyi méretű barna szőrgombóc, aki már-már annyira csúnya,  hogy az már szép.  :-)
De az én kutyaimádó, falka-tulajdonosomnak egy pillanat alatt a kedvencévé vált. Olyannyira,  hogy vele feküdt, vele kelt. (na jó, ott aludhatott Spuri-kutya és a boxer is, de betakarva csak Duke volt)
Naná, hogy az óvodába is ő kísérte. Igenám, de sajnos egyik délután hazafelé kipottyanhatott az ovistáskából...
Volt ám nagy szomorúság...  De a remény megmaradt, hátha az oviban akart maradni Duke...  Csakhogy reggel ott sem találtuk...
A netet bújtam egész nap,  valahol lehetne-e másikat vásárolni,  de csak nagyobb méretűt találtam,  ebben pedig pont az volt a jó,  hogy marokban elfért.
Végül este jött az ötlet, hogy a fb ismerősöknek hátha van...
Éééés igen,  egy nagyon kedves blogbarát, illetve gyönyörű lánykája felajánlotta, hogy küldenek egy Duke-t. 
Marci, azóta kb óránként kérdezte meg,  hogy tényleg igaz-e. :-) ... És nem lesz-e szomorú a kislány,  hogy neki már nincs?  :-)

Tehát ma Duke megérkezett. Marci öröme határtalan. 
Én pedig párás szemmel nézem, és ilyenkor újra elhiszem, hogy vannak még csodák.
Ha erre jársz,  és látod: itt is köszönjük Bogi és KicsiHanna!!!



A nagycsoportos első napja

...hát igen,  ez a nap is eljött...  Már nem húzhattuk tovább,  Marci is oviba ment ma reggel. 
Még visszanyúlok a péntek délutánra,  amikor bevásárlás közben találkoztunk A. Nénivel,  aki szomorúan mondta Marcinak,  hogy sajnos idén már nem az ő csoportjukban lesz óvónéni.  Marci flegmán rávágta, hogy nem baj...
A. néni nevetve mondta, hogy kicsit nagyobb megrendülésre számított.
Hát szerintem lesz is, csak később esik le a tantusz.  Mert a kedvenc -a kezdeti nehézségek után- Ő volt.  Ő nyújtotta a vigaszt, tőle jött a sok ölelés,  bátorítás.

Vasárnap készülődtünk,  összeraktam az ovis zsákot,  tornacuccot, benti cipőt, készítettünk elő új focis pizsamát, kistáskát, alvó cimborát.
Nem láttam Marcit sem szomorúnak,  sem kitörően vidámnak.
Bennem kimondhatatlanul nagy drukk volt/van,  mert nem szeretném, ha az elmúlt évekhez hasonlóan szomorúnak, szorongónak látnám.  A nyáron szerintem egész jól sikerült a kis lelkét rendbe tenni.  Nem lenne jó, ha újra össze lenne törve. Rengeteget dícsértük mindenért,  talán egy kis önbizalmat is sikerült beletáplálni. Jó lenne, ha így maradna. 
Szóval eljött a reggel,  előre megbeszéltek szerint,  Apácska vitte Zozit suliba,  hogy legyen elég időnk Marcival beköltözni.
Aránylag jó tempóban készültünk el, időben indultunk.
Megkerestük az új szekrényt, majd lecuccoltunk a csoportjukban. 
Szomorúan láttuk, hogy a kiírt menü még a múlt heti,  így nem tudtuk mire készíteni a pocakot.
Volt még gyors ölelés,  és szépen besétált Marci a csoportba.  A saját óvónéni még nem volt ott, de A.néni igen.  Jól megölelgették egymást. 
Na én itt indultam el. 

Itthon mesélte, hogy volt már foglalkozás.  Ráadásul az egyik rettegett...mesét hallgattak és azt kellett lerajzolni... Nem szeret rajzolni...
Na majd reggel megnézem a művet :-) és jóóól megdicsérem :-)
Beszélgettünk pont ma reggel erről,  hogy nem baj,  ha nem sikerül szépre. Hibázhat.
Na a lényeg,  hogy jókedvűen jöttünk haza. 
Annyira jó lenne, ha így is maradna.

A harmadik osztályos első napja :-)

Aludtunk is éjszaka,  meg nem is.
Nekem brutálisan fájt a fejem...  Apa kb két óránként ébren volt. 
Zozi pedig az összes lepedőt,  plédet egy hurkába gyűrte... így joggal gondoltam,  hogy nem túl pihentető volt az Ő éjszakája sem.  Egyedül Marci aludt rendesen,  dehát Ő még szabadnapos :-)
Ennek ellenére,  Zozi szépen ébredt,  csak mi nagyok voltunk olyan gyűröttek, hogy speciel tőlem vagy öten kérdezték beteg vagyok-e... (pedig még sminkeltem is)

Gyorsan lepasszoltuk Marcit Anyunál. Ott Zozi kapott egy szerencse követ. Neki nagyon sokat jelentenek az ehhez hasonló apróságok.

Szóval kicsivel 7 után már leparkoltunk az iskola előtt.  Csak azért mentünk ennyire korán, mert Zozi ezt kérte.  Mégpedig azért,  hogy azt a helyet választhassa, amelyiket szeretné. Az első padot az ajtó mellett.  Ám legyen,  ezen ne múljon :-)
Az első sokk akkor ért amikor az udvaron őrködő tanító néni felvilágosított minket, hogy fél 8 előtt az iskola épületébe nem léphet be diák.  Hm bakker itt egy szülő sem dolgozik????
Szerintem látta, hogy Zozi kétségbe esik,  hogy lesz így meg a legjobb hely..
. Ezért megengedte, hogy bevigyük a táskát.  Nagy mosolyt kapott köszönetül.
Így meglett a szuper hely is.
Ezután már az sem érdekelte Zozit, hogy először Apa búcsúzott el,  majd kicsivel fél 8 előtt én is. Mert bár csak egy park választja el a munkahelyem az iskolától, de fél 8-kor nekem is formaruhába átöltözve kell az asztalomnál lenni.

Szépen eltelt a nap. 4-kor mentem érte. Már a park közepén jártam,  amikor kiszúrtam, hogy ott vár az udvaron.  Integettünk vigyorogva. 
Nagyon jó nap volt,  játszottak egész nap,  versenyek voltak,  meg vetélkedők. És csak ömlöttek a szavak,  a jobbnál jobb élmények.  Kati néni szigorú, de nagyon kedves,  nem kiabálós. Jó lesz.

Kicsit megnyugodtunk azt hiszem.

Nap közben kiderült a zeneiskolában tartott órák ideje is.
Szolfézs: hétfő, csütörtök 14-14:45
Hangszer: hétfő,  csütörtök 18-18:45

Az, hogy két órára ki varázsolja át a zeneiskolába őt és még jó pár gyereket az még kérdéses,  mert az iskola nem vállal ilyet. Talán szülői összefogással menni fog.  Legalábbis remélem... Ugyanaz a kérdésem:  Bakker, minden szülő ráér?  Na valami majd lesz...

Már csak reménykedem,  hogy Marci suliváró foglalkozásával ne ütközzön semmi. 

Na, de majd ezeken ráér akkor gondolkodni amikor aktuális lesz. 

Most akkor holnap tényleg suli??

...nem hiszem el...  Ennyire gyorsan elszaladt a nyár...?
Még csak most tervezgettük a nyaralást...

Az iskola szokásaitól eltérően nem vasárnap,  hanem kedden délután volt Zozinak az évnyitó.
Nem volt kedve menni...  Nem hiányoztak neki a többiek, nem hiányzott a tanulás. 
Na meg fél...  Ennek hangot is adott, azt mondta, elég feszült vagyok...
Új helyen lesznek,  már a nagyiskolában.  Ez még nagyobb,  mint az előző, pedig az is elég nyomasztóan hatott tavaly rá.
Most új lesz a tanító néni is.
Szerinte nagyon szigorú.  Nem tudom,  nem ismerem.  Kati néninek hívják,  valamivel idősebb,  mint mi, szőke hajú,  szemüveges,  kedves arcú, de szerintem is kissé szigorú. Vagy nem is jó szó ez rá, inkább távolságtartó. Nem nézem ki belőle, hogy ölbe veszi a gyerekeket, de hátha kellemesen meglepődünk majd. Az évnyitón találkoztunk először vele. Mondjuk jó lett volna egy ismerkedős játszós délután egy  parkban...

A napközis tanító néni,  Ica néni marad. Legalább ennyi állandóság lesz.

Az évnyitó nem volt túl hosszú.  Amikor jöttünk ki a templomból Zozi szemében némi mosoly bújkált.  Mondjuk ez nagyban köszönhető annak is,  amit feszültségoldásként meséltem neki útközben. 
"Amikor az Igazgató bácsi mondja, hogy a tanévet megnyitom, akkor gondoljon arra,  hogy vannak iskolák ahol ilyenkor a tanulók hangosan azt kiabálják, hogy fúúúúj." 
Na ezen jót nevetett,  és látszott rajta,  hogy az eszébe jutott. 
Mondjuk elmondtam vagy 5 miatyánkot, hogy nehogy félhangosan fújogni kezdjen :-)

Na szóval,  holnap suli... 
A táska kész, de azon kívül semmi... Nagyon lusta voltam én is... Bár nem volt semmi időm elmélyülni ebben a témában,  mert amióta hazajöttünk a nyaralásból valaki mindig van nálunk. 
Na de ami késik nem múlik,  csütörtökön,  pénteken nem történik semmi,  és van egy egész hétvégém :-)

Marci még két nap szabadnapot kapott, csak hétfőn kezd. Micsoda mázlista :-)

Akkor hát a 2016/2017-es tanévet megnyitom.
(szabad fújogni)  :-)

Családi szülinapi buli

...ami tulajdonképpen két hétvégét ölelt fel.
Épp csak hazaértünk a nyaralásból, másnap Zozi buliba volt hivatalos. 
Mi addig Marcival elmentünk megvenni az oviba a pizsiket, benticipőt, tornacipőt, tolltartót,  meg hasonlókat.

Valahol Marci benyelhetett egy  "jóóó kis vírust" mert másnapra hányni kezdett, meg lázas volt.  Voltunk doktornéninél, azt mondta semmi különöset nem lát. Volt már ilyen máskor is,  pár nap alatt elmúlt. 

Javában szerveztük hétvégére a családi bulit tovább. 
Közben Marci rekordokat döngetett olyan rosszul volt.  Nem akart lemenni a láza, ment a hasa brutálisan. 

Már-már le akartuk mondani az egész banzájt, de csütörtökre jobban lett.
Bár nem volt tökéletesen,  mert étvágya nulla,  de tünetmentes és jó kedvű volt. 

Na így indultunk neki... 

Szombaton jöttek Apa Anyukája, testvére családostul meg Anyuék,  vasárnap pedig Apuék és a Bátyám a kislányával. 

Végül tök jó volt a hangulat,  mindenki jól érezte magát szerintem. A fiúk pedig fürödtek a szeretetben.

Volt azért némi bosszantó dolog is, mert nálunk semmi sem alakul tökéletesen. 
Időhiány miatt csak rendeltem két egyforma mini csokitortát. Dísz nélkül,  mert Zozi Garfildosat kért, Marci pedig kutyásat.
Így a marcipán figurákat rendeltem. 
Szombaton reggel szóltak,  hogy nem a megrendelt tortát hozták ki. Az egyik valami habos-babos tünemény volt,  ami nem bírta volna el a díszeket.
Ugye augusztus 20 volt,  így a cukrászat nem dolgozott.
Végül nem kis bosszankodás, és némi telefonon veszekedés után,  megígérték, hogy lesz még egy csokitorta.

Így aztán minden jóra fordult, volt minden amit szerettünk volna. 

Kicsit izgalmasra sikeredett, dehát nem is mi lennénk ha nem így történt volna.  :-)

Aztán eltelt egy hét, (kivételesen aránylag esemény mentesen) Szombaton érkezett meg Marcikeresztanyu, Atival a kisfiával.  Hát nem túlzok,  hogy mennyire imádni való kölyök :-) Most volt két éves, és olyan is,  mint minden kétéves.  Tele energiával,  akarattal,  hihetetlen humorérzékkel. Nulla félelem,  közvetlen játékosság.  Imádom no... :-)

Evelin hozott tortát is, amire olyan gyertyákat tettünk amit ha elfújták a fiúk újra fellobbant. Na ezen jókat nevettünk. Tetszett nekik. 
Kicsit fájó volt a búcsúzás,  mert nagyon ritkán találkozunk.
Így miután jól kibulizta mindenki magát,  jöhetnek a hétköznapok...

Nyaralás 6- Bobozós

Jaj,  de lemaradtam....
Peregnek a napok, engem meg bedaráltak a hétköznapok...

Szóval,  volt még olyan nap is amikor azt hittük hűvösebb lesz.  Végülis, nem is volt olyan veszettül meleg,  de biztosan nem fagytunk volna bele a vízbe.

Mégis egy sokkal-sokkal jobb programot találtunk ki.  Bobozni mentünk.
Nekem nem túl kellemes élményeim vannak a bobozásról. Visegrádon ugyanis sok évvel ezelőtt sikerült kiborulni belőle. De az nem ez a fajta volt,  hanem az a "tepsis" változat.
Ez itt Fűzfőn nagyon megnyugtató,  hogy van biztonsági öv.
Vettünk egy nagy családi bérletet, így mindenki mehetett jóóó sokat.  Szerencsére korán értünk oda, így az első köröknél nem kellett sokat sorban állni.
Amikor kb a felét lecsúsztuk a bérletnek kicsit pihentünk a jétszótéren. A fiúk rohangáltak,  csúzdáztak, mi meg csak ültünk a fák árnyékában.  Aztán megmásztuk a kilátó lépcsőit, bámultuk a gyönyörű panorámát.
Nem vittünk fel telefont sem,  így nem fényképeztünk.
Aztán mikor elfogytak a néznivalók, lecsúsztuk a maradékot.
Na ekkorra szép hosszú sor volt már.  Az utolsó körre Apa felvarázsolta a táskámat, így lett 1-2 bobos kép is.
Na meg választottunk abból is, amit a célegyenesben készített a kamera.

Jó kis egydélelőttös program volt. 

Zozi a gyógyító

Támasztom a fejem... Zozi odajön, átölel.
-Mi a baj?
-Semmi,  csak fáj a fejem.
-Hogy lehetne meggyógyítani?
-Vettem be gyógyszert, majd jobb lesz.
-Igyál egy pohár vizet. ... Biztosan nem ittál eleget, és kiszáradt az agyad.

Hm....

Nyaralás 5- Hajókázás

Mivel gyorsan teltek a napok,  több volt még a program, mint a nap... Így az arborétum látogatásból hazatérve megebédeltünk, majd utána irány a kikötő.  Hajókázni mentünk.  

Próbálunk minden évben másikat kipróbálni, de lassan már mindegyik sorrakerült, kivéve a menetrend szerinti óriási hajót...

Most a Jókait választottuk.  Volt indulásig még egy óránk, addig ittunk egy finom kávét a kikötőben levő Pizzériában és bámultuk a vizet. Na meg majd megfagytunk... Pedig mindenki vastag ruhába volt felöltözve. Reménykedtünk benne,  hogy legalább az eső nem fog esni útközben...  (bezzeg estére még a nap is kisütött) 

Közben befutott a Kisfaludy,  majd el is indult. Aztán következtünk mi. Tihany felé vettük az irányt. Mi, hogy kicsit felmelegedjünk a zárt hajótestbe ültünk le. Majd később, amikor már kihajóztunk, akkor sétáltunk fel a felső szintre.
A Jókai kicsit gyorsabb a Kisfaludynál, így nem csak utolértük, de jól meg is előztük. Integettünk a másik hajónak,  és vissza is intettek. Na ez nagyon tetszett a fiúknak.

Gyakorlatilag nem volt semmi extra,  szokásos kör Tihanyig, meg vissza.  A fiúk nagyon élvezték.  Amikor már kikötni készültünk előre mentünk mi is a hajó orrába, és végig néztük, hogy mit is kell pontosan csinálni.  Nagyon ügyesen "parkolt" be a kapitány,  egy döccenés nélkül kötöttünk ki. 
Jövőre a fiúk hosszabb utat szeretnének...  Én meg egy naplementés hajózást...

A Jókai hajó története

Az 1913-ban épült hajó a Balaton egyik legöregebbje. A Balatontavi Gőzhajózási Rt. utolsó gőzhajóját Óbudán építették az Első Dunagőzhajózási Társaság gyáregységében, majd szekciókban Siófokra szállították, ahol összeszerelték és elnyerte akkori jellegzetes formáját és fekete színét. Ez év június 28-án vízre bocsátották és néhány nappal később, július 2-án megtette első próbaútját. Akkori méreti nem sokkal tértek el a jelenlegitől: 31,9 m hosszú, 5,3 m széles volt, a merülése pedig csupán 1,5 m.

Az újjászerveződő tulajdonosi háttér és az első dízelmotoros hajók megjelenése új külsővel ajándékozta meg az ekkor még gőzösként üzemelő Jókait: testének fekete színét fehérre cserélték. Új külsejének azonban nem örülhetett sokáig, a második világháború örvényei a mélybe rántották: 1944. október 31-én Vonyarcvashegy közelében robbant egy akna mellette. Súlyos sérülésekkel ugyan, de Keszthelyig eljutott. 1945. március 26-án a visszavonuló német csapatok - hogy ne kerüljön szovjet kézre - elsüllyesztették a hajót a balatonfüredi kikötőben.

Az ismételt üzembe helyezésre egészen 1948-ig kellett várni, ekkor állt újra szolgálatba a súlyos sérüléseiből felgyógyított Jókai. Néhány évvel később a hajó újabb átépítésen esett át: nyitott kormányállását zártra cserélték és megszüntették a sétafedélzetét. Ezzel az alakja elvesztette régi méltóságát.

1963 a következő fontos állomása a Jókai történetének: ebben az évben ugyanis kénytelen volt megválni sokat szolgált gőzgépétől, de cserébe egy 300 lóerős Buckau-Wolf dízelmotor került a hajó gyomrába. Az átalakítás azonban nem állt meg itt: jellegzetes, függőleges orrformája döntött, öblösebb alakúvá vált. A kormányállás lejjebb került, a fedélzeti felépítmény meghosszabbodott és a test egy "úszógumival" is hízott: a stabilitás növelésének céljával úszótesteket helyeztek el a vízvonalnál. Kormánylapátját egy modernebb, részben kiegyensúlyozott kormánylapátra cserélték a manőverképesség fokozása érdekében.

A 70-es évek végére új tendenciák mutatkoztak a balatoni hajózásban, és ebbe nem fértek bele a régi hajók. A selejtezés áldozatává vált az ekkor 67 éves Jókai is: 1980-ban a Balatonról a Körösökre került, ahol az idő múlásával egyre inkább leamortizálódott, míg végül egy jégzajlás során az orra partra került, a fara pedig víz alá. Ebben a méltánytalan helyzetében várta a végzetet a sokat látott hajó.

Ezt követően néhány alkalommal gazdát cserélt, majd a tiszalöki vízlépcső hajójavító üzemébe került, ám a felújításból nem lett semmi, likviditási problémák miatt félbeszakadtak a munkálatok.

1998-ban ebben az állapotában lelt rá Vanyolai Sándor, és itt vett új fordulatot a hajó élete. Sikeres megállapodást követően az üzemben megkezdődött a hajó nagy átépítése. Kurusa Sándor tervei alapján új külsőt kapott és a XXI. század elvárásainak megfelelő felépítést, kényelmes vendégteret. Meghajtásáról egy Caterpillar 290 lóerős dízelmotor gondoskodik, és zárt felépítménye mellett ismét sétafedélzettel is büszkélkedhet a hajómatuzsálem. Új festése a Vanyolai Kft. hajóira jellemző festést elsőként kapta meg: sötétzöld testén arany színben csillogó dekorációval várta, hogy új élete kezdhessen - ismét a Balatonon. Azonban a hányattatott sorsú hajó megpróbáltatásainak ezzel még nem ért a végére. Kitört a délszláv háború. 1999. március 24–június 10. között a NATO légi offenzívába kezd Jugoszlávia ellen. Ennek során a Dunába szakad több híd is, ami lehetetlenné teszi a hajó eredeti terveknek megfelelő utolsó utazását a Balatonon kívül: Tiszalökről át a Dunára. A hidak újjáépítése és a hajózás ismételt megindítása ellenére mégsem lélegezhettünk fel: a Balaton aszályos időszaka miatt hosszú évekig száraz maradt a Sió csatorna. Így kénytelenek voltunk ismét drasztikus lépéseket tenni: a Jókai teljes felső fedélzetét lebontva 2002-ben Dunaújvárosból Balatonkilitiig szárazföldön tettük meg az utat 3 nap alatt.

2002-ben érte tehát a hajót ismét a Balaton vize. 22 év távollét után visszatért szülőhelyére csodás új formában és azóta is a Balaton hullámait szeli a Jókai.
(forrás: vanyolai.hu)

Kisfaludy 

Marci 6 éves lett

Boldog születésnapot kívánunk Drága Kincsem, édes Kisfiam!  Nagyon szeretünk!

Marcinak is járt egy előszülinap

Anyu természetesen Marcinak is feldíszítette a szobát.
Kis beteg Kincsem (merthogy hétfő óta az és nem is kicsit...) nagyon boldog volt. 

Holnap folyt.köv.  nálunk...