Családi szülinapi buli

...ami tulajdonképpen két hétvégét ölelt fel.
Épp csak hazaértünk a nyaralásból, másnap Zozi buliba volt hivatalos. 
Mi addig Marcival elmentünk megvenni az oviba a pizsiket, benticipőt, tornacipőt, tolltartót,  meg hasonlókat.

Valahol Marci benyelhetett egy  "jóóó kis vírust" mert másnapra hányni kezdett, meg lázas volt.  Voltunk doktornéninél, azt mondta semmi különöset nem lát. Volt már ilyen máskor is,  pár nap alatt elmúlt. 

Javában szerveztük hétvégére a családi bulit tovább. 
Közben Marci rekordokat döngetett olyan rosszul volt.  Nem akart lemenni a láza, ment a hasa brutálisan. 

Már-már le akartuk mondani az egész banzájt, de csütörtökre jobban lett.
Bár nem volt tökéletesen,  mert étvágya nulla,  de tünetmentes és jó kedvű volt. 

Na így indultunk neki... 

Szombaton jöttek Apa Anyukája, testvére családostul meg Anyuék,  vasárnap pedig Apuék és a Bátyám a kislányával. 

Végül tök jó volt a hangulat,  mindenki jól érezte magát szerintem. A fiúk pedig fürödtek a szeretetben.

Volt azért némi bosszantó dolog is, mert nálunk semmi sem alakul tökéletesen. 
Időhiány miatt csak rendeltem két egyforma mini csokitortát. Dísz nélkül,  mert Zozi Garfildosat kért, Marci pedig kutyásat.
Így a marcipán figurákat rendeltem. 
Szombaton reggel szóltak,  hogy nem a megrendelt tortát hozták ki. Az egyik valami habos-babos tünemény volt,  ami nem bírta volna el a díszeket.
Ugye augusztus 20 volt,  így a cukrászat nem dolgozott.
Végül nem kis bosszankodás, és némi telefonon veszekedés után,  megígérték, hogy lesz még egy csokitorta.

Így aztán minden jóra fordult, volt minden amit szerettünk volna. 

Kicsit izgalmasra sikeredett, dehát nem is mi lennénk ha nem így történt volna.  :-)

Aztán eltelt egy hét, (kivételesen aránylag esemény mentesen) Szombaton érkezett meg Marcikeresztanyu, Atival a kisfiával.  Hát nem túlzok,  hogy mennyire imádni való kölyök :-) Most volt két éves, és olyan is,  mint minden kétéves.  Tele energiával,  akarattal,  hihetetlen humorérzékkel. Nulla félelem,  közvetlen játékosság.  Imádom no... :-)

Evelin hozott tortát is, amire olyan gyertyákat tettünk amit ha elfújták a fiúk újra fellobbant. Na ezen jókat nevettünk. Tetszett nekik. 
Kicsit fájó volt a búcsúzás,  mert nagyon ritkán találkozunk.
Így miután jól kibulizta mindenki magát,  jöhetnek a hétköznapok...