Aludtunk is éjszaka, meg nem is.
Nekem brutálisan fájt a fejem... Apa kb két óránként ébren volt.
Zozi pedig az összes lepedőt, plédet egy hurkába gyűrte... így joggal gondoltam, hogy nem túl pihentető volt az Ő éjszakája sem. Egyedül Marci aludt rendesen, dehát Ő még szabadnapos :-)
Ennek ellenére, Zozi szépen ébredt, csak mi nagyok voltunk olyan gyűröttek, hogy speciel tőlem vagy öten kérdezték beteg vagyok-e... (pedig még sminkeltem is)
Gyorsan lepasszoltuk Marcit Anyunál. Ott Zozi kapott egy szerencse követ. Neki nagyon sokat jelentenek az ehhez hasonló apróságok.
Szóval kicsivel 7 után már leparkoltunk az iskola előtt. Csak azért mentünk ennyire korán, mert Zozi ezt kérte. Mégpedig azért, hogy azt a helyet választhassa, amelyiket szeretné. Az első padot az ajtó mellett. Ám legyen, ezen ne múljon :-)
Az első sokk akkor ért amikor az udvaron őrködő tanító néni felvilágosított minket, hogy fél 8 előtt az iskola épületébe nem léphet be diák. Hm bakker itt egy szülő sem dolgozik????
Szerintem látta, hogy Zozi kétségbe esik, hogy lesz így meg a legjobb hely..
. Ezért megengedte, hogy bevigyük a táskát. Nagy mosolyt kapott köszönetül.
Így meglett a szuper hely is.
Ezután már az sem érdekelte Zozit, hogy először Apa búcsúzott el, majd kicsivel fél 8 előtt én is. Mert bár csak egy park választja el a munkahelyem az iskolától, de fél 8-kor nekem is formaruhába átöltözve kell az asztalomnál lenni.
Szépen eltelt a nap. 4-kor mentem érte. Már a park közepén jártam, amikor kiszúrtam, hogy ott vár az udvaron. Integettünk vigyorogva.
Nagyon jó nap volt, játszottak egész nap, versenyek voltak, meg vetélkedők. És csak ömlöttek a szavak, a jobbnál jobb élmények. Kati néni szigorú, de nagyon kedves, nem kiabálós. Jó lesz.
Kicsit megnyugodtunk azt hiszem.
Nap közben kiderült a zeneiskolában tartott órák ideje is.
Szolfézs: hétfő, csütörtök 14-14:45
Hangszer: hétfő, csütörtök 18-18:45
Az, hogy két órára ki varázsolja át a zeneiskolába őt és még jó pár gyereket az még kérdéses, mert az iskola nem vállal ilyet. Talán szülői összefogással menni fog. Legalábbis remélem... Ugyanaz a kérdésem: Bakker, minden szülő ráér? Na valami majd lesz...
Már csak reménykedem, hogy Marci suliváró foglalkozásával ne ütközzön semmi.
Na, de majd ezeken ráér akkor gondolkodni amikor aktuális lesz.
Mikor a kisebbik hugom elsős volt, én nyolcadikos. Szolfézsórára hetente kétszer én vittem őt, meg a többi osztálytársát.
VálaszTörlésCsak egy ötlet: bébiszitter csak erre az időre? Vagy a többi gyerkőcnek esetleg nincs nagy tesója a hasonló akcióra?
Szerencsére megoldódott. Volt egy önként vállalkozó anyuka, aki ráér vinni-hozni/kísérni a 15 gyereket.
TörlésHatalmas segítség, hihetetlen emberség. Minden tiszteletem az övé.