Vannak még csodák, és csodálatos emberek!

Előzmény: nyaralás közben amikor bobozni voltunk,  kaptunk egy mc.donalds  kupont. Ki is használtuk, beautóztunk Veszprémbe. A gyerekeknek természetesen gyerekmenü dukált. Akkoriban a Kiskedvencek kabalafiguráit adták ajándékba.
Teljesen véletlenül,  Marci pont egy kutyát kapott. Duke kutyust. Ez egy maroknyi méretű barna szőrgombóc, aki már-már annyira csúnya,  hogy az már szép.  :-)
De az én kutyaimádó, falka-tulajdonosomnak egy pillanat alatt a kedvencévé vált. Olyannyira,  hogy vele feküdt, vele kelt. (na jó, ott aludhatott Spuri-kutya és a boxer is, de betakarva csak Duke volt)
Naná, hogy az óvodába is ő kísérte. Igenám, de sajnos egyik délután hazafelé kipottyanhatott az ovistáskából...
Volt ám nagy szomorúság...  De a remény megmaradt, hátha az oviban akart maradni Duke...  Csakhogy reggel ott sem találtuk...
A netet bújtam egész nap,  valahol lehetne-e másikat vásárolni,  de csak nagyobb méretűt találtam,  ebben pedig pont az volt a jó,  hogy marokban elfért.
Végül este jött az ötlet, hogy a fb ismerősöknek hátha van...
Éééés igen,  egy nagyon kedves blogbarát, illetve gyönyörű lánykája felajánlotta, hogy küldenek egy Duke-t. 
Marci, azóta kb óránként kérdezte meg,  hogy tényleg igaz-e. :-) ... És nem lesz-e szomorú a kislány,  hogy neki már nincs?  :-)

Tehát ma Duke megérkezett. Marci öröme határtalan. 
Én pedig párás szemmel nézem, és ilyenkor újra elhiszem, hogy vannak még csodák.
Ha erre jársz,  és látod: itt is köszönjük Bogi és KicsiHanna!!!