Október...

kb. száz-ötvenhetedszer kezdek neki, hogy végre az a rosszkedvű bejegyzés ne látszódjon azonnal...

Bár sok újdonságról nem tudok írni, a kicsik hol jobban, hol pedig rosszabbul vannak. Egyik nap még Zozi orra folyik nagyon, krákog, köhécsel, másnapra mintha elfújták volna. Másnap már Marci orrát porszívózom, szortyog egész nap, vagy éppen a hasa megy... Most éjjel megint nagyon rosszul aludt, nehezen kapott levegőt, kb negyed óránként ébredt nyöszörögve. Hajnalban megint belázasodott, kapott kúpot ami szépen levitte, és bár az éjszaka hátralevő részét is ébren töltöttük, reggelre már láthatóan semmi baja nem volt... remélem így is marad...

Zozikám hétfőn újra elkezdte az ovit, cseppnyi sírás volt csak. De most inkább mulatságos volt a szitu: egész úton mondogatta, hogy ügyes lesz ám, nem sír, de vigyek majd tejszeletet délben. Megígértem, ment a szokásos rituálé az oviban, nagy bátran ment a csoportba, az ajtónál még egy utolsó előtti és utolsó puszira visszafordult, és könnybe lábadt szemmel mondta, hogy nem akar itt maradni. Kérdezem tőle, miért?  -erre Ő: sír a Zsoltiiii!!! (az egyik kisfiú, még szinte az egész napot végigsírja) De aztán az óvónéni felvette megölelgette és mire az ablakhoz értem, már nem volt semmi baj.

Annyira gyorsan telnek a napok, és szinte hihetetlen, hogy Zozi már egy hónapja ovis (na jó, azt az egyszer 3 napot és egyszer 1 hetet leszámítva) Marci pedig elmúlt 13 hónapos is... (na azt sem írtam még meg...) hihetetlen dolgokat produkál :)

Zsuzsi is észrevétlen beszokott az új iskolába. Volt az osztályfőnöke családlátogatáson, nagyon meg van vele elégedve. nem panaszkodhatok én sem, de nem akarok semmi konkrét dolgot írni, mert arra tuti rácáfol egy pár napon belül. A lényeg, hogy most nagyon lelkes, és nagyon remélem marad ez így :)

Ezek pedig hétvégi frissek :)

Van olyan amikor semmi nem sikerül...

..hát a tegnapi pontosan olyan volt...

Leírom, bár nem közvetlenül a gyerekekről szól.

Leszögezem, nem vagyok egy kétbalkezes valaki, sőt azt hiszem nagyon is megállok a saját lábamon, de olykor mégis vannak nagyobb hullámok amik magam alá temetnek. Még engem is...

-hajnalban 3-kor Zozi ébresztett, hogy nagyon fáj a feje, és szomjas. Automatikusan a homlokára tapadt a kezem. Igen-igen lázas volt. Megint. Sajnos már várható volt, mert 2-3 napja szinte semmit nem evett...

-Gyors szirupozás, odavettem magam mellé, de elaludni csak olyan 5 körül tudtunk, ő is csak forgolódott, én pedig folyton azt néztem lentebb ment-e a láza...

-Reggel 8-tól rendel a gyerekorvos. Kb. fél 9-kor értünk oda, a rendelő tömve... Szerencsére sokan egy másik rendelésre vártak, de így is negyedikek voltunk. Utánunk jött egy anyuka két gyerekkel. Látásból ismerem és azon kevesek közé tartozik, akiket nagyon nehezen tudok elviselni... Egy igazi nemtörődöm, minden mindegy ember. Most is odajött a nagyobbik gyerek hozzánk... -nem igaz, hogy mindig minket választ ki ha találkozunk...- kezdte volna tapogatni Marcit, közben igen-igen folyt az orra (mondhatni majd a szájáig ért a cucc) persze nem engedtem, szóltam neki kedvesen, hogy ne bántsa, mert a baba is beteg. Erre a drága anyuka, hogy miért szólok én az ő gyerekére, ha úgyis beteg a kicsi akkor tök mindegy nem? Hát neeem!!! -Pont mi következtünk volna, amikor Marci elejtette a kezében tartott apró játékát ami naná, hogy a szék alá gurult. Miközben próbáltam kihalászni, nyílt ki az ajtó, természetesen a fent említett anyuka gyorsan belibbent...

-Amíg bent voltak, jött két hölgy, várakozás nélkül kopogtattak. Bent is voltak úgy 3/4 órát... Mint kiderült, ÁNTSZ ellenőrök voltak...

-Na végre mi következtünk... Gyors vizsgálat, pocaknyomkodás, toroknézés. Zozi egy hasmenős-hányós vírust szedhetett össze, valami enyhébb változatban, ezért az étvágytalanság és a hasfájás. Marcira is rápillantott, megállapította, hogy már gyógyul, torka-füle-tüdeje tiszta, csak az orra folyik, orrszívás-orrspré tovább.

-Gyógyszertár. Szerencsére egy épületben a rendelővel, így csak átsétáltunk, ha már itt voltunk kiváltottam Marci tápszerét is. Kiballagtunk a kocsihoz, cuccok be, gyerekek bekötve, mehetünk... NEM INDULT AZ AUTÓ...(valószínű, hogy akkumulátor baja van) na itt volt az a pont először amikor már a méregtől majd sírva fakadtam... Közben telefon Apácskánknak mert ő is keresett amíg bent voltunk... aztán hívtam Papit (ő Anyukám férje, aki történetesen autószerelő) hogy segítsen már rajtam, mert két fáradtságtól, nyűgös beteg gyerek ül mögöttem és az egyik torka szakadtából ordít... és nem tudok elindulni haza. Jött-segített. Na persze először nem talált oda, mert fogalma sem volt, hogy hol van a gyerekrendelő. (nem is tudhatta, mert kb. 1 éve költözött ide)

-Garázsig meg sem álltunk... végre itthon... na itt már saját terep, nem történnek ekkora katasztrófák... óóó dehogynem...

Persze közben dél lett, gyerekeket ágyba dugtam és neki láttam az ebéd készítésnek. Közben Zozi felébredt, nem aludt csak kb fél órát de nem álmos, nem volt hajlandó visszafeküdni...így szóval tart, ott ül az asztalnál és magyaráz. Leves már a gázon, pucolom a krumplit a másodikhoz, zajok a gáz felől... nanáá, hogy kifutott a leves... Fogom a ruhát, húznám arrébb, megcsúszott a kezemben, és a leves harmada a gázon-konyhaszekrényen-földön landolt... Ebben a pillanatban csörgött a telefon is...

-Na telefon elintézve, takarítom a leves maradványait (csak úgy nagyjából), közben Zozikám diktál: -a földön is van, meg a szekrényen, anyaa takarítsd már feeel. Anya ezt a krumplit miért nem pucoltad meg? Türelem-türelem... mondogattam magamban...

-Apácskánk is hazaért közben... így az ő kérdései, hogy mit csináltam, miért kapkodok már csak hab volt a tortán...

-Ebéd végül kettőre lett kész, ettünk, aztán jutalmul szinte egész délután a tűzhely környékét vakargattam...

-Természetesen Zozi egész délután nyűgös volt, nem is érezte jól magát, na meg ő a másfél két órás alvásokhoz szokott... De szerencsére nem lázasodott be csak este volt gyanúsan meleg, de a lázmérő nem mutatott rémisztően sokat.

Szóval este amikor lefeküdtem végre, nem találtam egyetlen pozitív dolgot a napban...  De ilyen is van, végül is ez is én vagyok...

Marci zenél :)

Igaz kicsit sötét volt amikor készült, de imádom :)

Nevessünk is- Zoziszáj 7

Nagyon nagy elégedettséggel tölt el Zozi tudásvágya. Mostanság a közlekedési táblákra van rákattanva. Séta közben folyamatosan kérdezi ez milyen tábla, az milyen tábla. Sokat megismer, ha tudom, hogy tudja visszakérdezek, és megnevezi. Ezt most itthon egy összebújós rajzolás közben is elővettük. Én rajzoltam, Ő mondta... -Stop tábla, behajtani tilos, parkoló, megállni tilos, várakozni tilos, kötelező haladási irány... stb... az egyik rajz után annyira nevetni kezdett, hogy a könnye is potyogott, és alig tudta kimondani: -...cseresznyés tábla...
ami így nézett ki: (kattra megnő, de sajnos nem lehet jobban fényképezni)


Na jó, tudom nem vagyok rajzművész, és ráadásul erre a táblára elég nehéz rajzolni... Később megkérdeztem Apát is... szerinte is cseresznye...
:-o
A helyes megfejtés: Kerékpárút... lett volna...

4.

"Amire vártam hosszú éveken, találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett, ó mit mondjak neked...

Künn a nyári alkony bíbora ragyog, és én veled vagyok.

E percet százszor hiába lestem én és most enyém, enyém!"

Haragszom...

... a dokibácsinkra...
tegnap még azt írtam, hogy kicsit jobban van már Marci. Hát ez a jól van és nagyon jó kedvű (tegnap egész nap kacagott) estére nagyon átfordult...
Zsuzsinál volt szülői, oda mentem 5-re, de szerencsére nagyon gyorsan vége lett. Amikor álltam be az autóval a garázs elé, akkor jött Apácskánktól egy sms miszerint Marci nagyon belázasodott. Így nem a garázsba, hanem a ház elé álltam, felrohantam és gyors lázmérés (39,4)  közben azon túráztattam az agyamat, hogy hova vigyem Marcit este 6-kor... Dokibácsink pénteken csak délután rendel addig nem akartam várni, gyerekügyelet a városunkban nincs... Beugrott, hogy még amikor Cegléden laktunk, volt egy tündéri doktornéni, akinek van esti magánrendelése fél 7-ig. Így aztán gyors egyeztetés Apával, ő gyerekfelügyel és vacsoráztat, én pedig felkaptam Marcit és szaladtam is. Nem akarom bevallani mennyivel mentem... de odaértünk fél 7 előtt, pedig még terelés is volt mindkét városban... Doktornéni kikérdezett, tetőtől talpig megvizsgálta Marcit. Hát... kezdődő hörghurut torok és mandulagyulladás... nem csoda, hogy rosszul volt a kis drágám... és NEM HISZEM EL, HOGY MÁSFÉL NAPPAL EZELŐTT ENNEK NEM VOLT SEMMI JELE!!!!m!! Szóval ellátva egy kis antibiotikummal és rengeteg jó tanáccsal, kicsit megnyugodva mentünk haza. Vajon miért van az, hogy akárhányszor ehhez a doktornénihez megyek (régen Zsuzsival voltunk párszor) amint belépek a rendelőbe már megnyugszom, mert tudom, jó kezekben van a gyerekem.... dokibácsinkkal pedig lassan betelik a pohár, mert sokszor elbagatellizálja a dolgokat... Nem vagyok egy gyógyszer- és antibiotikum-mániás, soha nem adok és veszek be felelőtlenül egy szemet sem, de ha szükség van rá, akkor egyértelmű, hogy azt adom... Nagyon-nagyon sajnálom, hogy a doktornéni már nem fogad el új betegeket, mert már nagyon idős...
Na jól kifüstölögtem magam, de le kellett írnom, mert úgy éreztem már szétpukkadok...
Szerencsére Marci éjszaka csak egyszer lázasodott be, de a kúp amit kaptunk szépen levitte neki, így a mai napot csak enyhe hőemelkedéssel kezdte... Az orrocskája még mindig nagyon tele, így a porszívózás még mindig megy pedig nagyon nem nyerő... De most is szépen nyugodtan alszik... és ma reggel már evett is pár falatot. Nagyon bízom benne, hogy most már tényleg jobban lesz.

Mai gyors

...helyzetjelentés...

Tegnap előtt meglátogattuk a dokibácsit, mert Marcinak a "náthájával" nem igen tudtam már mit kezdeni, plussz felvilágosítottak az oviban, hogy Zozinak igazolást kell vinni... Tehát mindkét manót megvizsgálta, megállapította, hogy neki semmi teendője nincs, Zozi már tök egészséges, mehet oviba. Marcinál pedig folytassam amit elkezdtem, (Cebion cseppek, Panadol szirup, Baby luuf balzsam, Sterimar és Nasivin orrspré, orrszívó...) szóval ő nem lát, nem hall semmit amire agresszívebb gyógyszert kellene adni. Talán-talán elmondhatom -és remélem nem kiabálom el- egy hangya-bokányit jobban van...

Zozi ma reggel ment újra oviba, nagyon várta már. Szokásos rituáléval indultunk, hóna alatt a kedvenc könyve, pólóján egy csepp anya-parfüm, beígért tejszelet amikor megyek érte. Sokkal rosszabbra számítottam a jó néhány kihagyott nap után, de mosolyogva ment be a csoportba. Még váltottunk néhány szót az óvónénivel, már csukta volna az ajtót, hogy -Szia anya... Na ezt is megértük :D kitaszigál a gyerekem, hogy menjek már...

Marci viszont megint nagyon kereste itthon Zozit, csak mászkált ide-oda nyűglődve. Szegénykém nagyon nehezen kap levegőt, de majdcsak jobb lesz már. Ráadásul, -tudom én kértem Ferilka ideért a fogtündér-, két alsó fogacska is kibújt végre, így már nyolcfogú a kisember :)  Na most ezért vagy a nátha miatt de nem nagyon akar Marci enni, illetve nagyon visszaszokott a pépes dolgokra és a tápszerre. Zozinál is hasonlóan volt, így remélem Marcinál sem tart ez 1-2 hétnél tovább. Bár van tartalék rendesen, nem kell félteni, hogy elfújja a szél, csak nyugodtabb vagyok, ha jó az étvágya.

Kis Drágám így aludt el most :) biztosan nagyon kényelmes...

Meg még egy kép, -kb két hetes- amikor Zozi megirigyelte apa szakállát, ő is nagy akart lenni :)

Kidőlt a banda...

...szinte távírati stílusban...

Megvagyunk. Most annak kellene következnie, hogy jól vagyunk, de sajnos ezt nem írhatom le... :( Ugyanis Zozikám hazahozott valószínűleg az oviból egy vírust... Szombat estére belázasodott, így a vasárnapot a gyermekügyeleten kezdtük... vasárnap még nagyon-nagyon szinte csillapíthatatlanul lázas volt, mindent kihányt, de talán már túl van a nehezén. (remélem nem kiabálom el...) Tegnap már evett, ma pedig egész nap kötekedik... (a vasárnap után még ennek is örülök)

...és mi a rosszabb egy beteg gyereknél? Kettő beteg gyerek... Marcit sem kímélte a dolog, Ő most van a legrosszabbul... csüng rajtam egész nap, le nem tehetem, az orra állandóan folyik, ha lefekszik akkor meg bedugul és nem kap levegőt.  Sem inni, sem enni nem akar... :( Totális ellenséggé váltam... porszívózom az orrát, orr-sprézek, törlöm, gyógyszert adok... Ő pedig csak sír és nem érti miért "bántom". Nem könnyű... Bár épp most alszanak mindketten.

...és hogy teljes legyen a kép, Apácskánk sincs jól. Így elmondhatom, hogy a pasik betegek... Zsuzsi még bírja ... kop-kop-kop... én pedig próbálok nem tudomást venni a harmadik napja nem múló fejfájásomról...  (és akkor még nem írtam, hogy mi a helyzet a családunk többi tagjával...) Help...

...ennél már csak jobb jöhet...

Hééétfőőőő

Na ezt még gyorsan elújságolom aztán eldugulok mára :)

Ma reggel egy csepp sírás sem volt (én sem bőgtem) :D  Bár vittünk két könyvecskét, plussz a pólón ma is ott volt az "anyaillata" és itthon elhangzott néhányszor hogy "nem megyek be a csoportba". És mégis, mikor odaértünk mosolyogva köszönt az óvónéniknek és a gyerekeknek, megölelt, elköszönt, vitte a könyvecskéit olvasni.

Délben szintén kisvonat, mosoly, ölelés. Most alszik :)  Bárcsak mindig így maradna. Nekem is könnyebb lenne...

Láblógatós szombat és pecázós barátos vasárnap

Ez volt a hétvégén. Szombaton semmi különös, készültünk a vasárnapra. Sütöttem délután kakaós csigát, Zozi ott kuktáskodott mellettem :)
Vasárnap reggel pedig Apácska hajnalban, mi pedig reggeli után indultunk útnak. Jöttek velünk a barátaink, sejtettük, hogy jó buli lesz :) az volt. itt voltunk Csakis ajánlani tudom, nagyon klassz hely, sokat járunk ide. Most miénk volt a sziget :) ami gyerekek szempontjából is nagyon jó, mert teljesen biztonságos, teljesen körülöleli egy jó vastag nádfal a szigetet. Vittünk pácolt husit, azt megsütöttük, így a pocak sem korgott. A fiúk horgásztak, fogtak jó nagy halakat, mi pedig gyerekekkel játszottunk, heverésztünk, beszélgettünk.
Képek: (kattra nőnek)