Farsangoltak

Múlt pénteken a suliban farsangoltak a fiúk.  Most kivételesen nagyon gyorsan kitalálták mindketten, hogy milyen jelmezben szeretnének parádézni.

Zozi DarthWader, Marci Rohamosztagos akart lenni. Ez akkor lett volna szuper, ha egyszerre vonulhattak volna fel, de osztályonként volt a bevonulás. Végülis mindegy, mert egy közös kép készült azért róluk.

Jó buli volt. Mi szülők, mármint mi a 4.a osztályos szülők különösen nagy energiát fektettünk a programba, ugyanis mindig a negyedik évfolyam szervezi az alsós farsangot.  Ilyenkor mi viszünk sütiket,  üdítőket,  mi készítjük a szendvicseket, mi szedjük a belépőt, mi áruljuk a tombolát. A büfében árult összeget megkapják a negyedik osztályos gyerekek.  Ennek az az oka, hogy őket májusban erdei iskolába viszik a Mátrába 4 napra és egy kis könnyebbség így a szülőknek befizetni az egyébként igen borsos árat.

Na szóval jó buli volt. Pénteken reggel sütikkel, üdítőkkel, jelmezekkel megpakolva mentünk a suliba. A felvonuláson sajnos nem tudtam ott lenni, mert az fél 3-kor kezdődött, de a buliból láttam kicsit,  sőt a tombola sorsoláson is ott tudtam lenni. Hát mit ne mondjak... a tornateremben az összes alsós osztály,  azoknak szülők (itt még ott kell lennünk, majd a felsősön már nem) szóval tömeg és atyaég mennyi baci... Na de a gyerekek jól érezték magukat. Ez a lényeg.  A tombolasorsoláson megint nem nyertünk semmit... Zozi a vége felé nagyon megszomjazott így lelépett. De gyanítom inkább azért,  hogy ne kelljen úgy ott lenni a végén, hogy semmi ajándék nincs. Eddig minden évben sírva fakadt.  Most inkább elmenekült.  De nyeretlenség esetére volt a saját külön sorsolásom, kaptak egy-egy milkát.
Végülis azthiszem ennyi... majd a péntek estére visszatérek, mert volt később némi izgalom...

A képek egy része FB-s így gondolom nem nagy minőség. 
Ja és szolgálati közlemény előrelátó Anyuknak: a jelmezek eladók... 🙂

Bizonyítottak...

Megkapták a fiúk a félévi bizonyítványt pénteken. Előtte csütörtökön Zoziéknál szülői értekezlet volt. De hiába győzködtük Kati nénit,  nem árulta el kinek milyen lett... pedig megígérte az összes szülő, hogy titokban marad, hajthatatlan maradt és csak mosolygott.
Így aztán pénteken reggel nagy izgalommal vártuk a sulikezdést.  Én meg a délutánt. 
De a kíváncsiságom töretlen volt annyira,  hogy délelőtt belekukkantottam az enaplóba.  Ééés igen ott volt. Gyorsan felhívtam Apácskát és megosztottam a hírt vele is. Délután pedig igyekeztem nem túl vigyorgó képpel végighallgatni az ő szájukból az örömhírt. 
Szóval le a kalappal mindkét kismókus előtt,  nagyon szépen teljesített mindkettő. 
És hogy milyen? 
Hát ilyen...
Tessék  ☺

Continue...

Éjjelre Zozi jól belázasodott, így álmatlan perceimben kész forgatókönyvet írtam a mai napról.
Reggel doktor néni.
...és milyen meglepő...
Marcinak bakteriális a torokgyulladása és bizony-bizony kell rá antibiotikum. Nem véletlenül fáj neki annyira...
Zozié viszont vírusos így csak a fájdalmat és a lázát kell csillapítani. Köhögni is fog... arra is kaptunk gyógyszert.
Pár nap és jobban lesz a banda.
Úgy zárójelben megjegyezte, hogy ahogy hallja anyukának sem ártana némi gyógyszeres támogatás... Hm...hát igen, jó krákogó az én hangom is. Apukájuké se sokkal különb...  (külömb??)
Szóval kb egy vagyont hagytam a patikában... ha már arra jártam vettem magunknak is csodaszereket. Remélem azok, mert az árukat aranyban mérik.

No és akkor... Ma szabadságon vagyok.  Holnaptól mamázni fognak a fiúk.
Hétfőn suli.

Ismét orvosos-mérgelődős...

Biztos én vagyok egy hisztis pics@... De ma megint kiverte egy fehér köpenyes kis mitugrász a biztosítékot...
Marcinak fájdogál a torka, folyik az orra. Kb hétfőtől. Adtam neki szopogatós tablettát, fújta az orrát. Aztán kb ennyi. Nem rohanunk ugyebár mindennel dokihoz mert valami más kórságot is összeszed...
Viszont ma amikor mentem érte a suliba nagyokat nyelt, látszott, hogy fáj neki sokkal jobban. Naná, hogy 4 óra elmúlt, már gyerekrendelés ilyenkor nincs.
Gondoltam egy bátrat és merészet az ügyelet felé kanyarodtam. Bízva abban, hogy mondanak valami okosságot.
Hát jól pofára estem...
Az asszisztens felvette az adatokat, és jött őőő... a fent említett fehér köpenyes kis mitugrász.
Leült a trónjára és fel sem nézve a telefonjából közölte, hogy nem azért kapja a fizetését, hogy fájós torkokat nézegessen, úgyhogy vigyem el a gyereket a háziorvoshoz. Különben is vírusos torokgyulladása van a gyereknek, adjak fájdalomcsillapítót. Mindezt úgy, hogy a gyereket 2 méterre nem közelítette meg.  Annyira leblokkoltam, hogy szólni sem tudtam hirtelen. Annyira de annyira megalázó stílusban beszélt, hogy azt nem lehet leírva érzékeltetni. Ömleni kezdtek a könnyeim és csak annyit tudtam kinyögni, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy elhozom a gyereket, mert segítségre van szükségem és még a torkába sem néz bele csak a telefonját nyomkodja... Közben Marcira ráadtam a kabátot és eljöttünk.

Igen, vihettem volna ma reggel is orvoshoz, de tényleg nem volt annyira gáz még. Igen, holnap is nap lesz, de ilyenkor már egy aránylag időben adott gyógyszer sokat jelenthet. Természetesen holnap reggel doki lesz az első utunk, de miért kellett ennyire megalázni? És nem arról van szó, hogy mindenáron fel akartam íratni valami gyógyszert, mert nézze meg a gyereket, mondja, hogy vírusfertőzés adjak ezt meg ezt. Mennyivel korrektebb lett volna...
Így most maradt a tantumverde-nurofen kombó. Várjuk a holnapot...
És, hogy teljes legyen a "boldogság" Zozi  is gyanús... fázik, folyik az orra...

Mert olvasni jó 😊

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy imádnak olvasni a gyermekeim.
Jelenleg Ropi a legjobb,  Zozi már kivűlről fújja szerintem 80%-át. Azért csak annyit, mert a maradék hiányzó 4 kötetet most rendeltük meg karácsony után, ugyanis év végén lejárt a könyvmolyos kuponunk.
Marci is teljesen a hatása alatt van. Minden szabad pillanatában bújja. Még a reggeli öltözködés helyett is... 😊
Onnan gondolom, hogy nem csak nézegeti, hogy jókat kuncog időnként... tehát érti is.

Szombaton Kecskeméten volt dolgunk. Ilyenkor ritkán hagyjuk ki a Frei café-t. Szerencsére a fiúk már vannak annyira okosak és megbízhatóak, hogy el merjem engedni őket addig könyveket nézegetni. Most is így volt, mi nyugodtan kávéztunk kettesben és a fiúk sem unták halálra magukat.
Jó negyed óra után kezdtük el keresni őket a kicsinek nem mondható könyvesboltban. Illetve célirányosan mentem ahol sejtettem, hogy lesznek. 
Nem csalódtam 😊
Így találtam rájuk 😊

Az év vége...

Ebben az év végében az a legjobb, hogy elmúlt...  Kimondhatatlanul strapásra sikeredett...

A téli szünet előtt két nappal Marci beteg lett. Mondjuk várható volt,  mert az osztályuk 26-os létszámából csupán 10-en voltak az utolsó héten.  Nem volt vészesen beteg, hőemelkedése volt de az folyamatosan, illetve köhögött. Nem szoktam azonnal csillapítani a lázukat, de most muszáj volt, mert állandóan fájt a feje.
Mi csütörtökön kezdtük a szünetet. Az nap reggelre Zozi is kidőlt. Péntekre pedig én is. Így már hármasban köhögtünk kánont... 
Közben még nem volt karácsonyfánk, nem volt rend, nem volt bevásárolva, de még lista sem volt... Közben meg muszáj volt összekaparni magunkat,  mert hétfőre hozzánk jött a  család.
Két gyógyszer közt elmentünk fát venni, szombat reggel pedig bevásároltam.
Szép lassan minden elkészült.

Karácsony második napján délután elmentünk kipróbálni az új korikat. Nálunk ugyan nincs jégpálya,  de a két szomszéd városban három is van. Ez igazából pasis móka, mert én csupán a soför vagyok.  A fiúk koriznak én hordom Apácskának a forralt bort, a kicsiknek a teát, forró csokit, gyerekpuncsot. Illetve jókat vigyorgok a pálya szélén. Ugyanis mindhárman életükben először idén húztak korcsolyát a lábukra.

A két ünnep közt Apácska egy évvel korosabb lett, azt is megünnepeltük.  Bár mindketten dolgoztunk. Utolsó hajrá. Ráadásul ügyeletes is voltam, így 5.30-kor már az irodában voltam. Zoli szintén az utolsó napok hajráját nyomta.
Ennek megfelelően már nagyon vártuk, hogy szombat legyen.
Bár ne tettük volna...
Szombat este Marci szolgált kellemetlen meglepetéssel. Alig, hogy lefeküdtek, hányni kezdett. De nem akárhogy... nem tudta abbahagyni. Közben pedig iszonyatosan fájlalta a hasát. Olyan gyenge lett, hogy tartani sem tudta magát.  Kb 1 óra telt így el. Hát nem jellemző ránk, de pánikoltunk rendesen, mert nem lett jobban. Végül orvost hívtunk. Aránylag gyorsan kb 20-25 perc alatt jöttek. De a doki is csak vakargatta a fejét, mert gőze sem volt mi a baj. Végül kapott Marci 4 féle injekciót. Ez úgy fél óra alatt kiütötte. Kaptunk beutalót a kórházba,  ha nem lenne jobban, de szerencsére nem volt rá szükség.  Nem mertem elaludni, mert bár semmi gyógyszerre nem érzékeny Marci, de most először kapott algopyrint, és Zoli allergiás rá. Kérdeztem a dokit mik a tünetek mire figyeljek. Hát fulladni kezd, meg dagadni. ...hát kösz.... de nem volt semmi gond.  Egy párszor óvatosan megbökdöstem Marcit, mert annyira mélyen aludt, hogy nem lehetett látni lélegzik-e.
Viszont másnap úgy kelt fel, hogy semmi baja, csak a szúrás helye fájt...
Ivott, ivott, ivott. Szegénykém nagyon ki volt száradva.  Mai napig nem tudom mi volt a baja.

Szilveszterre nem terveztünk semmi komolyat. Mi filmet néztünk, a gyerekek tévéztek meg játszottak.  9 után lementünk a parkolóba tűzijátékozni. Vittünk kölyökpezsgőt meg egy kisüveges  Törleyt. Aztán megvártuk az éjfélt, bámultuk az ablakon keresztül  mások tűzijátékát majd takaródót fújtunk.

Újévkor Apuéknál ebédeltünk. Utána megismételtük a korizást. Most már sokkal jobban ment a fiúknak.

Éés ennyi.... (dögfáradtakvagyunk)
B.Ú.É.K! 

Levelek

Tegnap ezek is elkészültek. Jöhet a Karácsony.  Várunk Jézuska 😊

Mikulások jönnek-mennek

Rögtön december elején volt Marciék osztályában a mikulás ünnepség. Egy kis műsort adtak. Először magyarul aztán angolul. Ügyesek voltak nagyon. Bár a második feléből egy kukkot sem értettem, de jól érezték magukat,  mert hatalmasakat kacagtak közben.
A műsor után volt némi kézműveskedés. Angyalt és fenyőfát gyártottunk. Majd ismét a szőnyegre terelte a tanító néni őket, és énekeltek. Aztán megérkezett a Mikulás. Egy naagy zsákot hozott, minden gyereket a nevén szólított és volt némi irgum--burgum meg némi dícséret.  Aztán megkapták a csomagokat.
Marcinak többet kellene jelentkezni és aktívabban részt venni az órákon, mert hiába ügyes és okos ha ezt nem mutatja meg.

Másnap jött itthon is a Miku. Idén először a szobájuk ablakába tették a csizmákat amik természetesen alig fértek el. Jobb lesz azoknak jövőre az erkély ajtó előtt. 😊
Itt is volt nagy örömködés.  Mert a kinézett starwars figurák is a csizmák mellett voltak ...

A következő mikulás az Operett színházban volt. Ugyanis Apa céges mikulása szuper szervezéssel oda érkezett. Az Oszi-boszi darabot láthattuk örök kedvencemmel Oszvald Marikával. Voltak pillanatok amikor a könnyem is potyogott a meghatottságtól. Az élmény kimondhatatlan, felejthetetlen volt. A fiúk is nagyon élvezték. A műsor után volt egy fogadás, ettünk-ittunk. 
Levezető sétaként körbejártuk az Országházat. Megnéztük a nagy-nagy karácsonyfát.  Aztán usgyi haza.

Persze közben jött még Miku a rokonság szinte minden pontjára, így aztán édességhiányban nem szenvedünk.

Most jó nagyot ugrok időben, mert Zoziék ünnepsége csak a szünet előtti napon,  kedden volt tartva. Szép adventi műsort adtak.  Nagyon meghatóra sikeredett. Külön szerepeltek a fiúk, külön a lányok. A fiúk egy kis történetet adtak elő ahol Zozó narrátor volt. A lányok táncoltak egy-egy világító mécsessel a kezükben.
Szépek voltak.
Itt is voltak kézműveskedés,  készítettünk karácsonyi díszeket meg mécsestartót.
És téli szüneeeet! 

Na már megint lemaradtam...

Úgy látszik ez már így marad. De próbálom némileg időrendben ráncba szedni az elmaradásaim. Mert nem csupán kedv és hangulat kérdése hogy írok-e, hanem mert szó szerint nincs mikor...

Nos alighogy szalagot tűztünk a legnagyobbiknak, következő hétfőn vagyis december első napján volt megtartva Kunhegyesen a szokásos adventi szavalóverseny. Indult most is Zozi. Sajnos helyezést nem ért el, de véleményem szerint szépen szerepelt.  Persze kicsit lelombozta, hogy nem kapott díjat, de az első sokk után már azt firtatta, hogy jövőre mit is szavaljon, hogy sikeresebb legyen.  Egy kicsit -nagyon- a szívem szakadt meg, amikor azt kérdezte, hogy ő miért nem volt elég jó, mert tényleg jó volt. Csak sokan is voltak, meg hát mindenki nyerni jött... mindenki nem kaphat díjat.

Egy kézfogás, egy emléklap és néhány bíztató szó azért jutott neki is a zsűritől.
Nekem így is ő az első helyezett. 

Haladjunk tovább...

Péntek este volt Zsuzsanna szalagtűző bálja.
Igazándiból nem szeretnék írni róla. (Túl sok feszültséggel járt)

Szépek voltak, szépen táncoltak. Vége. Elmúlt.
Bár miután egy sportcsarnokban volt a távoli képek nem túl jó minőségűek...  de van szalagtűzős,  Apa-lánya tánc, tesós kép. Ráadásul a fiú akivel táncolt már átöltözött mire megtaláltuk.  De azért az utókornak megörökítettük.