Az év vége...

Ebben az év végében az a legjobb, hogy elmúlt...  Kimondhatatlanul strapásra sikeredett...

A téli szünet előtt két nappal Marci beteg lett. Mondjuk várható volt,  mert az osztályuk 26-os létszámából csupán 10-en voltak az utolsó héten.  Nem volt vészesen beteg, hőemelkedése volt de az folyamatosan, illetve köhögött. Nem szoktam azonnal csillapítani a lázukat, de most muszáj volt, mert állandóan fájt a feje.
Mi csütörtökön kezdtük a szünetet. Az nap reggelre Zozi is kidőlt. Péntekre pedig én is. Így már hármasban köhögtünk kánont... 
Közben még nem volt karácsonyfánk, nem volt rend, nem volt bevásárolva, de még lista sem volt... Közben meg muszáj volt összekaparni magunkat,  mert hétfőre hozzánk jött a  család.
Két gyógyszer közt elmentünk fát venni, szombat reggel pedig bevásároltam.
Szép lassan minden elkészült.

Karácsony második napján délután elmentünk kipróbálni az új korikat. Nálunk ugyan nincs jégpálya,  de a két szomszéd városban három is van. Ez igazából pasis móka, mert én csupán a soför vagyok.  A fiúk koriznak én hordom Apácskának a forralt bort, a kicsiknek a teát, forró csokit, gyerekpuncsot. Illetve jókat vigyorgok a pálya szélén. Ugyanis mindhárman életükben először idén húztak korcsolyát a lábukra.

A két ünnep közt Apácska egy évvel korosabb lett, azt is megünnepeltük.  Bár mindketten dolgoztunk. Utolsó hajrá. Ráadásul ügyeletes is voltam, így 5.30-kor már az irodában voltam. Zoli szintén az utolsó napok hajráját nyomta.
Ennek megfelelően már nagyon vártuk, hogy szombat legyen.
Bár ne tettük volna...
Szombat este Marci szolgált kellemetlen meglepetéssel. Alig, hogy lefeküdtek, hányni kezdett. De nem akárhogy... nem tudta abbahagyni. Közben pedig iszonyatosan fájlalta a hasát. Olyan gyenge lett, hogy tartani sem tudta magát.  Kb 1 óra telt így el. Hát nem jellemző ránk, de pánikoltunk rendesen, mert nem lett jobban. Végül orvost hívtunk. Aránylag gyorsan kb 20-25 perc alatt jöttek. De a doki is csak vakargatta a fejét, mert gőze sem volt mi a baj. Végül kapott Marci 4 féle injekciót. Ez úgy fél óra alatt kiütötte. Kaptunk beutalót a kórházba,  ha nem lenne jobban, de szerencsére nem volt rá szükség.  Nem mertem elaludni, mert bár semmi gyógyszerre nem érzékeny Marci, de most először kapott algopyrint, és Zoli allergiás rá. Kérdeztem a dokit mik a tünetek mire figyeljek. Hát fulladni kezd, meg dagadni. ...hát kösz.... de nem volt semmi gond.  Egy párszor óvatosan megbökdöstem Marcit, mert annyira mélyen aludt, hogy nem lehetett látni lélegzik-e.
Viszont másnap úgy kelt fel, hogy semmi baja, csak a szúrás helye fájt...
Ivott, ivott, ivott. Szegénykém nagyon ki volt száradva.  Mai napig nem tudom mi volt a baja.

Szilveszterre nem terveztünk semmi komolyat. Mi filmet néztünk, a gyerekek tévéztek meg játszottak.  9 után lementünk a parkolóba tűzijátékozni. Vittünk kölyökpezsgőt meg egy kisüveges  Törleyt. Aztán megvártuk az éjfélt, bámultuk az ablakon keresztül  mások tűzijátékát majd takaródót fújtunk.

Újévkor Apuéknál ebédeltünk. Utána megismételtük a korizást. Most már sokkal jobban ment a fiúknak.

Éés ennyi.... (dögfáradtakvagyunk)
B.Ú.É.K!