2015. szeptember 1., kedd

Az első tanítási napon

Tegnap este 8.00-kor jóéjszakát kívántam.  Még gyorsan megbeszéltük mi legyen a reggeli, aztán szunya.
...A gyerekeknek... én már napok óta nem alszom... 

Reggel kicsit előbbre hoztam kivételesen az ébresztőt,  mert Zozival korán a suliba akartunk érni.  Az első padban szeretett volna ülni.  Na ez annyira sikeres lett, hogy mi értünk az iskolába elsőnek :-)

Idén az osztályuk átkerült egy másik épületbe.  Nagyobb a tanterem sokkal,  viszont nem olyan barátságos, mint az előző volt.  No majd belakják.  Szóval felköltöztünk az osztályba, ezt most szó szerint lehet érteni,  mert annyi cucc volt.  Kicsit vártunk még,  megnéztük mi merre van,  aztán gyors búcsú következett. 

A következő állomás az óvoda volt.  Kicsit az ájulás kerülhetett az izgalomtól... Marci viszont pörgött,  csacsogott, így igyekeztem palástolni...
Felmarkoltuk a maradék holmit az autóból,  és hajrá... 
Az udvaron Marci meglátta Irénke nénit, az új óvónénit. Odaszaladt hozzá és megölelte.  Majd a folyosón megkereste a szekrényét ahova be is pakoltunk.  Váltócipő, varázscukor*  (neem,  nem felejtette el)
Aztán spuri a csoportba.  Ott várta az új óvónéni,  Erika néni. Őt nem ismertük, mert másik oviban volt eddig.  Nevén szólította Marcit :-) Ő pedig elköszönt és mehettünk dolgunkra.  Semmi sírás,  sehol egy görbült szájacska. Óóó maradjon így!!!!

Ennyi... Elkezdődött a tanév.  Minek ezen ennyit stresszelni...  Tudja mindenki a dolgát,  és csinálja is :-)

*varázscukor:  Még a tavalyi sírós időből származik,  amikor már mindent kipróbáltam... Ez egy apró töltetlen cukor, a pennyben szoktam venni.  Kineveztem varázscukornak, mert ez elmúlasztja a rosszkedvet. De csak egy szemet szabad enni belőle,  mert csak akkor használ. Biztos ami tuti,  tettem a táskám erre a célra használatos rekeszébe egy maréknyit. Ééés nem felejtette el.  Kereste.  Úgy, de úgy örült Marci neki.  :-)

2015. augusztus 30., vasárnap

Tanévkezdés előtt...

Gondolom nem csak nálunk telt az elmúlt hét a tanév előkészületeivel.   Sok minden volt a fejemben mit, kinek,  hová, miért, hogyan.  A gondolatokat tett követte,  a hiányzó dolgokat megvásároltuk.

Zozi aránylag könnyű eset volt, mert első osztály végén Anita néni felmérte az igényeket,  ki szeretne összeállított tanszer csomagot. Naná hogy mi igen.  A világ legnagyobb találmánya.  Így cseppet kárörvendve (fúúúj)  néztem a polctól-polcig rohangáló tanácstalan szülőket,  amikor az utolsó símításokhoz való eszközökért ugrottam be a szupermarketba. 
Sajnos iskolatáska új kellett Zozinak,  mert a tavalyi csak első ránézésre volt tartós... Pedig márkás drága darab volt... 
Most egy másikat próbálunk,  erre 3 év garanciát adtak.  De ez már több hete a szekrényben várta, hogy elővegyük.  Tolltartót és belevalókat szintén még nyár elején beszereztük. A tankönyveket pedig hét elején lehetett elhozni. Így tulajdonképpen csak a könyvek és füzetek csomagolása maradt.  Ez volt a szombati program. 

Zsuzsi cuccait hasonlóképpen apránként vettem meg.  Neki most igen tekintélyes összeget szórtunk szét ruhaneműkre. 
Nála a könyvosztás kedden az első napon lesz. 

Marcinak nem kellett sok minden. Benti cipő,  tornacipő,  néhány póló. Még farmer kell, de jövő héten ráér.

Neki viszont minden ovis holmijában át kellett írni a jelét,  mert májusban úgy döntöttünk,  középsős marad még.  Akkor nagyon sok fejtörést okozott,  mert bár a kora szerint (aug 20-i) jövőre suliba kellene mennie,  de ő annyira érzékeny,  annyira játékos baba még...  Kell ez a plusz egy év, hogy iskolaérett legyen majd. Nem akartam, hogy nagycsoportot járja kétszer,  mert ha a többi gyerek suliba készül,  ő pedig nem mehet, az véleményem szerint nagyobb törés.  Az óvónéni nem szívesen engedte el, mert okos,  jó eszű gyerek... Futottunk akkor néhány kört ezügyben, több hozzáértő ember véleményét meghallgattuk. Marci így viszont Zozi régi óvónénijéhez kerül majd,  aminek kimondottan örülök. Pillangó csoportos lesz a kis drágám.  Irénke nénivel is beszélgettünk akkor tavasszal,  várja szeretettel Marcit.  Remélem jól döntöttünk.
A kérdés persze az (amitől nem kicsit félek) hogy Marcit hogy érinti majd ez az egész csoportcsere. Sokszor elővettük a témát nyáron. Az első reakció felemás volt,  mert miért kell neki a kicsikhez mennie,  de mondtuk, hogy már ők is középsősök lesznek.  Így már örült neki, nagyon várja.  Hát...  Kedden élesben kiderül. Majd írok úgyis róla. 
Szóval a jele maradhat süni, csak zöld helyett piros lesz.  A csoportok más-más színt használnak. 
No de szombaton ezzel is végeztünk.  Persze köszönhető ez Apának,  mert a főzést egy az egyben bevállalta, így én csak a gyerekek cuccaival foglalkozhattam.

Most pillanatnyilag úgy állunk,  hogy mindenkinek minden startra kész.  Évnyitón túl vagyunk.  Elkészülni,  vigyázz,  rajt... Kedden.

A 2015/2016-os tanévet megnyitom...

Ma délelőtt volt Zozi tanévnyitó ünnepsége.
Így reggel szép ruhába öltöztünk,  majd útnak indultunk.  A suli központi épületének udvarán volt a gyülekező.  Jó napos, köves udvar.  Mindenkiről patakokban folyt a víz.  Ilyenkor cseppet sem bánom, hogy a templomban tartják az iskolai ünnepséget.

Furcsa érzés volt,  hogy tavaly még az első sorban ült Zozi.  Most ott az idei első osztály csöppségeinek a helye lett.  Zoziék pedig átkerültek a másodikosoknak fenntartott helyre.  Már nem ők a legkisebbek...
Idén már Marcit is vittük, (szokja a hely szellemét)  meglepően jól tűrte a megpróbáltatásokat... A lelkész jó sokáig beszélt,  ráadásul ahol ültünk visszhangzott is, így nem volt túl élvezhető az Istentisztelet...

A gyerekek műsora rövid de kedves volt.
Az igazgató bácsi pedig szokásos rövid, de magával ragadó sztoriját mesélte.  Annyira jó fej.  (már ha lehet ilyet mondani egy "igi-bá"-ra.)
Az egyik elsős tanító néni köszöntötte a leendő elsőségét.
Aztán himnusz és kész vége.

Zozi szerint nem is volt igazi évnyitó, mert nem hangzott el a bűvös mondat:

EZENNEL A 2015 /2016-OS TANÉVET MEGNYITOM .



2015. augusztus 27., csütörtök

A Hosszú hétvége...

Jaj, majdnem elfelejtettem erről írni...  A hosszú hétvége...

Már évek óta ilyenkor tartjuk a két fiú szülinapját és Zsuzsi névnapját. Ilyenkor tuti biztos, hogy mindenki ráér a családban. Most is így volt.

Csütörtökön mi megköszöntöttük Marcit. Megkapta az ajándékot.  Imádom, hogy mindennek úgy tud örülni.  Most először várta úgy igazán a szülinapját. Ugyanígy lelkesedett amikor sms jött amivel köszöntötték. Mindegyiket nézegette, és együtt válaszoltunk rá.

Még hét közben vettünk a gyerekek szobájába csillárt az helyett amit júniusban a fiúk lefociztak. Apa ügyesen most fel is szerelte. Na meg takarítottunk egész nap... 

Pénteken főztünk.  Este pedig jött Mama, Papa és a testvérem a kislányával Anitával. Vacsoráztunk, beszélgettünk, jól eltelt az este. 

A szombat izgalmasan kezdődött...  Nem állítottam be ébresztést, mert legkésőbb 6- fél 7 körül ébredni szoktunk.  Hááát mikor alszik be mindenki??  Amikor kinyitottam a szemem,  félkómában, (szemüveg nélkül) félvakon bámultam a mennyezetre vetített órára... Már 6.21 van??  Zoli felvilágosított, hogy az 8.21...  Ennek fényében kissé feszülten (na jó teljesen idegbajosan) készült az ebéd.  Erre Anyuékat, Zoli Anyukáját,  testvérét és családját vártuk. 
Ekkorra volt rendelve a torta is a fiúknak.  Az új őrületet követve,  Minyonos torta volt tűzijátékkal.  Bár nem volt olyan mint amit megálmodtam, de nagy sikert aratott így is. 

A vasárnapi programot már előre elterveztem: Zozi a bizonyítványa mellé kapott egy mozijegy kupont.  Ezt használtuk most fel. Kinéztem egy jó kis filmet, az Irány a bárkát,  de a fiúk leszavaztak... Minyon lett helyette...  Mindegy, ez is jó volt.  Bár Marci kérdezgette néha,  hogy mikor lesz vége...

Mindent összevetve,  fárasztó,  de jó hétvége volt.

2015. augusztus 23., vasárnap

Testvéri összetartás, -avagy- Véletlen volt...

Délutáni semmittevés közben (épp a szülinapi vendéglátás taktikai dolgait egyeztetjük Zolival) hallom, hogy Zozi és Marci verekednek. Mostanában nagyon jól eljátszanak együtt, de néha azért van némi csetepaté...

Odahívom a két kiskakast magamhoz... Általában nem szoktam közbeavatkozni csak ha már muszáj.

Bűnbánó arccal, lehajtott fejjel állnak meg a szobában. Kérdezem mi is volt a vita (verekedés) oka.
Zozi: -Hát játszottam a kamionnal és Marci is akart volna vele. 
Én: -És ezért kellett verekedni?
Zozi: -Nem verekezdtünk, csak Marci megütött... De csak véletlen volt.
Én: -Hmm???
Zozi: -De tényleg!! Láttam a szemén!! ... 

(Apa kuncogni kezdett a hátam mögött,  így én sem bírtam ki...)

2015. augusztus 21., péntek

Marci a pozitív

Tegnap, Marci szülinapján egész nap esett az eső... Borongós, rossz, nem szeretem idő volt.

Marci még ebben is meglátta a szépet. (ez egyébként is jellemző rá)

Bámult ki az ablakon, egyszer csak széles mosollyal odafordult hozzám:
-Képzeld anya! Még az eső is eljött hozzám születésnapot köszönteni.

Azt hiszem van mit tanulni tőle...

2015. augusztus 20., csütörtök

Marci 5 éves lett

Boldog születésnapot kívánunk Kisfiam!! 

Az, hogy mennyire szeretünk, az kimondhatatlan. Legyél mindig ilyen mosolygós, boldog kisgyermek, mint amilyen most vagy!


2015. augusztus 17., hétfő

Viszlát nyár... Viszlát Balaton. Jövőre jövünk :-)

Hétvégén mini nyaraltunk.

Adott volt:
- Egy balatoni ház,
- Egy utazni vágyó család,
- Jó idő.

Így aztán:
- Csütörtök éjjel pakolás,
- Pénteken délután, munka után indulás,
- Péntek este lángosozás a strandon,
- Szombaton egész nap strandolás,
- Szombat este Füredi bornapok,
- Vasárnap délelőtt strand,
- Vasárnap ebéd a strandon,
- Utána pakolás, csomagolás,
- Útközben Almádiban a cirkuszi állatok megcsodálása,
- Vasárnap este érkezés haza.

Olyan, de olyan jó volt.
Ezen a hétvégén elbúcsúztunk a Balatontól. Igazán nem lehet okunk panaszra, sokat voltunk együtt, az idő is nagyon jó volt.

Viszlát nyár...  Viszlát Balaton.
Jövőre jövünk :-)

2015. augusztus 10., hétfő

Sűrű program= jó program

Totál szívás... nem elég, hogy olyan gyorsan elröppent az a két hét amíg nyaraltunk. De hogy úgy kezdjünk dolgozni, hogy hat napos a munkahét na ez... az igazán sokkoló.

Egyik este vasalgattam (már úgy két órája a negyven fokban) csörgött a telefon. Zozi osztálytársának anyukája hívott, hogy Kristófnak szülinapi bulit tartanak szombaton, meghívhatja-e Zozit. Naná! Igenám, de szombaton lesz 4-kor .... ééés nem is itt, hanem Kecskeméten játszóházban...
-Aaaham, kicsit több logisztikát igényel a dolog, mert szombat lévén hamarabb zárhatunk, (5 helyett 3-kor) de nehogy már lemaradjon élete első bulimeghívásáról.

Nos így történt, hogy 3-kor (na jó... 2.55-kor bezártam) 3-kor riasztás élesítés, lakatok és 3.10-kor már a zuhany alatt álltam. 3.20-kor indultunk.  Időben értünk oda, Kristófot megköszöntöttük és leléptem. 6-ra volt megbeszélve a buli vége, így volt idő szét nézni, sőt kávézni a Frei kávézóban :-)

Sajna képem nincs róla, de egy csurom izzadt, boldogságtól és a melegtől kipirult arcú gyereket kaptam vissza, aki egy oroszlánokat megszégyenítő hangon üvöltötte: -ez volt életem legjobb bulija.

Siettünk ezután haza.

Ugyanis a mi bulink még hátravolt:

-Zozi szülinapjára a siófoki fürdő látogatását kérte. De pont akkor voltak betegek, így elnapoltuk egy héttel. Akkor kicsit zokon vette, mert messze van és úgysem jövünk vissza... na pont ezért sem akartuk húzni halasztgatni, hanem vasárnap irány újra a Balaton!

Hát nem mondom, hogy az egész heti hajnali ébredés után jól esett amikor 5-kor megszólalt az óra... de időben indulni akartunk...mert maga az út több, mint 2 óra...

Mi voltunk az elsők :-) úgy emlékeztünk 8-kor nyit... és neem... csak 9-kor. Addig legalább kávéztunk.

Cseppet sem bánom, hogy nem az élő víznél voltunk. Nem sütötte szét az agyunkat is a nap, kellemes volt a hőmérséklet, ráadásul kevesen voltak, így nem kellett osztozni a helyeken. Szóval szuper volt :-)  A kicsik nagyon élvezték. De mi is, még koktélt is ittunk a medencében :-)

Délután próbáltunk időben hazaindulni, féltünk a vasárnapi forgalomtól. 4-kor indultunk, de egész jól haladtunk. Bár a jól bevált terv szerint jöttünk, nem autópályán, hanem toronyiránt :-)
A fiúk elszundítottak útközben, de szerencsére csak rövid időre. Annyira lefárasztották magukat, hogy este egy pillanat alatt elaludtak. Na minket sem kellett ringatni... ma reggel viszont a szokásosnál is jobban gyűlöltem a reggeli ébresztőt...

2015. augusztus 5., szerda

Nyaralás -2-

Az egyik nap, azt hiszem kedden... jó meleg volt az biztos :-) kitaláltuk, hogy ismét nézzük meg Tihanyt. Ez egy olyan hely amit minden évben látni szeretne az ember. Így aztán átkocsikáztunk. A Tihanyi kikötő közelében parkoltunk le, és  megkerestük azt az erdei ösvényt/lépcsőt amire tavaly rátaláltunk. Már csak azért is volt jó ott felmenni, mert így legalább árnyékban voltunk addig is. Az Apátság melletti fagyizót is leteszteltük. Nem romlott a minőség az elmúlt évben :-)  Na meg ásványvizet vettünk, mert a mi hűtött vizünk bizony az autóban maradt.

Nem volt a célunk most sem az Apátságot végigjárni. Majd ha nagyobbak lesznek a fiúk. Megcsodáltuk a kilátást és elsétáltunk a Visszhang dombra. Érdekes, hogy már évek óta járunk Tihanyba is, de még soha nem voltunk itt. Mindenki kipróbálta, hogy visszhangzik-e, de csak Apáét hallottuk. Szerintem csak mély hangokkal működik. Jót nevettünk azon, hogy egy kisfiú kiabálta, hogy hahóóó és valaki visszakiáltott neki :-) 

A nagy kiabálás után megpihentünk egy padon, a kicsik pedig hintáztak, csúszdáztak az ott talált játszótéren. Hát tudnám jóízűen inni reggelente a kávémat ilyen kilátással...

Az esős napokat választották ki a gyerekek arra, hogy betegek legyenek. Marci kezdte hasmenéssel, aztán másnapra Zozi folytatta, ő hányt is. Zsuzsi zárta a sort. Gondolom valami vírust sikerült benyalniuk... szerencsére láz nem kísérte, na meg másfél napig tartott mindegyiknél, így dokit nem kerestünk.

Az egyik nap Kapolcsot vettük célba, reggel borongós volt az idő. Odaértünk, leparkoltunk, majd besétáltunk a faluba. Alig néztünk meg néhány udvart amikor esni kezdett az eső. Így feladtuk... vissza a kocsiba és autóztunk egy kicsit a környéken. Biztos klasszabb ha jó az idö :-)

Amikor az idő engedte mentünk mini-kirándulásokra. Alsóörsi Somlyó-hegyi kilátó volt az egyik uticél, ami nagy sikert aratott mindenkinél.  Csodaklassz a kilátás. A fiúk teljesen odavoltak :-)

Még aznap kerestük az Arácsi-cukrászdát (Zozinak akartunk tortát rendelni) de épp zárva volt. Viszont megláttuk a Koloska csárda tábláját. Zoli  szerette volna megnézni, vajon miért annyira híres. Így aztán arra kanyarodtunk. Megtaláltuk a csárdát is, ahová végül mégsem merészkedtünk be. Viszont a vadasparkhoz elsétáltunk. Ó, hogy micsoda gyönyörű az a völgy!! Csak ámultunk. És az a tiszta illat. Pláne eső után amikor minden tiszta!
Maga a vadaspark nem egy nagy valami, de láttuk az állatokat. Igaz sokáig kellett őket keresni, mert jól elbújtak. Megmásztuk a magaslest, ücsörögtünk kicsit az egyik padon, majd visszaindultunk a kocsihoz. Bár Marci szívesen magával hozta volna a kaput őrző fából faragott kutyát. :-) elég nehéz volt meggyőzni, hogy az állatokra kell vigyáznia :-)

Volt egy nap amikor látszott, hogy bizony egész nap esni fog... a fiúk viszont pörögtek... kötekedtek... és mielőtt tettlegességig fajult a dolog felvetettük, mi lenne ha moziba mennénk. Visítás volt a válasz :-) kicsit rizikós vállalkozás volt, mert Marci még nem volt soha moziban. Megnéztük a moziműsort és az Agymanókra esett a választás. Aranyos kis film. 3D-ben néztük. Mondanom sem kell Marci is imádta, jókat nevetett a poénokon. Mozi után McDonaldsba mentünk, majd haza.

Azthiszem már csak két program maradt :-) az egyik a hajókázás. Méghozzá a Kisfaludy-t próbáltuk ki. Ez is olyan program volt, hogy vagy sikerül vagy nem, mert Marci eddig minden évben végigsírta az utat. Na most viszont nagyon tetszett neki a hajó! Ő kérte, hogy azzal menjünk. Így egy 1 órás utat választottunk ki. Maga a hajó tényleg gyönyörű. Érdekes a kiállítás is. Oda voltak érte a fiúk. Marcit persze legjobban a forgó hajólapát varázsolta el legjobban. Leült a lépcsőre és nézte. :-)
Abban Zolival egyet értettünk viszont, hogy itt van ez a gyönyörű hajó, miért nem tudnak kicsit a matrózfiúk és a kapitány hozzáöltözni. A pink Angrybirds póló annyira nem odaillő volt. Na de ezt is kipipálhatjuk, megvolt ez is.

Az utolsó napon volt Zozi szülinapja. Eredeti terv az volt, hogy a strand éttermébe becsempésszük a tortáját és a kedvenc pincér"bácsink"  kihozza ebéd után, de mivel az idő nem volt strandolós, így ejtettük a témát. Este tortáztunk vacsi után otthon. Meglepi volt így is, mert nem számított rá. Annyira örült neki! :-)

Már csak a csomagolás maradt éjszakára... Másnap még megetettük a kacsákat, megsimogattuk a halász csizmáját, ettünk egy búcsú fagyit és elköszöntünk a Balatontól. Jövőre jövünk!!