A második nap középsősként...

Amikor augusztusban szóba került az óvoda témája Marci és köztem a következő párbeszéd hangzott el:
A:-Találkoztam ma Zsuzsa nénivel (dajka  nénink) azt üzeni vár már nagyon az oviban.
M:-De én már nem járok óvodába!
A:-Dehogynem hát szeptembertől újra ovi van.
M:-De már megvolt az utolsó nap! ...és már ballagás is volt!
A:-Persze Zozinak. Ő iskolába megy, te pedig óvodába. Nanna másik iskolába, Apa Anya dolgozni.
M:-Márpedig én nem megyek óvodába.

Tehát ilyenek voltak az előzmények. Teljes tagadás... :-(

Vasárnap bármit kérdeztem mit milyen ruhát tegyek a zsákjába nem érdekelte elszaladt. Egyedül este csodálkozott a megtömött ovis-zsákra, illetve az azon levő jelére a zöld sünire. ...és miután nem igazán fértek el a ruhák benne, előkotortam Zozi régi zsákját és átvarázsoltam éjjel a sünit és a belevalót.

Hétfő reggel persze görbülő szájjal vette tudomásul, hogy nemhogy nem maradunk itthon, hanem mi az uticél... Na ezt még sikerült azzal hárítani, hogy előtte Zozit elfuvarozzuk az iskolába, és ebéd után megyünk érte. Némi sírás volt azért, de délután mosolyogva fogadta a dicséreteket milyen ügyes volt egész nap.

Ma a második napon az első kérdése az volt, hogy ugye nem megyünk oviba. Hát de... viszont ma nem sírás követte a hírt. Nagyon jól reggelizett, bohóckodva öltözött, viháncolva, Zozival kézenfogva mentek a garázsig. Zozit elfurikáztuk a suliba, kipakoltunk, elköszöntünk.

Megbeszéltük milyen jó lesz, ő fogja az ovi kapujának kódját beütni. Közben megláttunk egy "porszívós autót" bocsánat... köztisztasági járművet :-)
Csodáltuk egy ideig aztán irány az ovi. Minden jól ment. Mosolyogva kódot ütött, még a cipő cserénél sem volt gond. De aztán a szomszédos kiscsoportban egy nagyon sírt egy kislány... így persze elszállt a bátorság... ő is sírni kezdett... ömlöttek a könnyei... szorította a nyakam, alig tudtam átadni az óvónéninek.

A könnyei sósságát még akkor is éreztem amikor beszálltam az autóba... a szív megszakad napról napra...

Az első nap elsősként...

Fél 8-körül. Ez volt a tanítói instrukció az érkezésre. Ott is voltunk bár korainak találtam kissé, mert mit is csinálunk még fél órán keresztül...

Más nem gondolta korainak... sőt...
Majdnem tele volt az osztály amikor felcuccolva beléptünk. Kicsit elkenődtem, mert az a pad ahol Zozi ült a suliváró órákon már foglalt volt. De ő nem esett kétségbe kis vacillálás után az egyik második padsor középső székét foglalta el.

Még némi pakolás következett, tornacucc, úszóscucc, tisztasági csomag, technika-doboz, pohár-szalvéta elhelyezése... Tehát igen jól kihasználtuk az időt. Gyors fénykép az elsősről aztán -jaaj anyaaa... puszi-puszi, integetés után leléptünk azzal az ígérettel, hogy ebéd után itt vagyunk. Csak ma lehetett elhozni őket hamarabb, holnaptól szigorúan 4-kor.

A megbeszélt fél 2-re ott is voltunk. Márti néni vagy háromszor megkérdezte, hogy a tolltartó a táskában van-e... 1 szabály ne hidd el hanem nézd meg!! Naná hogy nem volt... de ez már csak itthon derült ki...

Ma kapták meg a tankönyveket a gyerekek, így a házi feladat adott volt. Csomagoltunk, cimkéztünk, bepakoltunk volna... de a holnapi órarend természetesen a tolltartóba lett betéve... Némi telefonos segítség után persze minden rendbejött :-)

Zozi egyébként nagyon jól érezte magát. Összebarátkozott a padtársával Petinek hívják. Együtt játszottak a szünetekben. 

Kérdeztem milyen volt Anita néni... -ó hát ő nagyon de nagyon aranyos :-) és Márti néni? Ő is aranyos. Szeretem.
Kell ennél nagyobb dícséret?
Kívánom, hogy így maradjon egész évben.

Kicsit vissza: Készülődés a tanévkezdésre...

A szerdai szülőin ugyan elhangzott, hogy szinte semmit nem kell majd venni, mégis kiderült, hogy néhány dolgot be kell szereznünk mert vagy kinőtték... vagy nem jó... vagy valami...
A szombati napot tűztük ki, hogy akkor majd aztán mindent beszerzünk.
Korán indultunk, mert félő volt hogy nem végzünk éjfélig sem...

Mindent sikerült végülis beszerezni, még olyat is ami eredetileg nem volt tervbe véve.
Ez pedig egy íróasztal volt. Mi "felnőttek" azt terveztük, hogy hát ott a mienk ami 4 fiókos ebből már egyet úgyis Zozi birtokol, kap még egy fiókot a könyveknek. Meg hát a suliban mindent megtanulnak amit gyakorolni kell majd gyakorolja a mienken...

Naná hogy Zozi nem így gondolta... okosan érvelt és győzött... kell neki egy saját igazi íróasztal. Persze ez szobarendezéssel is járt ami szintén nem volt betervezve... persze az sem, hogy a lapraszerelve csomagolt asztalt majd még össze is kell szerelni... és még nem is beszéltem Marci oviscuccairól... idő...idő...idő...

De végül varázsütésre minden elkészült, és vasárnap estére bekerült az utolsó tornapóló, váltócipő, sőt a MÁK igazolás is :-)
Annyi de annyi cucc volt az előszobába készítve, mintha költöznénk. De akárhogy is nézem azt tettük. Áthelyeztük a székhelyünk az iskolába és az óvodába...

A 2014/15-ös tanévet megnyitom...

...mondta az Igazgató Úr.
Gyér taps követte ezt a mondatot :-D Még meg is jegyezte, hogy a tanévzárón nagyobb volt a lelkesedés... :-D

Na de ne ugorjunk ekkorát!
Ma reggel 3/4 10-kor volt a gyülekező az iskola udvarán. Onnan sétáltak át a gyerekek a templomba ahol 10-kor kezdődött a Tanévnyitó Istentisztelet. (Nem volt túl rövid...)

Ezután rövid műsor az iskolásoktól majd az Igazgatói beszéd. Nagyon szimpatikus. Teljesen másról kezdett mesélni az Ig.Úr. Mindenki tátott szájjal lesett mi fog ebből kisülni. Persze jól felépített beszéd, köszöntő volt.
-Egy nyári kerékpártúra volt a kiindulómese, ami túl nehéznek bizonyult és félt, hogy feladja, de apai tekintélyét féltve csak tekert rendületlenül az emelkedőn. ...és micsoda boldogság volt suhanni amikor a domb tetejét elérték és a lejtő következett. Ezeket az érzéseket hasonlította össze a tanév nehézségeivel és az elért eredmények győzelmével.-
Aztán gyorsan elhangzott a fenti mondat és kész jöhettünk is ki.

Na itt volt némi izgalom, mert Zozit nem találtuk a Tanítónéni mellett... elsodródott... csupán pár perc volt, de a gyomrom a torkomban volt. Végül a templom ajtóban találtam meg... pityeregve fogta Marci óvónénije kezét. Gyorsan megvígasztalódott szerencsére és úgy látom nem maradt benne rossz érzés.

Holnap reggel pedig iskola...

6 éves oltás... HELP...

Csütörtökön kapta meg Zozi a 6 éves oltást, mert hiánycikk volt az oltóanyag. Volt egy eredendő rossz érzésem az egész iránt...
Zozit kicsi korától "kiütötték" az oltások... nagyon magas láz követte és fájdalom. Sajnos most sincs ez másképp. Azonnal borogatást kapott a vállára, Nurofent láz ellen, mégis nagyon csúnya a karja. Forró, vörös és nagyon dagadt... Meddig normális ez??

Valaki tudna segíteni a borogatáson kívül mit tehetnék még???

Íme képek de még ez sem adja vissza teljesen a csúnyaságát...
Ja és ma az ügyeleten úgy 2 lépésnyiről ránézve annyi volt a megjegyzés, hogy borogassuk tovább. Holnap van gyerekorvos menjünk ha nem javul... :-(

Szülői értekezlet... a nulladik...

Tegnap estére hirdette meg az iskola a "nulladik"szülőit Zozi sulijában. Már régóta vártuk, mert így semmit nem mertünk venni az iskolakezdéshez. Tulajdonképpen az iskolatáskán és a tolltartón kívül nem is vettünk semmit...

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy -bár tudtuk és kértük a kezdő füzetcsomagot beíratkozáskor- semmit sem kell vásárolnunk. Az utolsó pálcikáig mindent tartalmaz a csomag.

Olyan fura volt a pici asztalok mögé ülni :-) kicsit magasabbak a székek, mint az oviban. A terem friss festést kapott, finom meleg színeket. Hangulatos kedves termük lett a gyerekeknek.

Szerencsére senki nem szaporította a szót, kereken 1 órát tartott az egész. Viszont ezalatt az idő alatt 6 oldalt teleírtam egy füzetbe, mert minden szó lényeges információ volt.

Hát ez az idő is eljött... menthetetlenül iskolás lesz Zozi... (hüpphüpp továbbra sem hiszem el még...)
Vasárnap pedig évnyitó.

Falunapon

Egy hete (mondom, hogy utolérem magam) Újszilvásra a falunapra hívták meg Apácskát ismerősei. Kedvelem azt a helyet. Nagyon sokáig dolgoztam helyettesítő munkatársként, 13 faluból állt az akkori körzetünk, többek közt Újszilvás is köztük volt. Szerettem, mert igen egyszerű, de jólelkű, segítőkész és őszinte embereket ismertem meg ott.
Tehát ezért is örülök, ha elmegyünk oda. Amikor felvetődött a lehetőség, hogy mehetünk, szeretnénk-e számomra nem volt kérdés. :-)

Az időnk szuper volt, napsütés de nem forróság. Amikor odaértünk nagyon meglepett, hogy nem volt tömeg, viszont szinte rögtön kiszúrtam a régi munkatársakat. Már nyugdíjasok. Azonnal invitáltak, hogy menjünk oda, kínáltak ezzel-azzal. Végül még ebédre is ott fogtak minket :-) Bográcsban főtt kakaspörköltet ettünk.
Közben persze felfedeztük még jó néhány ismerőst, nagy volt a viszontlátás öröme :-)

Maga a rendezvény is szuper volt. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt programok, így esély sem volt arra, hogy unatkozzunk.
Nagy sikert aratott a népi játszótér, lehetett fateknőben horgászni fahalacskákra, célbadobálni szalmabálákra helyezett konzervdobozokra, lengőtekézni, gólyalábazni, koszorút célbadobni, libikókáról plüssnyulat ugratni illetve kosárral elkapni, óriásmalmozni, ugróiskolázni. Mindez nagy sikert aratott, nem nagyon tudtuk otthagyni ezt a területet.

Dél körül hoztak egy hatalmas ugrálóvárat ami teljesen ingyenes volt, és egy szumózó szőnyeget szumós ruhákat. Mindent ki kellett próbálni :-) nagyszerű volt.

Később érkezett egy tűzoltóautó. Odaállt a tér közepére és minden zugába be lehetett kukkantani. A gyerekek megnézhették a sofőrfülkét is. Na ez kellett csak Marcinak onnan kezdve ki sem lehetett szedni onnan :-) Hol az egyik hol a másik ülésen ült és még azt is kidumálta magának, hogy a sisakot felvehesse :-) Később még az autó tetejére is felmászhattak.
Fantasztikus élmény volt nekik.

Eredetileg nem egész napra terveztük a programot, de úgy sikeredett... már jócskán este volt mire hazaértünk. Persze maga az út majdnem egy óra...

Marci másnap reggel azzal ébredt, hogy tűzoltó volt álmában :-)
Zozi még ma is emlegette milyen jó volt és számolja a hónapokat mikor lesz megint :-)

Jó sok hasonló élményt szeretnénk. Jó volt, feltöltött a sok-sok szeretet amit kaptunk. Köszönjük :-)

Szülinapos Marci

       KincsemVirágom 4 éves lettél!

      Boldog születésnapot kívánunk!

Kimondhatatlanul szeretünk Drágám :-)

Nyaraltunk 5 - képkavalkádos kis magyarázattal...

Nagyon nehéz volt fényképezni Őket. Külön-külön is, együtt meg szinte lehetetlen :-) De akad egy-két kedves kép, amit kár lenne elfelejteni.  Nagyon kedves emlék például Marci amikor rácsodálkozik mindenre, vagy amikor épp a strandon alszik. De nagy kedvenc a "malacos étterem borlapja mögül kikukucskálós is.

Zozi az egyik sétánk alkalmával minden oszlopra, kőkockára felállt, naná, hogy le kellett fényképezni.Mint ahogy azt is, amikor a sétány kavicsával játszanak, szórták önfeledten magukra, egymásra. Az épp a helyén állomásozó mentőhelikoptert sem lehetett kihagyni.

Zsuzsi nem nagyon hagyta magát fényképezni, de van pár lopott pillanat amit nem vett észre. Ilyen volt a strandos, amikor Marcival játszik, egy hajón utazós, és amikor a telefonját gyötri. Na Őt vagy nem láttuk, vagy olvasott, vagy telefonozott... 

Aztán vannak még Zozis képek is, egy a fürdőből, az akvárium kőbékáján ülve, vagy a malacos vendéglőben, vagy a kisvonaton :-) Ez utóbbinál édes volt, amikor annyira tágra nyitotta a szemét. Mondta, hogy direkt csinálta így, nehogy becsukja amikor fényképezem. De ez lett az egyik legaranyosabb, legcsillagszeműbb kép róla :-)

Mindhárom gyerek választott valami ajándékot Marci mi mást is, egy traktort választott, aztán mindenkit megállított, hogy nézd micsoda zöld traktorom van!!

Ezek amolyan bohóc-tesós képek, de nagy kedvencek. Akváriumnál, a kikötőben és a parkolóhoz vezető lépcsőn készültek.

Na ez a citromkóstolós Marcis is nagyon jóóó :-) kivetette az ásványvizemből és nyalogatta. Persze jó savanyú volt, de nem adta fel :-)

Szóval itt a vége... eltelt, jó volt, remélem jövőre is sikerül eltölteni pár napot. Kicsit feltöltődtünk, hogy legyen miből erőt meríteni. 

Nyaraltunk 4- Tihany, szobrok, sültmalac

Vannak persze olyan napok is amikor nincs kedve a bandának strandolni... persze ez nagyon ritka, így meglehetősen kevés az az idő, amit a környék felfedezésével tudunk tölteni. Így sajnos kimaradt Tihanyban a kalózkiállítás és ennek a párja Füreden a Mississippi kiállítás, de kell program jövőre is :-) 

Viszont egyik nap amikor már nem igazán volt kedvünk ahhoz az étteremhez amit megbeszéltünk és ráadásul épp "szembejött" velünk egy igazi sültmalac :-) Na jó, a malac éppen sült és mi mentünk el mellette... :-) nem tudtunk ellen állni satufék, parkolás és sültmalac ebéd :-) Hogy jó volt-e??? Szerintetek??? :-D  Degeszre ettük magunkat. 

Persze ezt a nagy lakomát le is kellett dolgozni :-) Irány Tihany. A kikötő felett parkoltunk kicsivel, és megmásztuk a hegyet. Jó is, hogy arra mentünk, mert nagyon meleg lett, vagy csak a mászástól??? Az Apátságot csak kívülről néztük meg, mert a fiúk elemükben voltak, nem mertünk bemenni velük... sétáltunk a parkban, megcsodáltuk a kilátást, ettünk nagyon finom fagyit majd ugyanazt az útvonalat választottuk vissza is amin feljöttünk. Jó kis túra volt :-) 

Egy másik nap, nem is tudom milyen indíttatásból, csak úgy sétálgattunk Füreden, megnézegettük a szobrokat. A fiúk most is mindenre felmásztak, pózoltak... Zozi ügyesen elolvasta melyik kit-mit ábrázol. Bár arról kép nem készült, de szinte minden kikötői sétánk alkalmával a kicsik megsimogatták a halászok csizmáját :-) (nagyon vissza szeretnének jönni Ők is úgy látszik)

Lassan fogynak már a képek, de van még :-) Majd jövök...