Az első nap elsősként...

Fél 8-körül. Ez volt a tanítói instrukció az érkezésre. Ott is voltunk bár korainak találtam kissé, mert mit is csinálunk még fél órán keresztül...

Más nem gondolta korainak... sőt...
Majdnem tele volt az osztály amikor felcuccolva beléptünk. Kicsit elkenődtem, mert az a pad ahol Zozi ült a suliváró órákon már foglalt volt. De ő nem esett kétségbe kis vacillálás után az egyik második padsor középső székét foglalta el.

Még némi pakolás következett, tornacucc, úszóscucc, tisztasági csomag, technika-doboz, pohár-szalvéta elhelyezése... Tehát igen jól kihasználtuk az időt. Gyors fénykép az elsősről aztán -jaaj anyaaa... puszi-puszi, integetés után leléptünk azzal az ígérettel, hogy ebéd után itt vagyunk. Csak ma lehetett elhozni őket hamarabb, holnaptól szigorúan 4-kor.

A megbeszélt fél 2-re ott is voltunk. Márti néni vagy háromszor megkérdezte, hogy a tolltartó a táskában van-e... 1 szabály ne hidd el hanem nézd meg!! Naná hogy nem volt... de ez már csak itthon derült ki...

Ma kapták meg a tankönyveket a gyerekek, így a házi feladat adott volt. Csomagoltunk, cimkéztünk, bepakoltunk volna... de a holnapi órarend természetesen a tolltartóba lett betéve... Némi telefonos segítség után persze minden rendbejött :-)

Zozi egyébként nagyon jól érezte magát. Összebarátkozott a padtársával Petinek hívják. Együtt játszottak a szünetekben. 

Kérdeztem milyen volt Anita néni... -ó hát ő nagyon de nagyon aranyos :-) és Márti néni? Ő is aranyos. Szeretem.
Kell ennél nagyobb dícséret?
Kívánom, hogy így maradjon egész évben.