Nevessünk is-Zoziszáj 17.

Egyik nap Zozival összebújva beszélgettünk az ágyunkon. Simogattam a haját, ő pedig cirógatta az arcomat. (imádom ezeket a meghitt pillanatokat) 

Végigsimította a szemem környékét is ott ahol már látszanak kisebb-nagyobb ráncok...(a fenébe...) , majd nagy komolyan megkérdezte:

-Anyaaa, mik ezek??? DÍSZEK???

Ez egy szép nap :-)

1.: A holnapi napra szabit kértem, mert az óvodában nyílt nap lesz és nem akartam lemaradni róla. Erre ma reggel megérkezett a helyettesítő munkatársam... Így a mai napot is megkaptam ☺ Gyorsan átadtam a teendőket és a készletet, és már repültem is haza ☺ 

2.: Hetek óta munkába menet és jövet nézegetem kíváncsian az egyik kertben ébredező virágágyást. Nem kicsit sajnáltam amikor jöttek a fagyok, amikor belepte a hó a nárciszokat, de néhány napja biztossá vált, hogy erősebbek a gyenge kis szárak minden fagynál, hidegnél. Akárhányszor elmegyek a kert mellett mosolyognom kell, mert annyira szép, annyira vidám látvány. Sajnos őrzi-védi egy óriási kutya a házat, és eddig nem tudtam mertem lefényképezni... Ma végre sikerült. (ezen a képen kb tizede látható, mint amekkora nárcisz-szőnyeg van)

3.: Sőt... ma amikor száguldoztam haza, épp szedte az ott lakó néni a virágokat. Pofátlanul megkérdeztem, hogy ad-e el belőle. (piacon szokta árulni, így tudtam, hogy igen lesz a válasz) Ő viszont megismert engem, így kaptam egy akkora csokrot, hogy alig fért a kezembe. Így ma a szobánkba is beköltözött egy kis tavasz ☺

Tapéta...

Sajnos nem tudom hűen visszaadni a "párbeszédünket" Marcival...
A történet ott kezdődött, hogy ismét letépte a tapéta dísz-csíkját...
Megszidtam, elmagyaráztam neki, hogy így csúnya, úgy tűnt megértette, legalábbis helyeslően bólogatott.
Elmentem bevásárolni, a fiúk Apával maradtak. Mire hazaértem újabb tépésnyomot találtam, plusz mérges Apát és durcás gyereket... Kérdeztem Marcit mi történt... Elmesélte: mutatta a falat, majd magát. Aztán a kezét mutatta és Apára mutatott mímelt hüppögéssel. Megsimogatta a kézfejét és tartotta hogy adjak rá puszit.  Kitalálható a történet?

(az első mobilon szerkesztett bejegyzést olvashattátok)

Mai gyorshír

A mai napon Marci is beíratkozott az óvodába...(22-i héten lehet menni a határozatért, hogy felvették-e)

hüpphüpphüpp...
NEM HISZEM EL, hogy nem kisbaba már, hanem ősztől ovis nagyfiú lesz...

Szabadságon

Igenigenigen,  sikerült!! Bár nagyon rezgett a léc, de itthon vagyok három egész napot :-)

Beterveztem mára ablakpucolást és hasonló finom dolgokat, de kicsit átíródott a program. Kicsit izgalmasabb lett...

Marci tegnap előtt estére kipöttyösödött... Olyan nagyon érdekesen, hogy nem is tudtam mire vélni. Pont egy hónapja kapta meg a bárányhimlő elleni védőoltást, így elméletileg annak már valamennyire védettséget kellene adni...de a pöttyök eléggé hasonlóak voltak, bár nem folyadékkal teltek, hanem olyan egyszínű piros göbök... A megjelenési helyük sem jellemző, mert neki a tarkóján jelent meg úgy kb 10-12, majd másnap délre (tegnap) a bal vállgödre felé még ugyanennyi.... Na itt volt az a pont, hogy munka után beballagtunk az ügyeletre és megnézte egy doktorbácsi. Hümmögött, nézegette, ....és azt mondta, hogy nem meri rámondani sem azt, hogy himlő, sem azt, hogy nem az :-) Na okosabb nem lettem... Így ma reggel az első dolgom nem a függönyleszedés lett, hanem a doktornénihez mentünk el. Na ő viszont látott már sok-sok himlős gyereket és azt mondta, hogy ez tuti nem himlő, de azért figyeljem :-) Még jó, hogy nem vagyok (mindig) az a parázós fajta, csak mosolygok az egészen. Végülis Marci nem lázas, hangulata étvágya jó, így egyenlőre belenyugodtunk a pöttyökbe. Persze ha tovább terjednének akkor biztosan nem lennék ennyire nyugodt...

Szóval ablakpucolás ma elmaradt... (de sajnos nem öntisztító, így biztosan megvár...) helyette kimostam minden ruhát és sütöttem sajtoskifliket.

...és letöltöttem a fényképezőgépről a februári és márciusi képeket... Hát töredéke, mint ami akkor volt amikor még itthon voltam... (és itt-ott belelógnak a száradó ruhák...) De lettek nagyon aranyosak is  :-)

Például Zsuzsi tortás képe :-) Khm...még februárról...

Vagy amikor kaptak a kicsik egy-egy burgerkinges koronát és Marci első reggeli mozdulata az volt, hogy a fejére tette, átsétált hozzánk, eldőlt és aludt tovább :-)

De jók lettek azok is amikor csak úgy kattintgattam és jó kis sorozat lett Zozi-arcos képeiből:

Illetve Marci-arcok is vannak (őt most nagyon nehéz fényképezni, mert nem tud nyugton ülni egy pillanatra sem, ezért sok a homályos kép):

De imádom a szemeiket is :-) Főleg, hogy olyan csillogóak, olyan mosolygósak és olyan ártatlanok.

Marcié:

 Zozié:

...és a mai Zozi segítős. A saját készítésű kiflijeit "festegeti" tojással. Nyugi, az ecset a kezében nem az amivel az ablakot szoktam festeni :-D  Volt egy régi kenőtollam, de a költözésnél elveszett, azóta pedig lusta voltam

 mindig elfelejtek venni másikat, így egy valamikor vadi új vastag ecsetet fogtam be erre a célra. 

...és vége a márciusnak, pedig még csak most kezdődött el... 

Elmúlt hetekben történt...

Jó lenne, ha végre visszaállna a blog az eredeti állapotába... vagyis jó lenne, ha csupán a gyerekekről kellene írni benne... De amikor annyi minden történik, és a pillanatnyi "nagy" dolgok kiszorítanak szinte minden mást... Pedig tudom és érzem is, hogy náluk semmi sem fontosabb...

Tehát akkor lássuk is csak, milyen csuda-dolgok történtek nálunk "gyerekfronton":

A legfiatalabbal kezdve: Azért legfiatalabbként és nem legkisebbként említem, mert Marci igencsak utolérte Zozit. Bár ez nem is a magasságra, hanem súlyban hagyta le... Mostanában olyan eszméletlenül nehéznek érzem amikor felveszem és csak úgy elhagyja magát, így az egyik este fürdés előtt a mérlegre tettem őket. Hát bizony, Marci 15.400 gr, Zozi pedig 14.900 :-)  Ennek ellenére Marci nem dagi, hanem olyan kis stabil, jól megfogható, tökéletes kisfiús formájú. Zozit pedig sokszor félek még úgy rendesen magamhoz szorítani is, nehogy összetörjem a kis madárcsontját... 

Írtam egy ezelőtti bejegyzésben, hogy Marcival milyen nagy lépést tettünk a szobatisztaság felé :-)  Bizony-bizony, fürdés előtt, vagy amikor tiszta pelenkát kap olyankor bepróbálkozom nála, hogy lenne-e kedve a wc-be pisilni. Általában van, és mindig sikerrel, sőt van amikor a nagy dolog is oda sikerül. Akkora örömujjongásban tör ilyenkor ki Marci, hogy mindenki értesül a sikerről. Sőt Mami már néhányszor bepróbálkozott a bilivel is, ott is van siker, ilyenkor sms-ben értesülök  róla és ha van rá lehetőség akkor telefonon keresztül megy a dicséret :-) De úgy általában mindenben sokat ügyesedett. ...és olyan kis bújós lett... reggelente ha korán ébred odabújik mellém ez annyira nem volt rá jellemző. Sokszor kézen fog, bevezet a szobába és le kell ülnöm az ágyára, olyankor hoz egy könyvet és odaül az ölembe és olvassunk, vagy csak lapozgassuk. Már nem haragszik rám olyan nagyon, mint amikor eleinte munka után mentem érte.... rossz volt érezni a haragját, azzal büntetett, hogy nem engedte magát megölelni... Most már talán érti , hogy megyek érte mindig... 

Marci is megkapta a bárányhimlő elleni oltást, vagyis az első adagját, ugyanis járvány van az oviban és nem szeretném ha megbetegedne... Apa és Mami vitték kettesben, de talán jobb is, hogy nem voltam ott, így egy hang és egy könnycsepp nélkül tűrte Marci a megpróbáltatásokat. Kis ügyes manóm!

Zozikám vérbeli ovisként ontja napi szintem a meglepetés-rajzokat. Általában emberke van rajtuk, szívecskék, virágok és Apa Zozi felíratok :-) anya csak azért nincs, mert azt nem tudja még leírni... (valaki megtaníthatná rá...)  Hihetetlen dolgokat művel, sokszor csak állok ledöbbenve, mert még mindig felfoghatatlan számomra, hogy ebbe a csöpp emberkébe hová fér ennyi tudás... Tökéletesen betűz szavakat... Van neki egy gyerek laptopja abban van egy betűzős játék. Most nála ez a kedvenc, így szinte észrevétlenül megtanulta a betűket. Nem csak olvasni, hanem leírni is le tudja őket. Szándékosan nem tanítom az írott betűkre, így nyomtatott nagybetűket ír. Rövidebb dolgokat össze is olvas... Nagy barátai a számok is, a szemben levő kisbolt közönségét szokta azzal lenyűgözni, hogy felsorolja mi mennyibe kerül :-)  (pl citrom 550.- mandarin 450.- gyümölcslé 185.-) Na ilyenkor nem akarják elhinni, hogy még csak 4 és fél éves. Mostanában nagyon rákattant a társasjátékokra, unokatesónál játszottunk a LottiKarottival, ami nagyon megtetszett neki. (meg is kértük a nyuszit, hogy húsvétra hozzon egy ilyet neki és már biztosra meg is ígérte) 

Na ezen felbuzdulva előkerestem Zsuzsi régi társasjátékait és ezekkel nagyokat vihogva játszunk esténként (ha van rá még idő)

Nos, most nagyjából ennyi ami eszembe jut...

Időhiányban...

Állandó versenyfutás lett az élet nálunk... Így sajnos eléggé hanyagoltam a blogot, pedig annyi, de annyi minden történik...
Megvolt az ovis farsang, voltak szülinapok, névnapok, oltás Marcinak, sőt, Marcival egy óriási lépést már tettünk a szobatisztaság felé vezető úton. Jön az ovis beiratkozás, Zozival ovis munkadélután, nyílt nap...  Zárójelben "csak" ennyi amiről írni szeretnék/szerettem volna.

Esténként amikor altatom a kicsiket bele-belekukkantok a blogokba a telefonon, így nagyjából képben vagyok, de kommentelni sem mindig sikerül...

Ha a JóIstenke és a főnököm is úgy akarják akkor talán hó végén pár napot szabin leszek.

...szóval, majd jövök...

Marci, a 2 és fél éves minitornádó :)

Ilyenkor amikor valamelyik gyerekemről írok éves-féléves beszámolót akkor (is) döbbenek meg, hogy úúúristen, már mekkorák...hogy telik az idő...

Ha lehunyom a szemem, még érzem az illatát amikor odatartották az első puszira amikor megszületett. Még hallom ahogy először vékony hangon nyöszörgött, majd teli-torokból rázendített :) Még fel tudom idézni az érzést, amikor a kórházi ágyamon ülve a karomban jóllakottan beájult az első szoptatások egyike után...

Most pedig ha ránézek már inkább a kisfiút látom benne, mint a babát. Bár vannak még babás pillantásai, de egyre inkább komoly kisfiú aki nem rejti véka alá sem az érzéseit, sem az akaratát. Bizony-bizony tökéletesen tudjuk amikor mérges, vagy épp ha örül valaminek. Akaratos is rendesen, de aránylag könnyen elterelhető a figyelme ha épp egy hiszti van alakulóban. Nagyon tud szeretni... nagyon tud bújni... imád puszikat osztogatni... ha van hozzá kedve. Nem lehet ugyanis kicsikarni belőle semmilyen trükkel ha nincs hozzá kedve. Imádja Zozit, nagy példaképe, utánozza szinte mindenben igen-igen a rosszban is... Szerintem erősebb Zozinál, legalábbis gondolkodás nélkül nekimegy ha úgy látja igazságosnak... néha akkor is, ha nem neki van igaza :) Olyankor birkózás van... és általában vagy púp vagy kék folt az eredmény... :D dehát fiúk a drágáim...

Továbbra sem beszél és továbbra sem érdekli a bili... A bilitémát én "jegeltem" egy ideig, mert túl hidegnek találom a lakást az állandó pucérkodáshoz. Hát a beszéd viszont... nem tudom, szerintem tudna beszélni ha akarna. Mondja ő a maga nyelvén, csak az épp nem egyezik meg a mienkkel. Mindent tökéletesen értünk amit akar, ha nem értjük akkor odahozza, megcsinálja, odahúz, mutatja. Bízom benne, hogy most már hamarosan velünk is megosztja a gondolatait... Énekel :) sok-sok dallam felismerhető, de a szöveg az halandzsa. Mondókákat is vélek ismerőseket felfedezni, de ez sem a mi nyelvünkön van... Állathangok tökéletesen mennek, illetve a színeket is hiba nélkül megmutatja ha kérdezzük. Összetettebb feladatokat megold, (pl. hozd ki a szobából az asztalról a kávéscsészét)  Továbbra is szívesen segít, leginkább a főzés és a porszívózás a kedvence, de ha kérem, hogy rakjunk rendet akkor szépen a helyére teszi a játékokat. (persze itt sorolni kell, hogy épp mit tegyen el)

Hát ilyen Ő... és ma két és fél éves...

...és az aktuális kedvencek: 

Ha már így alakult...

...hogy a mai napon itthon vagyok :) blogra vetek néhány dolgot. 

Itt van például, február elején megnyitott a városunk galériájában Zozi óvodás társainak a rajzaiból "Kicsi kezek nagy alkotásai" címmel kiállítás. Múlt szombaton sikerült végre ellátogatni nekünk is. Örömmel fedeztük fel, hogy Zozinak több képe is szerepel a kiállított művek közt. Nagyon szeretem az ilyesmit, és számomra szinte hihetetlen, hogy ezek az apró "tökmagok" ilyen fantasztikus dolgokat tudnak alkotni. 

 Bár csak pénteken lesz a farsang az oviban, de vasárnap elkészült Zozi jelmeze. Idén rendőrbácsi akart lenni , így aránylag könnyű dolgom volt. Lakik a lépcsőházunkban egy rendőr "bácsi" és tőle kértem segítséget, hogy valamennyire élethűvé sikerüljön varázsolni a jelmezt. Hát szerintem fantasztikusan édes kis rendőrünk lett :) ...és milyen büszkén feszített az "egyenruhában"... A nagy nap persze még hátravan, de megelőlegezem:

...és hogy a legkisebb se maradjon ki... Hát az ő kedvenc elfoglaltsága újabban Apa telefonjának a gyötrése :) Ezen a képen épp zenét hallgat... :D de ez a jobbik eset, szokott sms-t és emailt is írni, illetve felhívni 1-2 munkatársat :) 

A vidám dolgok közt azért akad 1-2 borúsabb nap is... Marcival múlt héten már megint doki nénit látogattunk... Apácska sem volt valami jól... nagyon megfázott, én pedig beértem egy tüdőgyulladással... De már gyógyul a banda. :) 

...mert a mai nap...

... Zsuzsi napja!!!

Isten éltessen kislányom!! Boldog születésnapot!!