Sajnos nem tudom hűen visszaadni a "párbeszédünket" Marcival...
A történet ott kezdődött, hogy ismét letépte a tapéta dísz-csíkját...
Megszidtam, elmagyaráztam neki, hogy így csúnya, úgy tűnt megértette, legalábbis helyeslően bólogatott.
Elmentem bevásárolni, a fiúk Apával maradtak. Mire hazaértem újabb tépésnyomot találtam, plusz mérges Apát és durcás gyereket... Kérdeztem Marcit mi történt... Elmesélte: mutatta a falat, majd magát. Aztán a kezét mutatta és Apára mutatott mímelt hüppögéssel. Megsimogatta a kézfejét és tartotta hogy adjak rá puszit. Kitalálható a történet?
(az első mobilon szerkesztett bejegyzést olvashattátok)
Érthető ;-)
VálaszTörlésÉn is ma okosodtam :-D