Szabadságon

Igenigenigen,  sikerült!! Bár nagyon rezgett a léc, de itthon vagyok három egész napot :-)

Beterveztem mára ablakpucolást és hasonló finom dolgokat, de kicsit átíródott a program. Kicsit izgalmasabb lett...

Marci tegnap előtt estére kipöttyösödött... Olyan nagyon érdekesen, hogy nem is tudtam mire vélni. Pont egy hónapja kapta meg a bárányhimlő elleni védőoltást, így elméletileg annak már valamennyire védettséget kellene adni...de a pöttyök eléggé hasonlóak voltak, bár nem folyadékkal teltek, hanem olyan egyszínű piros göbök... A megjelenési helyük sem jellemző, mert neki a tarkóján jelent meg úgy kb 10-12, majd másnap délre (tegnap) a bal vállgödre felé még ugyanennyi.... Na itt volt az a pont, hogy munka után beballagtunk az ügyeletre és megnézte egy doktorbácsi. Hümmögött, nézegette, ....és azt mondta, hogy nem meri rámondani sem azt, hogy himlő, sem azt, hogy nem az :-) Na okosabb nem lettem... Így ma reggel az első dolgom nem a függönyleszedés lett, hanem a doktornénihez mentünk el. Na ő viszont látott már sok-sok himlős gyereket és azt mondta, hogy ez tuti nem himlő, de azért figyeljem :-) Még jó, hogy nem vagyok (mindig) az a parázós fajta, csak mosolygok az egészen. Végülis Marci nem lázas, hangulata étvágya jó, így egyenlőre belenyugodtunk a pöttyökbe. Persze ha tovább terjednének akkor biztosan nem lennék ennyire nyugodt...

Szóval ablakpucolás ma elmaradt... (de sajnos nem öntisztító, így biztosan megvár...) helyette kimostam minden ruhát és sütöttem sajtoskifliket.

...és letöltöttem a fényképezőgépről a februári és márciusi képeket... Hát töredéke, mint ami akkor volt amikor még itthon voltam... (és itt-ott belelógnak a száradó ruhák...) De lettek nagyon aranyosak is  :-)

Például Zsuzsi tortás képe :-) Khm...még februárról...

Vagy amikor kaptak a kicsik egy-egy burgerkinges koronát és Marci első reggeli mozdulata az volt, hogy a fejére tette, átsétált hozzánk, eldőlt és aludt tovább :-)

De jók lettek azok is amikor csak úgy kattintgattam és jó kis sorozat lett Zozi-arcos képeiből:

Illetve Marci-arcok is vannak (őt most nagyon nehéz fényképezni, mert nem tud nyugton ülni egy pillanatra sem, ezért sok a homályos kép):

De imádom a szemeiket is :-) Főleg, hogy olyan csillogóak, olyan mosolygósak és olyan ártatlanok.

Marcié:

 Zozié:

...és a mai Zozi segítős. A saját készítésű kiflijeit "festegeti" tojással. Nyugi, az ecset a kezében nem az amivel az ablakot szoktam festeni :-D  Volt egy régi kenőtollam, de a költözésnél elveszett, azóta pedig lusta voltam

 mindig elfelejtek venni másikat, így egy valamikor vadi új vastag ecsetet fogtam be erre a célra. 

...és vége a márciusnak, pedig még csak most kezdődött el...