A második ovis napon -pénteken reggel- már itthon egyezkedett Zozi, hogy ne menjünk be a csoportba. Mehetünk oviba, de a csoportba ő nem akar bemenni... Megígértem, hogy előtte csúszdázhat egy párat, de utána be kell menni, mert várják a gyerekek meg az óvónénik. Így is volt, pár kör a csúszdán, cipőcsere, pisilés ...és sírás... Kicsit vártam a folyosón elbújva, nem tartott pár percnél tovább... Szerencsétlenségemre az udvaron ott voltak a közeli iskola tanítónénijei, iskolanépszerűsítő szórólapot osztogatni a szülőknek. Ahogy jöttem ki a könnyeimmel és a babakocsival küszködve (na mért ne pont akkor kellett a kerekeinek beszorulni az ajtóhoz...) az ajtón, na persze, hogy elkezdték mondani, hogy ez mennyire természetes, mennyire normális dolog, hogy sír, majd megszokja és sírjam ki magam én is nyugodtan... Szóval megint végigbőgtem az utat hazáig. Itthon a szomszéd nénibe botlottam bele... az sem volt jobb...
Próbáltam volna délben tartani az időt, hogy ne érjek oda 3/4 1 előtt sokkal, de nem nagyon sikerült... Ugyanis, Marci teljesen átállt a napi 1 hosszú alvásra, de délben már nagyon álmos. Pénteken is így volt, már fél 12-kor sétáltunk a lakótelepen... úgy gondoltam, legalább a levegőzés is megvan, de ha elfárad, akkor elalszik a babakocsiban és addig tud aludni amíg Zozit haza nem hozom. Nem is lenne ezzel így semmi gond, ha Marci olyankor amikor hazaérünk nem ébredne fel. Normális esetben alszik fél3-3-ig, így viszont alszik is meg nem is... mert visszaaltatni képtelenség, délután lehetetlenség elaltatni, este viszont már kel-fekszik az álmosságtól. Na majd beáll ez az alvás dolog is, hogy mindkettőnek jó legyen.
Pénteken amikor mentem Zoziért, nagyon édes volt. Ugyanúgy vonatozva jöttek ki a mosdóból :) csak most nem az első, hanem az utolsó volt. egy röpke ölelést kaptam tőle, és ment az uzsonnáját begyűjteni :) Óvónéni szerint nagyon jó fiú volt, nagyon picit sírt reggel és sokat evett ebédre :) Zozi pedig boldogan mutatta, hogy kapott egy kis virágmatricát a pólójára, mert nagyon jól viselkedett :) Szóval maximálisan pozitív élményekkel tértünk haza :)
