Fura a cím? Na ja, maga a történet is az lesz... :) Hogy érthetőbb legyen egy kis magyarázattal kell kezdenem...
Leszögezem, nem nagyon hiszek a természet feletti dolgokban, az a típusú ember vagyok aki inkább azt hiszi el amit lát, ami kézzelfogható. A nem nagyon arra vonatkozik, hogy csodálattal figyelem mégis az egész témát és néha úgy gondolom van benne valami...
Na tehát: Zozikám már nagyon-nagyon piciként, pár hónaposként érdekes dolgokat látott (?) érzett. Akkoriban még a legkisebb szoba volt a babaszoba. Ha ott volt, képes volt kiválasztani egy pontot -ez az ablak jobb felső sarka volt- és lilulásig üvölteni, ha nem vittük ki a szobából. De voltak olyan esetek is, amikor nézte az ágyának azt a részét ahol a pelenkázó volt és hangosan kacagni kezdett. Egyszerre volt ijesztő és mosolyogni való. Amikor kicsit nagyobb lett akkor is voltak illetve néha még ma is vannak olyan dolgok amiket megmond előre...
Pl: ha útközben a vasúti átjárónál várjuk, hogy elhaladjon a vonat megmondja milyen vonat lesz és merről jön... 1-2 kivétellel szinte mindig beletalál... Volt, hogy vártunk egy vendéget és Zozi csak úgy odavetette, hogy milyen színű ruhában jön a néni. Igen eltalálta. ...Vagy egyik nap ebéd közben megszólalt, hogy jön ma délután a Mami (Anyukám). Mondom neki, nem tudom, nem beszéltünk róla. Megebédelt, lefektettem aludni a két kicsit, pár perc múlva csörög a telefon Anyu volt az, hogy be tudnám-e festeni a haját... Szóval ezek fényében, igen hiszem, hogy a gyerekek látnak, sokkal-sokkal többet tudnak még, sokkal többre képesek, mint mi felnőttek.
Na és akkor ki is az a Zöldbácsi? Egy déli alvás után hallottam először róla... Szó szerint frászt kaptam... A következő volt a párbeszéd:
-Anya nemsokára el kell mennem.
-Hova Kicsim?
-A Zöldbácsival messzire. (na itt kezdett rázni a hideg)
Próbáltam kérdezgetni, ki is az a Zöldbácsi, hogy néz ki, de semmit nem mondott. Kérdezgettem álmodta-e (gondolom igen legalábbis remélem)
Néhányszor még előjött a téma, pár napig ismételgettük a fenti párbeszédet, aztán elfelejtődött. Viszont amikor "itt volt" a Zöldbácsi, megjavult néhány olyan dolog amit addig javíthatatlannak tituláltunk. Zoli autóján az ablakemelő vagy működött, vagy nem, inkább az utóbbi. A mikro belső világítása általában nem világított. Mostanában újra... Zsuzsi szobájában van egy régi tv nem volt már hangja jó ideje. Most van...
Ha nem félnék tőle ennyire még azt is mondhatnám, hogy a barátunk lett Zöldbácsi... (remélem ezzel, hogy leírtam nem haragítom magunkra...)
Leszögezem, nem nagyon hiszek a természet feletti dolgokban, az a típusú ember vagyok aki inkább azt hiszi el amit lát, ami kézzelfogható. A nem nagyon arra vonatkozik, hogy csodálattal figyelem mégis az egész témát és néha úgy gondolom van benne valami...
Na tehát: Zozikám már nagyon-nagyon piciként, pár hónaposként érdekes dolgokat látott (?) érzett. Akkoriban még a legkisebb szoba volt a babaszoba. Ha ott volt, képes volt kiválasztani egy pontot -ez az ablak jobb felső sarka volt- és lilulásig üvölteni, ha nem vittük ki a szobából. De voltak olyan esetek is, amikor nézte az ágyának azt a részét ahol a pelenkázó volt és hangosan kacagni kezdett. Egyszerre volt ijesztő és mosolyogni való. Amikor kicsit nagyobb lett akkor is voltak illetve néha még ma is vannak olyan dolgok amiket megmond előre...
Pl: ha útközben a vasúti átjárónál várjuk, hogy elhaladjon a vonat megmondja milyen vonat lesz és merről jön... 1-2 kivétellel szinte mindig beletalál... Volt, hogy vártunk egy vendéget és Zozi csak úgy odavetette, hogy milyen színű ruhában jön a néni. Igen eltalálta. ...Vagy egyik nap ebéd közben megszólalt, hogy jön ma délután a Mami (Anyukám). Mondom neki, nem tudom, nem beszéltünk róla. Megebédelt, lefektettem aludni a két kicsit, pár perc múlva csörög a telefon Anyu volt az, hogy be tudnám-e festeni a haját... Szóval ezek fényében, igen hiszem, hogy a gyerekek látnak, sokkal-sokkal többet tudnak még, sokkal többre képesek, mint mi felnőttek.
Na és akkor ki is az a Zöldbácsi? Egy déli alvás után hallottam először róla... Szó szerint frászt kaptam... A következő volt a párbeszéd:
-Anya nemsokára el kell mennem.
-Hova Kicsim?
-A Zöldbácsival messzire. (na itt kezdett rázni a hideg)
Próbáltam kérdezgetni, ki is az a Zöldbácsi, hogy néz ki, de semmit nem mondott. Kérdezgettem álmodta-e (gondolom igen legalábbis remélem)
Néhányszor még előjött a téma, pár napig ismételgettük a fenti párbeszédet, aztán elfelejtődött. Viszont amikor "itt volt" a Zöldbácsi, megjavult néhány olyan dolog amit addig javíthatatlannak tituláltunk. Zoli autóján az ablakemelő vagy működött, vagy nem, inkább az utóbbi. A mikro belső világítása általában nem világított. Mostanában újra... Zsuzsi szobájában van egy régi tv nem volt már hangja jó ideje. Most van...
Ha nem félnék tőle ennyire még azt is mondhatnám, hogy a barátunk lett Zöldbácsi... (remélem ezzel, hogy leírtam nem haragítom magunkra...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése