Hogy mi is ez? Egyszerűbb bemásolni, mint megfogalmazni... Tehát:
A Városi polgárrá fogadó ünnepség Nagykőrösön immár kilenc éves múltra tekint vissza. Mivel a városban szülőotthon és születési anyakönyvezés nincs, ezért a polgárrá fogadási ünnepség közösségi élményével, méltóságával, ünnepélyességével alapozható meg a városhoz való kötődés és erősíthető a felnövekvő nemzedék városhoz való kötődése, iránta való felelősségérzete, lokálpatriotizmusa.
Az ünnepség keretében a gyermek nevével és Nagykőrös Város címerével gravírozott ajándékkal kedveskednek a polgárrá fogadott gyermekek szüleinek, melyek évek múltán is felidézik a családok számára az egykori augusztus 20-i napi élményt, mikor gyermeke, fiatalok, s idősek együtt ünnepelték a legifjabb nagykőrösi polgárokat.
Ennyi volt a hivatalos hír... a többi pedig már én vagyok, nem olyan szépen, kacifántosan megfogalmazva :)
A polgárrá fogadás a térségben, sőt az országban is egyedülálló. Az ünnepség után 23 kisgyermek és szülei kaptak külön ajándékot. Egy nagy faragott bölcsőbe helyezik a babák nevét, és abból húznak ki annyit amennyi támogató tett valamilyen felajánlást. Ez általában ajándékutalvány. Sajnos, idén, Marci nevét nem sorsolták ki. Két éve Zoziét igen :) De szép is lett volna...
...és akkor a képek, vagyis inkább olyan képregényes stílusban :)
A főszereplő:
A -most kivételesen- mellékszereplő:
...aki a virágok közt érezte legjobban magát...
...a főszereplő kedvet kapott a kertészkedéshez, de ősei nem engedték...
Volt Apácskája kezében...
...anyácskája kezében...
... végül egy üveg tejecske álomba ringatta :)
...míg az ünnepelt szépeket álmodott, a színpadon elhelyezett bölcsőből kisorsolták a nyerteseket...
...apácska pedig sorban állt az ajándékért...
...az ünnepség végén pedig a kicsik tiszteletére galambokat engedtek szabadon...
...a bulit itthon folytattuk, mert főszereplőnk nem csak polgárrá fogadtatott, hanem épp 1 éves is lett :)
A pillanatot nem sikerült fényképezni, csak az utána következő döbbenetet, a gyertya lángja bizony meleg... :( (Zozinak az első szülinapján szintén az első mozdulata volt a lángot elkapni)
Délután még volt egy kis buli, itt voltak Mamiék meg a testvérem és családja, erről nem készült használható kép... de arról igen, hogy az ünnepelt estére annyira elfáradt, hogy nem is tudta megvárni ébren a tejecskéjét... apácska kezében elaludt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése