Kislányomnak!!

Nem tudok mit mondani, mert nincsenek szavak, csak gondolatok. Így egyszerűen: Jó, hogy vagy nekünk! Legyél nagyon boldog!

Szeretlek!!

Babakukk és egyebek...

Csakazértis az egyebekkel kezdem :))

Túl van a banda -illetve a pasik- a megfázásos betegségen. Mi nők -innen is látszik ki az erősebb- ezt is megúsztuk :) Az viszont igaz, hogy brutális napok és éjszakák voltak. Zolikám csak úgy kapott levegőt sokszor, hogy ültem az ágyban és fogtam a kezemben... csak szortyogott, horkolt szegény így is. Zolit is elkapta elég rendesen, Őt Neocitránnal próbáltam kúrálni. (már amikor hagyta) De mára már szerencsére túl vannak rajta mindketten. Zolikám újra békét köt talán a porszívóval, lelkesen tologatja amikor szétszedem és csak a cső marad meg a fej :) Magát a poszívót tegyem el, nyitja a szekrény ajtaját és húzza oda...

Azt nem írtam szándékosan, -mert nem tudtam, lesz-e jövője a dolognak- hogy Zsuzsi karatézni kezdett úgy kb. 1 hónapja. Nagyon lelkesen jár egyenlőre, bár túlzottan nincsenek még hajtva. Gondolom a feketeleves majd pár hét múlva jön. Heti három alkalommal van edzés, egy-egy óra. A mozgás nagyon kell neki, és annak is örülök, hogy az étvágyával sincs azóta megint baj. Aki ismeri kicsi korától, az tudja, hogy Ő szuper jó evő volt, de a suli menzáján leszokott az evésről. Nna most ez megszünni látszik, mindegy mit adok, csak sok legyen... :)

Na és akkor a tegnapi babakukk:

Kicsit (nagyon) csalódottan jöttünk el. Az történt ugyanis, hogy a dokibácsinkat elhívták szüléshez. (ilyen a mi formánk, hogy az a gyerek miért nem tudott még 10 percet bennmaradni...) Egy másik, nem túl szimpatikus orvos készítette így az ultrahangot. Az egy dolog, hogy kb. 3 perc alatt lezavarta az egészet, de igazán sokat nem is mutogatott... Na mindegy, láttuk, hogy mozog, sőt, Zoli szerint szopizta az ujját :) Készpénznek veszi, hogy kislány lesz. Készült egy kép is. Kis soványka még, de majd meghízik. A méretei pedig: CRL 64mm, BPD 22 mm, NT 1,6 mm Orrcsont és végtagok láthatóak, szívműködés jó. Ennyi. Végülis a lényeget, hogy minden rendben azt megtudtuk. Majd a következő uh-nál hátha nagyobb lesz a szerencsénk. Ami viszont pozitívum volt, hogy találkoztunk Csillagbabával :) Nagyon jó volt látni és beszélgetni kicsit. Köszönöm Csillagom, hogy jöttél Te is!! Ma pedig újra  megcsapoltak, ma vették le a down-szűréshez a vért. Azt mondták kb. 3 hét mire kész lesz... az jó sok...

Na úgy látom mára ennyi... felébredt a délelőtti alvásából a kis diktátorom.

...és akkor a kép a legkissebbről. Már nem olyan paca formájú azért :) Kattra megnő. (mármint a kép, nem a gyerek :)

18 hós vizsgálatok...

Nnna, jól megjártuk csütörtökön a 18 hós tanácsadást... Már reggel a fiamra kellett volna hallgatnom, amikor indulás előtt fél órával csukogatni kezdte volna a szemét, hogy Ő bizony aludna egy kicsit. Hagytam is volna az egészet a fenébe, és eltolom egy héttel későbbre, ha nem lett volna megbeszélve a kis barátnője Csenge Anyujával, hogy őket is elviszem... Így aztán mégis nekiindultunk. Az még csak hagyján, hogy millióan voltak és a vetkőzőben borzasztó meleg volt. Na jó, ez valamennyire indokolt a csupasz aprónép miatt, de most különösen rosszul esett, mert az állóképességem valahogy a nulla felé közelít mostanság :(  Fél 11-re mentünk, délben már be is jutottunk... Dokibácsi szépen megvizsgálta, majd belebökte mindkét szurit a kis Drágám combijába. Persze volt nagy sírás, bár nem igazán a fájdalom, hanem a vizsgálóasztalhoz szorítás miatt. Lényeg, hogy mire kiértünk és felöltöztettem Zozit már csak a könnyes kis szempillái árukodtak a bent történt borzalmakról. Fáradt is volt már nagyon, hiszen jócskán benne voltunk az ebéd és alvásidőben. Mire hazaértünk, addigra el is aludt. Aki eléggé vizuális az el tudja képzelni a következőket: Kiszállok, kulcsokat az autó tetejére teszem, hogy kéznél legyenek, kocsiból a gyereket kihalászom természetesen csúszik mindenfelé, alig lehet fogni a vastag télikabátban. Szerencsére az egyik lakó a lépcsőház ajtóban beszélget, így nem kell az orrom hegyével a zár kódját beütögetni... lépcsőn fel... a bejárati ajtó előtt újabb zsonglőrködés, hogy be tudjak jutni... csizma lerúg... gyerek ágybatesz... végre én is lekabátolok és elkezdem Zoziról lehámozni lassan, óvatosan a nem éppen kevés ruhát. Naná, hogy szinte mindenen tépőzár van, aminek a nyitására mindig moccan. De most szerencsére (?) annyira alszik, hogy nem ébred fel... Nagy sóhaj, sikerült!!! Alszik vagy másfél órát. Az ébredés sajnos nem volt túl jó, mert nagyon belázasodott. Adtam lázcsillapítót, ami szépen le is vitte, de pár óra elteltével újra az egekig szökött. Ezt játszottuk estig illetve még egész éjjel. Zéró alvás... Jó sokára lett reggel, ami nem azt hozta, amit vártunk. Bár Zolikámnak csak hőemelkedése volt, de folyt az orra és köhögni is elkezdett. Jó szokás szerint valami kórságot megint összeszedett a tanácsadáson, ahova ugye elméletileg egészséges gyerekeket visznek... Az 1 éves státuszvizsgálatkor ugyanígy jártunk... Péntek lévén a doki csak délután rendelt így addig csak lázatcsillapítani mertem, illetve tengervizes orrsprét nyomkodtam Zozi orrába. Szerencsére a tüdeje, torka, füle rendben, nem is kapott orrcseppet és lázkúpot. Szombaton estére még belázasodott, de vasárnap már szerencsére egyátalán nem. A legijesztőbb az volt, hogy nem evett szinte semmit. Csütörtökön déluán egyátalán, pénteken reggel pár falat, estefelé egy joghurt. Szombaton reggel szintén pár falat, aztán semmi... Vasárnap reegel úgy kelt fel, hogy hamm-hamm, de ez a lelkesedés csak 3 falat erejéig tartott, délben egy kis húslevest sikerült bekanalazni, estig viszont semmi mást. Jó, tudom, nekünk sincs jó étvágyunk betegen, de ez nagyon kevésnek tünt. Mondjuk sokszor szopizott, de szerintem ami tejcsi van az már nem mennyiség... sajnos... Mára már kicsit jobb a kedve is, reggel evett elég szépen, de a tízórai helyett inkább elaludt. A porszívót ha már meglátja elmenekül, az orrcseppekről nem is beszélve. Már attól félek, hogy megutál, mert akár hányszor hozzányúltam az utóbbi napokban valami rossz történt. Hol egy orrcsepp, hol egy kúp, vagy porszívó... de mindig elmondom neki, hogy csak jót akarok és utána sokkal jobb lesz... bízom benne, hogy megérti... Annyira nem tudja mire vélni az egészet, mert még nem volt csak egyszer beteg. Jajj, az ember -ha tudná- átvenné inkább az összes kínját, csak neki ne lenne baja. ...és tudom ez csak egy egyszerű nátha, de nem vagyunk mi ehhez szokva, mert Zsuzsi sem beteges szerencsére.

Különben meg minden más rendben van, én is voltam terhesgondozáson, megkaptam a beutalókat. Holnap már mehetek is vérvételre. Rögtön háromszor is szúrnak... Lesz egy éhgyomros, aztán reggeli (tej és zsemle) majd egy óra múlva újabb szúrás. De közben egy másik laborban is vesznek vért a vércsoporthoz... Jó nem? Ha sikerül megcsináltatom az ekg-t is és egyenlőre kész. Nagyon várom már a jövő keddi ultrahangot, hogy a múltkori "kis paca" (bocsi kicsim)  mekkorára nőtt :)  

Életjel... minden szemszögből :)

Hát akkor először is elnézést mindenkitől, akik azt hitték elvesztünk, eltűntünk, világgá mentünk és egyebek. Semmi ilyesmiről szó sincs. Köszönjük jól vagyunk, mi több igen remekül. Belecsöppentünk a 2010-be rendesen. Annyi minden történt illetve történik, hogy szinte ünnepnapnak számít, ha kicsit le tudok ülni a gép elé. Naná, hogy olyankor vagy a gondolatok nem úgy jönnek, hogy az leírható legyen, vagy Zozi balhézik, hogy nem vele foglalkozom. Érdekes jelenség(ek) ütötték fel a fejüket nálunk. Illetve Zozinál.  Úgy jellemezném, hogy jóvátétel, megelőzés, bocsánatkérés és tagadás. Na, hogy kicsit érthetőbb is legyen a dolog... Jóvátétel: ha valamit nem szándékosan csinál, pl. ha véletlenül összekoppan a fejünk, vagy megüt, rögtön puszit ad :) Megelőzés: Tudja, hogy vannak dolgok, amik számára tiltottak (távirányítók, billentyűzet, egér, hangfalak, telefonok...) nos ezeket ha látjuk, hogy megkaparintja, azonnal ideadja. Általában, ha épp tv-t nézünk, Zozi fogja a billentyűzetet és egeret (vezeték nélküli ) és tüntetőleg hozza oda, hogy ez nem az Ő kezébe való és milyen ügyes-okos, nem teszi tönkre, hanem ideadja. Legalábbis az arcáról ilyenkor ez olvasható le. Tagadás: ha ugyanezeket az eszközöket megkaparintja és nem látjuk, hanem később bukik le, (nagy általánosságban rákérdezek, hogy Zozi, mit csinálsz) azonnal repül a kezéből minden és ő máris a lakás másik pontján terem, mintha ott sem lett volna... :) Illetve van még a bocsánatkérés, ha valami olyan csínyt követ el, amit nem szabad és ezért megszidom(aztakutyafájátmostmárneki) egy percig farkasszemet nézünk, lehajtja a fejét, oldalsó pillantással lesi a hatást (na én ilyenkor már pukkadozom a visszafojtott nevetéstől) odafúrja a buksiját a nyakamhoz és ad egy puszit. (na ki tud ilyenkor ezek után szigorú lenni? ) Nagy puszi osztó lett, nem csak köszönéskor, hanem csak úgy magától is ad. De a legdrágább, amikor ébred, felnéz, nyugtázza, hogy ott vagyunk-e mellette és ha alszunk, ha nem akkor is kapunk. Imádok így ébredni. Nagyon sokat okosodott az utóbbi napokban, a passzív szókincse fel sem mérhető, mert mindent megért amit kérek tőle vagy mondok neki. Még az összetettebb dolgokat is. Pl: Hozd ki Zsuzsi szobájából a malackát. (na jó, ha közben nem terelődik el a figyelme, de úgy gondolom ez még megbocsátható) Az aktív szókincse viszont nem sokat változott, a hangutánzás jól megy, (tik-tak, bimm-bamm, +állathangok közül a kutya továbbra is a favorit) valamiért imádja a szirénázós autókat, pedig picinek nagyon félt tőlük. Imádom, ha meghall valamit amit meg szeretne osztani, a mutatóujjával a fülére mutat és kérdezi:hatodd? (vagy valami hasonló) Pár napja ha elég kitartóan kérem- és senki nincs itthon, ismétel dolgokat: néni, autó Na ezek csodaszépen tisztán és érthetően. Illetve tegnap este fürdés közben sikerült becsapni és azt is mondta, hogy anya :D Vasárnap másfél éves lesz, így jövő héten csütörtökön megyünk tanácsadásra, kettő szurit is kapni fog, de szerencsére egy jó hosszú időre letudjuk és 6 éves koráig nem lesz benne már része. Kibújt a 13. fogacska is, a bal felső szemfog. Jól megkínozta ez is, volt jó pár sikítozós éjszaka miatta. Ilyenkor frászt kapok, mert közben alszik, és nem ébred fel, csak nyöszörög és sirdogál... Ha már a sírdogálásnál tartunk: január legelején volt egy éjszaka amikor szó szerint nem tudtam, hogy mit csináljak: nagyon nyűgös volt Zozi kb. hajnali kettőtől, forgolódott, sírdogált, ráfogtam ezt is a fogára. Aztán hajnalban hányni kezdett. Mellette olyan kis nyeklő-csukló rongybaba lett, hogy nem tudta magát tartani, de én is alig bírtam fogni. Gyors átöltözés és öltöztetés, ágy rendbetétele. Szopizni akart, gondoltam ha kéri akkor nagy bajt nem csinálhatok vele, még örültem is, hogy lesz folyadékpótlás. De sajnos visszaköszönt a tejcsi is... Borzasztóan sajnáltam. Közben felszökött a láza is, nem túl magasra, de érezhetően melegebb lett a kis teste. Még kétszer hányt, majd a beadott lázkúpnak köszönhetően a láza is lement. Mondanom sem kell, reggelre kutya baja sem volt.

Zsuzsi is szerencsésen visszacsöppent a téli szünet után a sulis hétköznapokba. Megkapta a félévi értékelést is. Ők még mindig szövegeset kapnak. Hogy ez mekkora ökörség... Így aztán tuti nem tudjuk, hogy a gyerekünk mit tud... mert persze hiába hozott haza év közben négyeseket és ötösöket csak sejteni lehet, hogy mire képesek illetve mire nem. Nagyon haragszom erre a rendszerre. Az sem mellékes, hogy majd felső tagozatban esnek nagyon pofára amikor a tanárok majd rendesen osztályozni kezdenek. Na mindegy, amit ki tudtam hámozni belőle, hogy vannak hiányosságok (szövegértésben és a szöveges feladatokban), de alapvetően jó. Magatartása sokat javult, már csak annyi volt beírva, hogy kicsit sokat beszél... :D... Vitáink azért akadnak bőséggel, mert lehet én vagyok maradi, de ha kapnak valami feladatot, akkor miért kell itthon könyörögni még fél délutánt, hogy legyen elvégezve rendesen, ne csak úgy tessék-lássék összecsapva??? Meg miért kell mindent az utolsó utáni másodpercre hagyni? Áááá lesznek itt még komoly háborúk érzem...

Zoli túl van a féléves vizsgáin. Jó sok izgalommal járt ez is, de szerencsére mind megvan. Nagyon várja, hogy jobb idő legyen és mehessen horgászni. ...és kb. két hónap könyörgés után, végre időpontot kért kontrollra... márc. elején megyünk.

Na és akkor egy kicsit én is... Aki észrevette, annak nem annyira újdonság, aki meg nem az nézze meg gyorsan, hogy van mégegy vonalzónk :D Igen, igen, igen, lesz mégegy picurkánk augusztus végén. :D  Kb. nyár végén fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó is lenne ha mégegy csöppségünk lenne. És ha ezt tényleg szeretnénk akkor hajrá, mert az idő nagyon telik és én meg már olyan vén vagyok mint az országút. Így aztán, hogy az elhatározás meglett, ...na most mit részletezzem? Szóval dec. 22-én pozitív lett a teszt is. Ezért is írtam, hogy a karácsonyunk felejthetetlen lett, mert bár egymásnak nem vettünk külön ajándékot, de én a titokban megcsinált tesztet becsomagolva adtam át karácsony reggelén (odáig bírtam magamban tartani) Azóta meg? Csücsülök a rózsaszín kis felhőcskémen és dudorászva lógatom a lábam. Legalábbis a legjobban ez jellemez. Na jó, azért a csupasz valóság sokkal egyszerűbb, mert bár jól vagyok (ha épp nem sütök húst, vagy nem érzek zsírszagot és nem kell bevenni a vitamint) de igyekszem boldogságomat kordában tartani. Háát nem könnyű... Még a család nem tudja. Ani néni, ha olvasol, légyszi Te is tartsd titokban még Apu szülinapjáig. A hírverést akkorra szeretnénk időzíteni. Zsuzsi sem tudja még. Szerencsére egy jó ideje rágja a fülem, hogy Ő szobát akar cserélni Zolikával,mert az övé kissebb és kuckósodni kíván. Szerintem csak azt hiszi, hogy pici szobában kissebb rumlit lehet csinálni. Óóó hogy mennyire téved :) De nekünk nagyon jól jön, hogy a nagyobbik szoba lesz a két kicsié. Kismaszatról híreket és remélem képeket majd csak febr. 16 után tudok mutatni, mert akkor megyek uh-ra. Ó Katám (A.A Anyuja) el sem hiszed milyen nehéz volt nem leírni, hogy az álmod igenis nagyon helyénvaló... :) ... és így válnak valóra szép lassan az álmok, így lesz életem minden apró darabkája helyére téve...

Év eleji év végi...

Többeknél láttam, hogy számba veszik mi történt az elmúlt évben. Kicsit megpróbálom én is összekaparni...

Az év eleje szinte esemény nélkül telt, Apácska dolgozott, Zsuzsi suliban, mi Zolikámmal itthon töltöttük a napokat, milliószor rácsodálkozva mennyit fejlődött. Tavasszal Zsuzsira voltunk nagyon büszkék a versenyeken elért helyezések miatt. Eltöltöttünk egy csodálatos hétvégét Balatonalmádiban. Közben Apácska kivizsgálása volt folyamatban, a május végi műtét miatt. Ezen is túl voltunk, kiheverte, szépen gyógyult. Ennek köszönhetően a nyarat itthon töltötte, így együtt voltunk mind a négyen a nyári szünet alatt. A nyarat apróbb kirándulások, balatoni pancsolás tarkította. Illetve felújítottuk a fürdőszobát, járólapot kapott a konyha és az előszoba padlója. Volt vele méreg rendesen, de mára már csak annak örülünk, hogy kész van, túl vagyunk rajta. Zolikám is és én is nyáron szülinapoztunk:) Ahogy eljött a szeptember, Zsuzsinak az iskolakezdés, Apácska is dolgozni kezdett, így megint kettesben maradtunk az én kicsikémmel. Nem mondom, hogy könnyen szoktunk hozzá a "magányhoz"... Az őszt két nagyon szép és emlékezetes kirándulás tette színesebbé, az egyik a Veresegyházi Mackófarm, a másik pedig a csodálatos szilvásváradi Fátyolvízesés.  Szerencsére jó hosszú és meleg őszünk volt, így szinte minden nap nagy sétákat tettünk. Zolikám is végre önjáró lett, így már a babakocsi csak ritkán került ki a tárolóból.  Decemberben a mikulást vártuk, majd a karácsonyt, ami meg is érkezett időben :) Kissé nehezítette a bevásárlásokat, hogy Zozi a boltokban szinte minden polcon leltárt tartott. :D A karácsony felejthetetlenre sikeredett. Előszilveszter gyanánt Apácska szülinapját ünnepeltük. Majd a szilveszteri tüzijátékokat illetve petárda és pezsgő durrogtatást az otthon melegében összebújva buliztuk át.

NNa ez már a vég.... a képes összesítés is megvan, illetve az már megvolt decemberben, de valamiért nem jelenednek meg a képek. Ezzel pedig sose volt problémám... :(

 ...és akkor a karácsony:

Mikulásos, rohanós, karácsonyvárós... és egyebek :)

Tehát: jól meg vagyok csúszva időben, de nem baj :) nálunk is járt ám a mikulás. Idén, hogy ne kelljen felzörögni a népet a bejárati ajtóba tettük a csizmát. ...és amikor már a gyerekek lefeküdtek, először én osontam oda belelopni az ajándékokat, utána pedig Apácska.  ...és micsoda jó dolog felnőttnek lenni :)) mi még este megnéztük, hogy nekünk hozott-e virgácson kívül valamit a Mikulás :) Megkaptam a kedvenc parfümömet. Zoli pedig régvágyott sofőrkesztyűt kapott és éves előfizetést az egyik horgászmagazinra. Zsuzsi természetesen korán ébredt, mint utólag bevallotta, Ő éjszaka kiment kukucskálni, de nem látott semmit a sötétben. :D Ő egy Leonardo da Vinci foglalkoztató könyvet kapott + a szokásos édességcsomagot. Zolikám amikor reggel odavittük, csak lesett, hogy most aztán mi is van, hogy kerülnek a csizmába szaloncukrok, amikor annak köztudott a pocakban van a helye. De végül úgy döntött, hogy győzhet a kíváncsiság és inkább megnézi mi is az a sok színes valami a csizmák környékén. Ő egy autót kapott ami zenél meg dudál. Ennek is sikere volt :) Egy csomó ideig még az ágyba visszabújva parádéztunk, már csak azért is, mert a folyosó köve brutál hideg... na meg úgy mégis kényelmesebb. Hancúroztunk egy kicsit, majd megittuk a reggeli ágybanivós kávét aztán a többi a megszokott ritmusban. Nem mertünk bevállalni semmiféle mikulásos ünnepséget, de idén még sok értelmét nem is láttam volna, mert sokáig a kis örökmozgó úgysem tud egy helyben megmaradni.  Hétvégén jött mindenki a családból és a csomagok csak gyűltek-gyűltek. De majd csak elfogy minden, pláne, ha besegítünk mi is :)

Anyu csütörtökön hazajött a kórházból. Így utólag már meg merte mondani a doki, hogy agyérgörcse volt, szerencsére lightosabbik kiadás, mert nem járt bénulással. Gyengécske még mindig kicsit, de már lényegesen jobban van. A feje fájdogál még elég sokat, de majd talán múlik.

Mi pedig rohanunk állandóan. Zoli dolgozik és készül a vizsgáira, én pedig több-kevesebb sikerrel próbálok kellően nyugodt hátteret nyújtani ehhez.

Zsuzsival semmi extra nincs, mostanában -csak el ne kiabáljam- tanul rendesen. Ha minden osztályzata be van íratva (és ezt melegen ajánlom neki) akkor szép féléves bizonyítványra számítunk. Nagyon várja a karácsonyt, készülnek az apró meglepik is, mert szigorúan tilos bemenni a szobájába, ha nincs itthon. ...én azért beszöktem, de kizárólag olyan jelleggel, hogy feldíszítsem az ablakát. Mondjuk ennek nagyon örült is.

Zolikámnak semmi új mutatványa nincs, de gondolom hamarosan valami újdonsággal rukkol elő.

Tehát tulajdonképpen nem történik semmi, mégis eltelnek a napok nagyon gyorsan.

Ez meg itt egy elbújós :)

Van egy videó is :)) Táncol is, dumál is, labdázik is... Annyira édes rajta, csak épp nem tudom feltölteni... GRRRRRRR  (Ti hogy csináljátok??)

16 hónaposan

Valami csuda érdekeset akartam írni, esküszöm pár perce még az eszemben volt...

Manókám itt alszik mögöttem, legalább szemmel, (füllel, mert hátul nincs szemem) tudom tartani :) Egyszerűen mostanában képtelenség géphez ülni Tőle, mert azonnal belekotnyeleskedik. Nagyon jól eljátszik egyedül is a szobájában, illetve bárhol, de ha meglátja, hogy bekapcsolom a szgépet pillanatok alatt ott terem és már üti is a billentyűket. Pár napja -hete- is csak néhány billentyű lenyomásával elforgatta a monitor képét 90 fokkal... Nem is tudtuk, hogy lehet ilyet csinálni. Tette ezt úgy, hogy Apácskája ott állt mellette, és mire megfogta a kezét, hogy nem szabad, már kész volt a mű. Először a nevetéstől alig tudtunk megszólalni, aztán tanakodni kezdtünk, hogy mit kellene csinálni, mert elég fárasztó dolog lenne a fejünket oldalra biccentve tartani órákig... Végül telefonos segítséggel megoldódott a probléma.

Napról napra meglep a kis Drágám valami olyan dologgal, amire azt hiszem, hogy még nem tudja. Az már rég nem újdonság, hogy mindent megért amit mondok neki, vagy kérek Tőle. Viszont már bonyolultabb dolgokat is összefüggésbe hoz. Pl: nagy kedvenc mostanában az óra. Mindegy milyen, csak óra legyen. Van neki egy olyan egyszerű kis "reklámórája" természetesen működik, szoktuk hallgatni, hogy ketyeg. Egyik reggel játszott vele, ide-oda tette, végül egy ajándéktasakban aludni vitte a szobájába az ágy alá :) Késő délután épp a kezemben volt, meglátta a faliórát. Fel szoktam emelni, imádja nézegetni. De most dolgom is volt, nem tudtunk elmélyülten órázni , így kérdeztem Tőle, hogy a te órád hol van? Mutat a szobája felé, és mutatja a kis kezét az arcához téve, hogy tente. Bement, kihozta. tényleg ott volt, emlékezett rá, hogy reggel hol hagyta. Ha valamit keresek és nem találok van amikor Ő tudja, hogy hol van. ...és ez olyan jóóó...

Beszéd szintjén főleg a halandzsa megy még, de néhány szót teljesen tudatosan a helyén használ. Mostanában természetesen a tak-tak a nyerő, de gyakori az oppá (hoppá), Apa, Mama, ciiikiii (csikiz), hamm, vava (vauvau), cici. Biztosan van még néhány ami most nem jut az eszembe. De egész nap beszélgetünk. A mondókákat imádja, ami nagyon tetszik, hogy gyakran kezdeményezi, hogy melyiket szeretné "mondani" teljesen felismerhetően mondja a saját kis nyelvén. Ott vannak a hangsúlyok, ott van a ritmus ahol kell lennie. Ami mutogatós, azt mutatja is. A főbb kedvencek a Csip csip csóka, Hinta palinta, Töröm töröm a mákot, Tapsi tapsi Mamának, és az Így ketyeg az óra. Van egy altató is ami nagy kedvenccé vált egy ideje, Radnóti Éjszaka című verse a Kaláka előadásában.

Történtek nem túl jó dolgok is. Anyu már két hete beteg lett, először valami vírust sikerült begyüjtenie, de egy hete már csak arra panaszkodott, hogy nagyon fáj a feje, szédül. Annyira, hogy vasárnap még az ügyeletre is be kellett vinni. De onnan hazaküldték, hogy nem találnak semmit, pihenjen. ( akkor már két napja csak pihent, mert felkelni is alig tudott a szédüléstől) Hétfőn délelőtt vittem át az ebédet, annyira rosszul volt, hogy kihívtam a háziorvost aki azonnal beutalta a kórházba. Nem sokkal 1 óra után értünk oda, de mivel Zolika is velem volt, nem engedte, hogy megvárjuk. Így mi hazajöttünk. Zoli szerencsére hamarabb el tudott jönni, így amikor hazaért gyorsan kocsiba ültem és mentem hozzá. Még mindig a sürgősségi betegellátó folyosóján ült és várta, hogy legyen ágy... Ez fél 6-kor volt... 7-re sikerült elhelyezni.

:(

Nem, nem nem!! Nem akarok gondolni rá, nem akarom, hogy az egész napom ezzel legyen átitatva... Pedig megint azzal álmodtam. Mikor adatik meg végre, hogy nem úszva az izzadságban, rémülten ébredek fel és nem pereg újra meg újra előttem végig AZ a nap... Ma két éve volt a balesetünk...

Virágos napom van ma

Apácska kérésére: múlt hét szombaton elmentünk megvenni Apácska álomfúrógépét. Tényleg hiper-szuper, még a panelt is fúrja :) Így történt, hogy végre -sok-sok (de legalább 3 ) hónap várakozás után- felkerült a falra A KÉP . Igen, igen csupa nagybetűvel.  Imádom, mert olyan vidám lett tőle a szoba :) Nna meg egyébként is a napraforgó a mindenem...

Tehát A KÉP: (Zozi épp aludt, így vaku nélkül ennyire voltam képes)

Másik virágos hírem, hogy gyönyörűen kinyíltak a konyhám ablakában a ciklámenek. Olyan jó :) Ráadásul vannak még lepke-orchideáim is, amik gyönyörű új hajtásokat hoztak, így remélhetőleg nemsokára virágba borulnak.

Íme a ciklámenek:

 Amiről pedig nem készültek képek: Szombaton délután Kecskeméten csavarogtunk. Csak olyan minden cél nélküli leskelődős, sétálgatós csavargás volt. Először a M. Center-ben néztük meg a kisvonatot és a törpéket. Vettünk Zozinak csizmát. (végre kaptunk olyat amit a jó magas lábfejére is gond nélkül fel lehet húzni) Apa egyetemen volt a héten, és mesélte, hogy a főteret gyönyörűen ünnepi díszbe öltöztették. Jó lett volna látni, de sajnos nem tudtuk megvárni. Már a közvilágítást bekapcsolták, de az ünnepi díszfényt azt nem. Lehet, hogy csak hétköznap világít? Hideg is volt, szitált a köd is. Viszont nagyon jót sétáltunk a levegőn.

Vasárnap Mamának a névnapját ünnepeltük. Ebéd volt, jól összejött a család. Kicsik, nagyok, mindenki. Természetesen Zozit nyúzták volna, ha Ő hagyta volna magát. De nem, neki most csak én létezem, aztán jövök megint én és megint én, aztán jöhet Apa vagy Zsuzsi. Ez persze baromi jó a lelkemnek :) Nna tegnap este már mondta, hogy nyanya... lesz ebből még anya is :)

Időőőő... ne hagyj itt, rohanjunk együtt!!!

Szédületes gyorsasággal telik az idő. És én azon kapom magam, hogy megint annyi írni/közleni/dicsekednivalóm van, hogy ha estig írogatnék sem biztos, hogy a végére érnék...

Tehát akkor szépen sorban: Amikor a múltkori bejegyzést megírtam azzal fejeztem be, hogy nem tudtunk elmenni kirándulni. Erre amikor aznap este Apácska hazajött a következőket mondta: készíts utitervet hétvégén, ha jó lesz az idő kirándulunk  :) jupijééé, minden álmom így váljon valóra... Bár pénteken nagyon borús esőreálló idő volt, így nem indultunk el. Vagy 9-ig ágyban maradtunk azután együtt főzőcskéztünk helyette. Csodajó nap volt az is. Szombaton viszont sem köd, sem felhő nem volt. Gyorsan szendvicsgyártás, indulás!!!! ....és mentünk... Miután még soha nem voltam Szilvásváradon a Fátyol-vízesésnél, nagyon vágytam oda. Útközben Egerig meg sem álltunk. Ott megéhezett a banda, ettünk, ittunk egy kávét és hajtás tovább.  Amikor a kanyargós részhez értünk Zozi nyöszörögni kezdett. Nem értettem, aludt, kicsit ivott, pelus is tiszta. Nem kötötte le semmi játék, egyre jobban panaszkodott. Szegénykém utibeteg lett... felkavarodott a kis gyomra. Szerencsére néhány percen belül odaértünk, leparkoltunk, és ahogy kiszálltunk az autóból, pillanatok alatt rendbejött. Úgy terveztük, hogy felfelé kisvasúton megyünk, vissza pedig sétálunk. Így is lett, a vonat indulásig megnéztük a bazársort, Zozi szopizott kicsit, sétáltunk. A napocska is kisütött, finom melegen így mi a nyitott kisvonatot választottuk. Nagyon jól tettük :) hihetetlenül szép látványban volt részünk. A végállomáson amikor leszálltunk valami lélekzetelállítóan gyönyörű volt a táj. Sokáig csak ott kódorogtunk, aztán visszafelé vettük az irányt. Természetesen sétálva. Az út egy -nem túl apró- részét Zozi saját lábán tette meg, hol Apába hol Zsuzsiba, hol belém csimpaszkodva. Aztán elfáradt a drágám nagyon és kézben, háton, nyakban, ölben utazott. Majd úgy félúton el is aludt. Na innentől Apával felváltva cipeltük... (nem akartunk babakocsit felvinni, mert nem tudtuk, hogy az útviszonyok megengedik-e, hogy toljuk) Hát nem mondanék igazat, ha azzal dicsekednék, hogy nem volt másnap izomlázam. Ebéd következett. Természetesen pisztráng. Még eddig nem adatott meg, hogy megkóstoljam, de ez annyira, de annyira fiiiiinom volt... (egyébként is imádjuk a halat mindannyian) Na ennek az epizódnak nagy részét is átaludta a kis kincsem :) -lehet, hogy a hegyekbe kellene költöznünk???- Majd a bazárok tulajdonosait gazdagítottuk kicsit, na de tényleg csak szerényen, aztán indulás haza.

Mindenszentekkor a szokásos temetőlátogatás. Reggel korán keltünk, így már 8 körül indulni tudtunk. Először az én nagyszüleimhez mentünk, mert Ők itt helyben nyugszanak. Zolinak a rokonai a szülőfalujában vannak eltemetve, így azt összekötöttük családlátogatással is. Érdekes volt, kicsit félelmetes, hogy Zozi mindkét temetőben nagyon türelmetlenné, nyűgössé vált. Van aki hisz benne, van aki nem, -én igen-, hogy a kicsi gyermekek látják még a szellemeket, a lelkeket. Talán ez okozhatta, hogy csak kapun belül volt extrém mértékben sírós és rosszkedvű. Sem előtte sem utána nem.

A következő napokban végre ELINDULT az én drágám ☺ Már annyira vártam. Édes volt, mindkét kezében egy-egy krumplit szorongatva fel s alá sétálgatott a konyhában. :)) Sajnos ezt nem tudtam sem lefényképezni, sem kamerával felvenni, mert rögtön leült és odamászott, ha meglátta a gépet a kezemben. Minden nap egy kicsit jobban megy kitartóbban, hosszabb távokat, de ha siet valahova akkor rögtön mászni kezd. Egyik reggel lekászálódott az ágyról, mászott ki a szobából. Utána szóltam: Zozi, miért mászol? Tudsz Te sétálni is!! Erre nem hiszitek: rámvigyorgott, felállt és kiment... :)

Múlt csütörtökön voltunk a 15. hós státuszvizsgálaton,  megkapta az oltásokat is. Hát nem nőtt nagyot... 9640 gr és 74,5 cm.  Teljesen arányos baba, nem dagi, de nem is soványka. Itthon kicsit magasabbnak mértem, de gondolom nem lett most annyira kinyújtva a lába. Végülis nem ez számít, hanem, hogy teljesen egészséges.  Dokibácsink csak nézegette, dícsérgette, hogy milyen szép és formás gyerek. (lehet, hogy minden gyereket így megdícsér, de a lelkemnek akkor is nagyon jó volt)

...és a legújabb csínytevés... : ha nem a két szememmel látom nem hiszem el. A tv távirányító nagy kedvenc mint minden gyereknek, ő se legyen kivétel. Persze nincs megengedve, hogy játszon vele, de nem is szoktuk kicsavarni a kezéből. Kis komisz újabban mindig eldugja és ha kérdem, hogy hol van, akkor széttárt karral vigyorog, hogy niccc . Ilyenkor általában megtalálom vagy az ágy alatt, vagy a hangfal mögé bedobva. Most épp láttam, hogy eldugja. Szerencsére, mert szerintem egy életen át titok övezte volna a rejtekhelyet. A házimozi legnagyobb hangfalán van egy lyuk. Oda bele...  Pedig tudja, hogy az tabu, arra még rápillantani is csak titokban lehet...

Végül Zsuzsanna hercegnő: A tavalyi szavalóversenyen elmondott verssel inítja az iskola egy másik iskolában  megrendezett versenyen. Úgyhogy 26-án szurkolásokat kérünk jó sokat. Megkapta a negyedéves értékelést is. Ez még mindig csak írásbeli és ráadásul nem is teljeskörű, mert a fonosabb dolgok, mint matematika, magyar, környezet nem kerültek értékelésre. Szóval minden jó, jól teljesít. Kivéve a magatartás... azt hittem megáll bennem az ütő... órán néha figyelmeztetésre szorul...(magyarán, gondolom be nem áll a szája szokás szerint)  Illetve a szorgalomnál, hogy néha hiányos a felszerelése... Nem akarom magamat mosni, de nem szoktam ellenőrizni csak szúrópróba szerűen, nem szoktam hiányosságot tapasztalni. Minden más tényleg jó, így első dühömben gyorsan leteremtettem, hogy miért is nem tudja lealább órán befogni a lepcses száját, aztán pedig megdícsértem a többiért :)

Ja és megvolt hétfőn a második cisztaműtétem, hétfőn varratszedés. (ha nem hagyom el addigra az összeset. háromból kettő már hiányzik) Ez egy egész bejegyzést megérdemelne, ha rólam szólna a blog, mert egyszerűen minősíthetetlen és roppant elszomorító volt az egész. De vége és remélem soha többet arra az osztályra a lábamat nem kell betennem... (csupán egyetlen hely van ahova szívesen mennék-visszamennék)

Na meg természetesen száz meg száz dolog történik velünk. Reggel még eszemben van, hogy mit ne felejtsek leírni, de ilyenkor egyszerűen elszáll az agyamból... Majd legközelebb jegyzetelek :)