Valami csuda érdekeset akartam írni, esküszöm pár perce még az eszemben volt...
Manókám itt alszik mögöttem, legalább szemmel, (füllel, mert hátul nincs szemem) tudom tartani :) Egyszerűen mostanában képtelenség géphez ülni Tőle, mert azonnal belekotnyeleskedik. Nagyon jól eljátszik egyedül is a szobájában, illetve bárhol, de ha meglátja, hogy bekapcsolom a szgépet pillanatok alatt ott terem és már üti is a billentyűket. Pár napja -hete- is csak néhány billentyű lenyomásával elforgatta a monitor képét 90 fokkal... Nem is tudtuk, hogy lehet ilyet csinálni. Tette ezt úgy, hogy Apácskája ott állt mellette, és mire megfogta a kezét, hogy nem szabad, már kész volt a mű. Először a nevetéstől alig tudtunk megszólalni, aztán tanakodni kezdtünk, hogy mit kellene csinálni, mert elég fárasztó dolog lenne a fejünket oldalra biccentve tartani órákig... Végül telefonos segítséggel megoldódott a probléma.
Napról napra meglep a kis Drágám valami olyan dologgal, amire azt hiszem, hogy még nem tudja. Az már rég nem újdonság, hogy mindent megért amit mondok neki, vagy kérek Tőle. Viszont már bonyolultabb dolgokat is összefüggésbe hoz. Pl: nagy kedvenc mostanában az óra. Mindegy milyen, csak óra legyen. Van neki egy olyan egyszerű kis "reklámórája" természetesen működik, szoktuk hallgatni, hogy ketyeg. Egyik reggel játszott vele, ide-oda tette, végül egy ajándéktasakban aludni vitte a szobájába az ágy alá :) Késő délután épp a kezemben volt, meglátta a faliórát. Fel szoktam emelni, imádja nézegetni. De most dolgom is volt, nem tudtunk elmélyülten órázni , így kérdeztem Tőle, hogy a te órád hol van? Mutat a szobája felé, és mutatja a kis kezét az arcához téve, hogy tente. Bement, kihozta. tényleg ott volt, emlékezett rá, hogy reggel hol hagyta. Ha valamit keresek és nem találok van amikor Ő tudja, hogy hol van. ...és ez olyan jóóó...
Beszéd szintjén főleg a halandzsa megy még, de néhány szót teljesen tudatosan a helyén használ. Mostanában természetesen a tak-tak a nyerő, de gyakori az oppá (hoppá), Apa, Mama, ciiikiii (csikiz), hamm, vava (vauvau), cici. Biztosan van még néhány ami most nem jut az eszembe. De egész nap beszélgetünk. A mondókákat imádja, ami nagyon tetszik, hogy gyakran kezdeményezi, hogy melyiket szeretné "mondani" teljesen felismerhetően mondja a saját kis nyelvén. Ott vannak a hangsúlyok, ott van a ritmus ahol kell lennie. Ami mutogatós, azt mutatja is. A főbb kedvencek a Csip csip csóka, Hinta palinta, Töröm töröm a mákot, Tapsi tapsi Mamának, és az Így ketyeg az óra. Van egy altató is ami nagy kedvenccé vált egy ideje, Radnóti Éjszaka című verse a Kaláka előadásában.
Történtek nem túl jó dolgok is. Anyu már két hete beteg lett, először valami vírust sikerült begyüjtenie, de egy hete már csak arra panaszkodott, hogy nagyon fáj a feje, szédül. Annyira, hogy vasárnap még az ügyeletre is be kellett vinni. De onnan hazaküldték, hogy nem találnak semmit, pihenjen. ( akkor már két napja csak pihent, mert felkelni is alig tudott a szédüléstől) Hétfőn délelőtt vittem át az ebédet, annyira rosszul volt, hogy kihívtam a háziorvost aki azonnal beutalta a kórházba. Nem sokkal 1 óra után értünk oda, de mivel Zolika is velem volt, nem engedte, hogy megvárjuk. Így mi hazajöttünk. Zoli szerencsére hamarabb el tudott jönni, így amikor hazaért gyorsan kocsiba ültem és mentem hozzá. Még mindig a sürgősségi betegellátó folyosóján ült és várta, hogy legyen ágy... Ez fél 6-kor volt... 7-re sikerült elhelyezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése