Nnna, jól megjártuk csütörtökön a 18 hós tanácsadást... Már reggel a fiamra kellett volna hallgatnom, amikor indulás előtt fél órával csukogatni kezdte volna a szemét, hogy Ő bizony aludna egy kicsit. Hagytam is volna az egészet a fenébe, és eltolom egy héttel későbbre, ha nem lett volna megbeszélve a kis barátnője Csenge Anyujával, hogy őket is elviszem... Így aztán mégis nekiindultunk. Az még csak hagyján, hogy millióan voltak és a vetkőzőben borzasztó meleg volt. Na jó, ez valamennyire indokolt a csupasz aprónép miatt, de most különösen rosszul esett, mert az állóképességem valahogy a nulla felé közelít mostanság :( Fél 11-re mentünk, délben már be is jutottunk... Dokibácsi szépen megvizsgálta, majd belebökte mindkét szurit a kis Drágám combijába. Persze volt nagy sírás, bár nem igazán a fájdalom, hanem a vizsgálóasztalhoz szorítás miatt. Lényeg, hogy mire kiértünk és felöltöztettem Zozit már csak a könnyes kis szempillái árukodtak a bent történt borzalmakról. Fáradt is volt már nagyon, hiszen jócskán benne voltunk az ebéd és alvásidőben. Mire hazaértünk, addigra el is aludt. Aki eléggé vizuális az el tudja képzelni a következőket: Kiszállok, kulcsokat az autó tetejére teszem, hogy kéznél legyenek, kocsiból a gyereket kihalászom természetesen csúszik mindenfelé, alig lehet fogni a vastag télikabátban. Szerencsére az egyik lakó a lépcsőház ajtóban beszélget, így nem kell az orrom hegyével a zár kódját beütögetni... lépcsőn fel... a bejárati ajtó előtt újabb zsonglőrködés, hogy be tudjak jutni... csizma lerúg... gyerek ágybatesz... végre én is lekabátolok és elkezdem Zoziról lehámozni lassan, óvatosan a nem éppen kevés ruhát. Naná, hogy szinte mindenen tépőzár van, aminek a nyitására mindig moccan. De most szerencsére (?) annyira alszik, hogy nem ébred fel... Nagy sóhaj, sikerült!!! Alszik vagy másfél órát. Az ébredés sajnos nem volt túl jó, mert nagyon belázasodott. Adtam lázcsillapítót, ami szépen le is vitte, de pár óra elteltével újra az egekig szökött. Ezt játszottuk estig illetve még egész éjjel. Zéró alvás... Jó sokára lett reggel, ami nem azt hozta, amit vártunk. Bár Zolikámnak csak hőemelkedése volt, de folyt az orra és köhögni is elkezdett. Jó szokás szerint valami kórságot megint összeszedett a tanácsadáson, ahova ugye elméletileg egészséges gyerekeket visznek... Az 1 éves státuszvizsgálatkor ugyanígy jártunk... Péntek lévén a doki csak délután rendelt így addig csak lázatcsillapítani mertem, illetve tengervizes orrsprét nyomkodtam Zozi orrába. Szerencsére a tüdeje, torka, füle rendben, nem is kapott orrcseppet és lázkúpot. Szombaton estére még belázasodott, de vasárnap már szerencsére egyátalán nem. A legijesztőbb az volt, hogy nem evett szinte semmit. Csütörtökön déluán egyátalán, pénteken reggel pár falat, estefelé egy joghurt. Szombaton reggel szintén pár falat, aztán semmi... Vasárnap reegel úgy kelt fel, hogy hamm-hamm, de ez a lelkesedés csak 3 falat erejéig tartott, délben egy kis húslevest sikerült bekanalazni, estig viszont semmi mást. Jó, tudom, nekünk sincs jó étvágyunk betegen, de ez nagyon kevésnek tünt. Mondjuk sokszor szopizott, de szerintem ami tejcsi van az már nem mennyiség... sajnos... Mára már kicsit jobb a kedve is, reggel evett elég szépen, de a tízórai helyett inkább elaludt. A porszívót ha már meglátja elmenekül, az orrcseppekről nem is beszélve. Már attól félek, hogy megutál, mert akár hányszor hozzányúltam az utóbbi napokban valami rossz történt. Hol egy orrcsepp, hol egy kúp, vagy porszívó... de mindig elmondom neki, hogy csak jót akarok és utána sokkal jobb lesz... bízom benne, hogy megérti... Annyira nem tudja mire vélni az egészet, mert még nem volt csak egyszer beteg. Jajj, az ember -ha tudná- átvenné inkább az összes kínját, csak neki ne lenne baja. ...és tudom ez csak egy egyszerű nátha, de nem vagyunk mi ehhez szokva, mert Zsuzsi sem beteges szerencsére.
Különben meg minden más rendben van, én is voltam terhesgondozáson, megkaptam a beutalókat. Holnap már mehetek is vérvételre. Rögtön háromszor is szúrnak... Lesz egy éhgyomros, aztán reggeli (tej és zsemle) majd egy óra múlva újabb szúrás. De közben egy másik laborban is vesznek vért a vércsoporthoz... Jó nem? Ha sikerül megcsináltatom az ekg-t is és egyenlőre kész. Nagyon várom már a jövő keddi ultrahangot, hogy a múltkori "kis paca" (bocsi kicsim) mekkorára nőtt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése