Most akkor holnap tényleg suli??

...nem hiszem el...  Ennyire gyorsan elszaladt a nyár...?
Még csak most tervezgettük a nyaralást...

Az iskola szokásaitól eltérően nem vasárnap,  hanem kedden délután volt Zozinak az évnyitó.
Nem volt kedve menni...  Nem hiányoztak neki a többiek, nem hiányzott a tanulás. 
Na meg fél...  Ennek hangot is adott, azt mondta, elég feszült vagyok...
Új helyen lesznek,  már a nagyiskolában.  Ez még nagyobb,  mint az előző, pedig az is elég nyomasztóan hatott tavaly rá.
Most új lesz a tanító néni is.
Szerinte nagyon szigorú.  Nem tudom,  nem ismerem.  Kati néninek hívják,  valamivel idősebb,  mint mi, szőke hajú,  szemüveges,  kedves arcú, de szerintem is kissé szigorú. Vagy nem is jó szó ez rá, inkább távolságtartó. Nem nézem ki belőle, hogy ölbe veszi a gyerekeket, de hátha kellemesen meglepődünk majd. Az évnyitón találkoztunk először vele. Mondjuk jó lett volna egy ismerkedős játszós délután egy  parkban...

A napközis tanító néni,  Ica néni marad. Legalább ennyi állandóság lesz.

Az évnyitó nem volt túl hosszú.  Amikor jöttünk ki a templomból Zozi szemében némi mosoly bújkált.  Mondjuk ez nagyban köszönhető annak is,  amit feszültségoldásként meséltem neki útközben. 
"Amikor az Igazgató bácsi mondja, hogy a tanévet megnyitom, akkor gondoljon arra,  hogy vannak iskolák ahol ilyenkor a tanulók hangosan azt kiabálják, hogy fúúúúj." 
Na ezen jót nevetett,  és látszott rajta,  hogy az eszébe jutott. 
Mondjuk elmondtam vagy 5 miatyánkot, hogy nehogy félhangosan fújogni kezdjen :-)

Na szóval,  holnap suli... 
A táska kész, de azon kívül semmi... Nagyon lusta voltam én is... Bár nem volt semmi időm elmélyülni ebben a témában,  mert amióta hazajöttünk a nyaralásból valaki mindig van nálunk. 
Na de ami késik nem múlik,  csütörtökön,  pénteken nem történik semmi,  és van egy egész hétvégém :-)

Marci még két nap szabadnapot kapott, csak hétfőn kezd. Micsoda mázlista :-)

Akkor hát a 2016/2017-es tanévet megnyitom.
(szabad fújogni)  :-)

Családi szülinapi buli

...ami tulajdonképpen két hétvégét ölelt fel.
Épp csak hazaértünk a nyaralásból, másnap Zozi buliba volt hivatalos. 
Mi addig Marcival elmentünk megvenni az oviba a pizsiket, benticipőt, tornacipőt, tolltartót,  meg hasonlókat.

Valahol Marci benyelhetett egy  "jóóó kis vírust" mert másnapra hányni kezdett, meg lázas volt.  Voltunk doktornéninél, azt mondta semmi különöset nem lát. Volt már ilyen máskor is,  pár nap alatt elmúlt. 

Javában szerveztük hétvégére a családi bulit tovább. 
Közben Marci rekordokat döngetett olyan rosszul volt.  Nem akart lemenni a láza, ment a hasa brutálisan. 

Már-már le akartuk mondani az egész banzájt, de csütörtökre jobban lett.
Bár nem volt tökéletesen,  mert étvágya nulla,  de tünetmentes és jó kedvű volt. 

Na így indultunk neki... 

Szombaton jöttek Apa Anyukája, testvére családostul meg Anyuék,  vasárnap pedig Apuék és a Bátyám a kislányával. 

Végül tök jó volt a hangulat,  mindenki jól érezte magát szerintem. A fiúk pedig fürödtek a szeretetben.

Volt azért némi bosszantó dolog is, mert nálunk semmi sem alakul tökéletesen. 
Időhiány miatt csak rendeltem két egyforma mini csokitortát. Dísz nélkül,  mert Zozi Garfildosat kért, Marci pedig kutyásat.
Így a marcipán figurákat rendeltem. 
Szombaton reggel szóltak,  hogy nem a megrendelt tortát hozták ki. Az egyik valami habos-babos tünemény volt,  ami nem bírta volna el a díszeket.
Ugye augusztus 20 volt,  így a cukrászat nem dolgozott.
Végül nem kis bosszankodás, és némi telefonon veszekedés után,  megígérték, hogy lesz még egy csokitorta.

Így aztán minden jóra fordult, volt minden amit szerettünk volna. 

Kicsit izgalmasra sikeredett, dehát nem is mi lennénk ha nem így történt volna.  :-)

Aztán eltelt egy hét, (kivételesen aránylag esemény mentesen) Szombaton érkezett meg Marcikeresztanyu, Atival a kisfiával.  Hát nem túlzok,  hogy mennyire imádni való kölyök :-) Most volt két éves, és olyan is,  mint minden kétéves.  Tele energiával,  akarattal,  hihetetlen humorérzékkel. Nulla félelem,  közvetlen játékosság.  Imádom no... :-)

Evelin hozott tortát is, amire olyan gyertyákat tettünk amit ha elfújták a fiúk újra fellobbant. Na ezen jókat nevettünk. Tetszett nekik. 
Kicsit fájó volt a búcsúzás,  mert nagyon ritkán találkozunk.
Így miután jól kibulizta mindenki magát,  jöhetnek a hétköznapok...

Nyaralás 6- Bobozós

Jaj,  de lemaradtam....
Peregnek a napok, engem meg bedaráltak a hétköznapok...

Szóval,  volt még olyan nap is amikor azt hittük hűvösebb lesz.  Végülis, nem is volt olyan veszettül meleg,  de biztosan nem fagytunk volna bele a vízbe.

Mégis egy sokkal-sokkal jobb programot találtunk ki.  Bobozni mentünk.
Nekem nem túl kellemes élményeim vannak a bobozásról. Visegrádon ugyanis sok évvel ezelőtt sikerült kiborulni belőle. De az nem ez a fajta volt,  hanem az a "tepsis" változat.
Ez itt Fűzfőn nagyon megnyugtató,  hogy van biztonsági öv.
Vettünk egy nagy családi bérletet, így mindenki mehetett jóóó sokat.  Szerencsére korán értünk oda, így az első köröknél nem kellett sokat sorban állni.
Amikor kb a felét lecsúsztuk a bérletnek kicsit pihentünk a jétszótéren. A fiúk rohangáltak,  csúzdáztak, mi meg csak ültünk a fák árnyékában.  Aztán megmásztuk a kilátó lépcsőit, bámultuk a gyönyörű panorámát.
Nem vittünk fel telefont sem,  így nem fényképeztünk.
Aztán mikor elfogytak a néznivalók, lecsúsztuk a maradékot.
Na ekkorra szép hosszú sor volt már.  Az utolsó körre Apa felvarázsolta a táskámat, így lett 1-2 bobos kép is.
Na meg választottunk abból is, amit a célegyenesben készített a kamera.

Jó kis egydélelőttös program volt. 

Zozi a gyógyító

Támasztom a fejem... Zozi odajön, átölel.
-Mi a baj?
-Semmi,  csak fáj a fejem.
-Hogy lehetne meggyógyítani?
-Vettem be gyógyszert, majd jobb lesz.
-Igyál egy pohár vizet. ... Biztosan nem ittál eleget, és kiszáradt az agyad.

Hm....

Nyaralás 5- Hajókázás

Mivel gyorsan teltek a napok,  több volt még a program, mint a nap... Így az arborétum látogatásból hazatérve megebédeltünk, majd utána irány a kikötő.  Hajókázni mentünk.  

Próbálunk minden évben másikat kipróbálni, de lassan már mindegyik sorrakerült, kivéve a menetrend szerinti óriási hajót...

Most a Jókait választottuk.  Volt indulásig még egy óránk, addig ittunk egy finom kávét a kikötőben levő Pizzériában és bámultuk a vizet. Na meg majd megfagytunk... Pedig mindenki vastag ruhába volt felöltözve. Reménykedtünk benne,  hogy legalább az eső nem fog esni útközben...  (bezzeg estére még a nap is kisütött) 

Közben befutott a Kisfaludy,  majd el is indult. Aztán következtünk mi. Tihany felé vettük az irányt. Mi, hogy kicsit felmelegedjünk a zárt hajótestbe ültünk le. Majd később, amikor már kihajóztunk, akkor sétáltunk fel a felső szintre.
A Jókai kicsit gyorsabb a Kisfaludynál, így nem csak utolértük, de jól meg is előztük. Integettünk a másik hajónak,  és vissza is intettek. Na ez nagyon tetszett a fiúknak.

Gyakorlatilag nem volt semmi extra,  szokásos kör Tihanyig, meg vissza.  A fiúk nagyon élvezték.  Amikor már kikötni készültünk előre mentünk mi is a hajó orrába, és végig néztük, hogy mit is kell pontosan csinálni.  Nagyon ügyesen "parkolt" be a kapitány,  egy döccenés nélkül kötöttünk ki. 
Jövőre a fiúk hosszabb utat szeretnének...  Én meg egy naplementés hajózást...

A Jókai hajó története

Az 1913-ban épült hajó a Balaton egyik legöregebbje. A Balatontavi Gőzhajózási Rt. utolsó gőzhajóját Óbudán építették az Első Dunagőzhajózási Társaság gyáregységében, majd szekciókban Siófokra szállították, ahol összeszerelték és elnyerte akkori jellegzetes formáját és fekete színét. Ez év június 28-án vízre bocsátották és néhány nappal később, július 2-án megtette első próbaútját. Akkori méreti nem sokkal tértek el a jelenlegitől: 31,9 m hosszú, 5,3 m széles volt, a merülése pedig csupán 1,5 m.

Az újjászerveződő tulajdonosi háttér és az első dízelmotoros hajók megjelenése új külsővel ajándékozta meg az ekkor még gőzösként üzemelő Jókait: testének fekete színét fehérre cserélték. Új külsejének azonban nem örülhetett sokáig, a második világháború örvényei a mélybe rántották: 1944. október 31-én Vonyarcvashegy közelében robbant egy akna mellette. Súlyos sérülésekkel ugyan, de Keszthelyig eljutott. 1945. március 26-án a visszavonuló német csapatok - hogy ne kerüljön szovjet kézre - elsüllyesztették a hajót a balatonfüredi kikötőben.

Az ismételt üzembe helyezésre egészen 1948-ig kellett várni, ekkor állt újra szolgálatba a súlyos sérüléseiből felgyógyított Jókai. Néhány évvel később a hajó újabb átépítésen esett át: nyitott kormányállását zártra cserélték és megszüntették a sétafedélzetét. Ezzel az alakja elvesztette régi méltóságát.

1963 a következő fontos állomása a Jókai történetének: ebben az évben ugyanis kénytelen volt megválni sokat szolgált gőzgépétől, de cserébe egy 300 lóerős Buckau-Wolf dízelmotor került a hajó gyomrába. Az átalakítás azonban nem állt meg itt: jellegzetes, függőleges orrformája döntött, öblösebb alakúvá vált. A kormányállás lejjebb került, a fedélzeti felépítmény meghosszabbodott és a test egy "úszógumival" is hízott: a stabilitás növelésének céljával úszótesteket helyeztek el a vízvonalnál. Kormánylapátját egy modernebb, részben kiegyensúlyozott kormánylapátra cserélték a manőverképesség fokozása érdekében.

A 70-es évek végére új tendenciák mutatkoztak a balatoni hajózásban, és ebbe nem fértek bele a régi hajók. A selejtezés áldozatává vált az ekkor 67 éves Jókai is: 1980-ban a Balatonról a Körösökre került, ahol az idő múlásával egyre inkább leamortizálódott, míg végül egy jégzajlás során az orra partra került, a fara pedig víz alá. Ebben a méltánytalan helyzetében várta a végzetet a sokat látott hajó.

Ezt követően néhány alkalommal gazdát cserélt, majd a tiszalöki vízlépcső hajójavító üzemébe került, ám a felújításból nem lett semmi, likviditási problémák miatt félbeszakadtak a munkálatok.

1998-ban ebben az állapotában lelt rá Vanyolai Sándor, és itt vett új fordulatot a hajó élete. Sikeres megállapodást követően az üzemben megkezdődött a hajó nagy átépítése. Kurusa Sándor tervei alapján új külsőt kapott és a XXI. század elvárásainak megfelelő felépítést, kényelmes vendégteret. Meghajtásáról egy Caterpillar 290 lóerős dízelmotor gondoskodik, és zárt felépítménye mellett ismét sétafedélzettel is büszkélkedhet a hajómatuzsálem. Új festése a Vanyolai Kft. hajóira jellemző festést elsőként kapta meg: sötétzöld testén arany színben csillogó dekorációval várta, hogy új élete kezdhessen - ismét a Balatonon. Azonban a hányattatott sorsú hajó megpróbáltatásainak ezzel még nem ért a végére. Kitört a délszláv háború. 1999. március 24–június 10. között a NATO légi offenzívába kezd Jugoszlávia ellen. Ennek során a Dunába szakad több híd is, ami lehetetlenné teszi a hajó eredeti terveknek megfelelő utolsó utazását a Balatonon kívül: Tiszalökről át a Dunára. A hidak újjáépítése és a hajózás ismételt megindítása ellenére mégsem lélegezhettünk fel: a Balaton aszályos időszaka miatt hosszú évekig száraz maradt a Sió csatorna. Így kénytelenek voltunk ismét drasztikus lépéseket tenni: a Jókai teljes felső fedélzetét lebontva 2002-ben Dunaújvárosból Balatonkilitiig szárazföldön tettük meg az utat 3 nap alatt.

2002-ben érte tehát a hajót ismét a Balaton vize. 22 év távollét után visszatért szülőhelyére csodás új formában és azóta is a Balaton hullámait szeli a Jókai.
(forrás: vanyolai.hu)

Kisfaludy 

Marci 6 éves lett

Boldog születésnapot kívánunk Drága Kincsem, édes Kisfiam!  Nagyon szeretünk!

Marcinak is járt egy előszülinap

Anyu természetesen Marcinak is feldíszítette a szobát.
Kis beteg Kincsem (merthogy hétfő óta az és nem is kicsit...) nagyon boldog volt. 

Holnap folyt.köv.  nálunk...

Nyaralás 4 - Folly arborétum

Ez is olyan program volt, amit nem strandolós időre terveztünk.
Nem túlzok. Egy csodavilágba léptünk be, amikor a kapun áthaladtunk. A belépő jegy mellé jár kóstoló is, a gyerekek a bodza, mi pedig a fenyőszörpöt próbáltuk meg. Nagyon ízlett. Mi nagyok, bort is választhattunk volna. Az egész kertet bejártuk. Két útvonal van,  egy könnyebb és egy nehezebb, a találkozásuk kb a kilátónál van.  Mi a könnyebben indultunk, és a nehezebben járhatót hagytuk a végére. Hát jó kiadós séta lett belőle :-)
De ezt nem bánta senki. Sőt, a kicsik maradni szerettek volna még... 

Jó kis program volt,  ajánlom. 

"Az arborétum Veszprém megye területén, Badacsonytomajon (Badacsonyörs), a Kisörsi-hegy déli oldalában, a Balaton közelében található. A piros jelzésű turista útvonal az arborétum mellett halad el.

A többnyire fenyőkből álló magángyűjtemény a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területe. Botanikai értékein kívül jelentősek tájképi, kultúrtörténeti, földtani értékei is.

Az európai hírű arborétum karakterét elsősorban a cédrusok, ciprusok, borókák és a hosszútűs fenyők adják. Annak ellenére, hogy területe igen kicsi, több mint 400 faj, fajta, változat található itt a világ nagy részéről származó örökzöldekből. Gerd Krüssman, világhírű dendrológus is nagy elismeréssel szólt a gyűjteményről: „Olyan mint egy ékszerdoboz, kicsi, de minden darabja kincset ér!”

A látogató három különböző korú gyűjteményt láthat, amelyet a Folly család három generációja telepített. A legidősebb egyedek már 100 évesek.

Az arborétum jól szolgálja a fenyők növényrendszertani bemutatását, oktatási bázisterületként is működik. A kertészeti és erdőgazdasági szempontból tapasztalható eredmények jelentősek. Fontos szerepe van az arborétumnak a ciprusfajok, cédrusok meghonosításában, tovább szaporításában. Egyben tudományos és kutatómunka színtere az arborétum: honosítási, nemesítési kísérletek, ökológiai és fenológiai megfigyelések végezhetők."

Nyaralás 3- Hegyestű

"A Hegyestű egy tanúhegy a Balaton-felvidéken, a Káli-medence keleti peremén, Monoszló és Zánka között, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén. Tengerszint feletti magassága 337 m vagy 338 m. A korábbi bazaltbányászat miatt elveszítette eredeti kúp formáját, azonban a nyersanyag-kitermelésnek köszönhető, hogy feltárult a hegy belső szerkezete, s láthatóvá vált az egykori vulkáni kürtőben megrekedt, s kihűlése során oszlopokká szilárdult bazalt. A Hegyestű egy vulkán kürtőjének maradványa, melyet az erózió formált. Az egykori kürtőben a földfelszín felé törő, bazaltos összetételű magma megrekedt, s hűlése során öt- és hatszögletű, 20–40 cm átmérőjű bazaltoszlopokká szilárdult meg, melyek orgonasípszerűen, szorosan egymás mellett állva a hegycsúcs irányában összehajlanak. A hegyen megtalálhatók a Balaton-felvidékre jellemző karsztbokorerdők a jellegzetes cserszömörcével, míg a Balatonra néző oldalon cseres-kocsánytalan tölgyesek, szőlősorok és pincék láthatók.

1930-ban kezdték el a bazalt kitermelését a Hegyestűn. A Balaton-felvidéki bazaltbányászat elleni erőteljes tiltakozás eredményeképpen az 1960-as évek közepén a Természetvédelmi Tanács meghatározta az itteni bányák jövőjét. A Hegyestűvel kapcsolatban hozott határozat szerint az akkori bányafalat már nem bonthatták tovább, csak a fal mentén az alapzatig fejthették a hegyet. Ennek megfelelően a bánya1970-ig működött, majd felhagyták. A bányászat eredményeként a hegy mintegy felét letermelték. Miután az egykori bánya természetvédelmi kezelésbe került, 1996–97-ben rendbe tették az elhanyagolt területet. Az egyik bányaépületben 1998-ban állandó kiállítás nyílt, melyen az egykori kőbányászatot, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természeti értékeit, a Balaton-felvidék földtörténetét, kőzeteit és a Hegyestű kialakulását mutatják be."

Szóval itt voltunk az egyik nap, amikor nem lehetett strandra menni.
A fiúk mostanában nagy vulkán rajongók,  így teljesen be voltak sózva, hogy egy igazi vulkánt fogunk megnézni.
Először kicsit körbejártuk lent a főúton, majd utána mentünk fel a parkolóba.
Nagyon esőre állt az idő,  de szerettük volna megmászni a hegyet. Épp sikerült néhány fényképet készíteni a bazaltorgonáknál, de már arra nem volt lehetőség,  hogy a fenti kilátást megnézhessük..  Ömleni kezdett az eső...
Gyorsan bemenekültünk a kiállítóterembe, így ott néztünk csak szét.
Az is nagyon jó volt,  de jövőre megnézzük mi ezt a vulkánt felülnézetből is :-)

Nyaralás 2. - Állatkertben

Jött egy kis hűvösebb idő, így nem mertük a strandot megkockáztatni, ezért inkább Veszprémet vettük célba,  ott is az állatkertet.

Jó régen voltunk, még Zozi pici volt, babakocsiban toltuk.
Bevallom,  nem szeretem ezt az állatkertet (igazán egyiket sem),  mert itt olyan szomorúak az állatok.

Nagyon meglepő volt,  hogy teljesen más irányba terelt az állatkertet jelző tábla, mert eddig a Viadukt alatt volt a bejárat, most pedig pont az ellenkező irányba kellett menni. 
Jó nagy parkoló volt..... Ééés jóóóó hosszú sor a pénztárnál. ... Neeem,  még annál is hosszabb... Úgy kb egy órát álltunk sorban...

Magát az állatkertet nagyon klasszul felújították. Illetve egy részét, mert még nincs teljesen kész. Hatalmasak lettek a kifutók.  Pont kisütött a nap is, nagyon meleg lett, így az állatok is az árnyékot keresték volna,  a nagy kifutókon úgy kellett megkeresni őket.

Vannak több helyen látvány-etetések, bár mi egyet sem láttunk, mert mindig máshol voltunk épp.

Ami nagyon nem tetszett...  a majomház... Szegény csimpánzok ott voltak bezárva egy házba,  ahol még természetes fény sincs... sem fű, csak néhány faág, a vendégek felé pedig egy üvegfal választja el őket... de nem is játszottak,  hanem hátat fordítva gubbasztottak....

Ennek pont ellentéte a gyűrűsfarkú makik kifutója, ahová be is lehet menni,  szinte karnyújtásnyira vannak az állatok. Vagy a madárröptető, hát az nagyon klassz, ott röpködnek a látogatók közt a szebbnél szebb madarak.

Csináltak egy hatalmas játszóházat is, ahonnan alig lehetett kicsalogatni a fiúkat.
De persze a főfő attrakció a dínopark volt.  Klassz nagy területen alakították ki,  tényleg látványos.  Aki pedig kicsit jártas is ebben a világban az még nálam is jobban értékeli. Nem vagyok oda értük, -annyira a fiúk sem-, de érdekesnek találtam. 

Mi a sort az elefántokkal és a pingvinekkel, fókákkal zártuk. Na ők a kedvenceim,  és ráadásul már a szuper felújított helyükön vannak. 

Az állatkertet folyamatosan építgetik, biztosan nagyon jó lesz,  ha teljesen kész lesz. 

Egy napi kirándulásnak tökéletes volt. 

Nyaralás 1.- A strand

Kééét hét Balaton...  Már nagyon vártuk.   Valahogy úgy van ez, hogy várjuk,  várjuk olyan lassan jön el,  és olyan gyorsan elröppen...

Nem volt előre megírt forgatókönyv idén sem.  Hacsak az nem számít annak, hogy h strandidő van akkor pancsolunk.

Szombaton kora délután érkeztünk,  gyorsan kipakoltunk és bevásárolni mentünk, na meg enni....

Másnap reggel már siettünk is Csopakra a strandra,  mert nagyon vágytunk már lubickolni.  Az előző napokban nagyon jó meleg volt,  így a víz is fincsi volt.  Talán az egész ott töltött idő alatt nem volt ennyire jó.

Egész nap strandolás volt,  épültek homokvárak, vulkánok, csatornák.  Labdáztunk, csobbantunk. Ebéd után egy kicsit szundítottak a fiúk,  pedig jaj de mondogatták, hogy ők nem álmosak :-)
Aztán uzsonna, fürdés,  fagyi, stb.

Na itt szokásos strandolós képek készültek.  A narancs pólós dobosok a Drumsters csapat, a Csopakabana fesztivál keretében jöttek és szórakoztatták a fürdőzőket. Szinte minden évben találkozunk velük,  de még mindig tátott szájjal nézzük,  hallgatjuk őket.
Folyt.köv.